Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.
Ülésnapok - 1922-510
418 A nemzetgyűlés 510. ülése 1926. gálta volna az anyagot és azt, hogy később ezen ügyben mi történt, tisztán csak azokra az aktaszerü adatokra hivatkozva, amelyekj rendelkezésére állottak, megállapitotta még egyszer, most már bíróságon kívül, ennek az embernek bűnösségét. Mi sem természetesebb, mint hogy ennyi üldözés után, amelyen munkástársaink az ellenforradalom alatt keresztülmentek, mélységes felháborodás vett erőt rajtunk, amikor a belügyministeri székből hallottunk ilyen Ítélkezést. Meg vagyunk; győződve róla, hogy ezt csak az egyoldalú elfogultság diktálhatta és épen azért a magam részéről kijelentem, hogy ha én magam irtani volna is meg ezt a közleményt, mást nem tudtam volna mondani, mint azt, hogy felháborodtunk rajta, hogy a belügyminister országos nagy gondjai mellett fontosnak tartja, hogy egy egyszrü munkásember ügyét a nemzetgyűlés előtt ilyen formában pertraktálja. Egyébként a belügyminister ur becsületének reparálásáért fordult a bírósághoz. Egy esztendővel ezelőtt követtetett el állítólag ez a deliktum; akkor jelent meg ez a közlemény. Egy esztendő óta azonban igen sok minden történt. Nem akarom ezeket mind felsorolni, de egyet meg kívánok említeni. Egy esztendő óta a belügyminister urnák, működésével kapcsolatosan, különösen a legutóbbi eseményekkel kapcsolatban olyan súlyos defektusai támadtak, hogy magam részéről (Egy hang a szélsdb\aloldalon: Már régen le kellett volna mondania! — Propper Sándor: A frankhamisítással kapcsolatban!) azt a deliktumot most már nem tartom aktuálisnak, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mert ki kell jelentenem, hogy annyira súlyosan érintve látom a belügyminister ur személyét a frankhamisítással kapcsolatosan, hogy ilyen becsületsértést nem tudok most már elfogadni a belügyminister úrral szemben, nevezetesen azon az állásponton vagyok, hogy aki annyira hozzá van valósággal forrva politikájával a frankhamisításhoz, (Sütő József: Aki együtt autózott Nádosyval!) az addig, amig ebben az ügyben nem tisztázza magát, a maga becsületét más utón sem keresheti. (Esztergályos János: Ez a lovagias szabály! — Zaj a jobboldalon. — B. Podmaniczky Endre: Lovagias szabály! Nagyon jó!) Tisztelettel kérem a nemzetgyűlést, méltóztassék a mentelmi bizottság javaslatát visszautasítani és méltóztassék kimondani, hogy a Ház Vanczák János képviselőtársam mentelmi jogát ebben az ügyben nem függeszti fel. Elnök: Kivan valaki szólni? Perlaki György jegyző: Senki sincs felirva! Elnök: Ha senkisem kíván szólni, a tanácskozást befejezettnek jelentem ki. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést: méltóztatik-e a most tárgyalt ügyben, Vanczák János képviselő ur mentelmi ügyében a mentelmi bizottságnak azt a javaslatát, hogy a Ház felfüggessze Vanczák János mentelmi jogát, elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik elfogadják, sziveskedjenek felállani! (Megtörténik.) Többség. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Sütő József: Még védik a belügy minister t egy darabig!) A Ház ebben az ügyben Vanczák János képviselő ur mentelmi jogát felfüggesztette. Következik a mentelmi bizottság 897. számú jelentése sajtó utján elkövetett rágalmazás vétsége miatt feljelentett Vanczák János nemzetgyűlési képviselő ur mentelmi ügyében. évi február hó 19-én, péntehetL (Zaj. — Felkiáltások a jobboldalon: Szegény Vanczák!) Az előadó urat illeti a szó! Nánássy Andor előadó: T. Nemzetgyűlés! A budapesti kir. főügyészség Vanczák János nemzetgyűlési képviselő mentelmi jogának felfügesztését kérte, mert a budapesti kir. büntetőtörvényszék megkeresése szerint ellene, mint a Népszava politikai napilap felelős szerkesztője ellen Gálócsy Árpád budapesti lakos feljelentésére (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Megint Gálócsy! Jó cég!) sajtó utján elkövetett rágalmazás vétsége miatt büntető eljárás tétetett folyamatba, mert a Népszava politikai napilap 1924 szeptember 24-iki számában »Peyer elvtárs nem szöktette meg Kun Béláékat, de Gálócsy jóhiszemű« felirat alatt közzétett cikk tartalma az 1914. évi XLI. te. 1. §-ába ütköző ós a 3. § 2. bekezdése szerint minősülő rágalmazás vétségének alkatelemeit látszik magában foglalni. A cikk inkriminált része a következő (Olvassa): »Régi komikus ismerősünk már Gálócsy Árpád bányamérnök, aki zavaros és nem kis derűt keltő Írásaiban... ennek az öreg bácsinak tudvalévően az a mániája, (Zaj és derültség a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Ezt tartja magára sértőnek az öreg!) ...Gálócsy bácsi különösen a szervezett bányamunkásokra és azok vezetőire dühös, egyik ilyen zavaros közérdekű ürkálásaiban... Peyer elvtárs ezt a pimasz hazugságot még Gálócsytól sem tűrte el.« (Felkiáltások a jobboldalon: Itt van! Ez az!) A cikk szerzőjét Vanczák János nemzetgyűlési képviselő, mint felelős szerkesztő felhívás dacára sem nevezte meg és így a sajtójogi felelősség őt terheli. (Zsirkay János: Ez a munkamegosztás! — Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: A Tüz! — Propper Sándor: írjon róla színdarabot! Majd előadják a Kamarában!) A bizottság megállapitotta, hogy a megkeresés illetékes hatóságtól érkezett, az összefüggés a vélelmezett bűncselekmény és nevezett nemzetgyűlési képviselő személye között nem kétséges. (Zaj. — Zsirkay János közbeszól. — Propper Sándor: Mi van az örök tombolával, öreg kucséber, öreg bolseyiki! — Nagy zaj. — Sütő József: A Tüzet már megírta! Most írjon vizet! — Esztergályos János: Három szám húsz fillér! Páros vagy páratlan! — Derültség balfelől. — Folytonos zaj.) zaklatás esete nem forog fenn, tehát javasolja a t. Nemzetgyűlésnek, hogy Vanczák János nemzetgyűlési képviselő mentelmi jogát ez ügyben függessze fel. (Héjj Imre: Szegény Vanczák! — Folytonos zaj a jobb- és baloldalon. — Lendvai István közbeszól. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Mi van a kigyóvaHf — Lendvai István: A vörös kígyóval? — Propper Sándor: Kígyóbűvölő hottentotta! — Nagy zaj. Elnök csenget.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Szabó Imre! Szabó Imre: T. Nemzetgyűlés! Torkig vagyunk már ezekkel a Gálócsy-féle ügyekkel, de méltóztassék megengedni, hogy mégis kissé indokoljam álláspontomat ebben az ügyben. Az ellenforradalom első idejében, sőt később is... (Zaj. — Lendvai István közbeszól.) Lendvai a szónok?... Elnök: Kérem Lendvai képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni! (Sütő József: Nem tudja, hogy ki a szónok, most jött a buff étből!) Kérem Sütő képviselő urat, méltóztassék hozzájárulni ahhoz, hogy a csend
