Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-496

A nemzetgyűlés 496. ülése 1926. évi január hó 27-én, szerdán. 36 eseppeknek, amelyet a szociális etika előir s amelynek a leves tetején kell úszkálni. Ez a 25 hold nem lehet elég- egy községnek, mely­ben még a hadirokkantak sem jutnak ebből a 25 holdból valamennyien földhöz. (Mayer Já­nos földmivelésügyi minister: 87 hold, nem 25!) Az legelő, igen t. minister ur, — a többi a 25 holdon felül legelő. A közlegelőkről nem is szóltam itt semmit, bár igen égető és sür­gős volna, hogy a közlegelőt megnagyobbít­sák, mert erre a célra terület is volna. (Kiss Menyhért: Kellene! Kellene, természetesen!) De én az egyéni kielégítést sokkal fontosabb­nak tartom, mint a. közlegelő kiegészítését. A minister urnák végső igéretét és konklú­zióját, hogy ezt a kérdést ugy kívánja elin­tézni, hogy azonnal át fog irni és a maga eré­lyességével követelni fogja végre ennek az ominózus ügynek a befejezését, hálásan meg­köszönöm. Ez részben kötelesség-e a minister urnák, részben pedig bizonyítja azt, hogy nem zárkózik el ridegen a kérdések felvetése és tárgyalása elől. Amidőn azonban az elismeré­semet hajlandó vagyok ebben a kérdésben a minister ur elé tenni, ugyanakkor engedje meg a minister ur, hogy ismét kételkedéssel tekintsek ennek az ügynek mielőbbi lebonyo­lítása elé abban a pillanatban, amikor tudo­másul kell vennem a minister ur válaszának azt á részét, hogy egy kiküldött szakértő jár most is ott, aki bizonyos dolgokat vizsgál. Méltóztassék a t. Ház nekem megmondani, miért a szakértő egy Ítélettel befejezett ügy­ben? Ott mérnök, cövek, kalapács és méter kell. (Kiss Menyhért: Centiméter!) Valóban centiméter, amellyel kiméiik a népnek azokat a négyzetcentimétereket, amelyeket a földre­form neki juttatott. Nem szakértőkre van szük­ség, tessék visszarendelni azokat a szakértő­ket, mert ezek húzták ezt a kérdést 1920 no­vember óta 1926 januárig. Mindig az ilyen Gregersen—Schmidt-féle szakértők okozták, — akik olyan jelentéseket adtak be, hogy a nagy­birtokosnak kevés a földje, annak kellene adni — hogy a nép mai napig sem jutott még föld­höz, (Zj.) Tény, hogy az a ministeri átirat, amint a minister ur mondja, több ízben el is küldetett, de azt kell látnunk, hogy végre is az a rnínfe­teri átirat ártalmatlan dolog az Ofb. előtt, olyan ártalmatlan, mint a körösi szenteltvíz. Ezért azt kell kémem az igen t. minister úr­tól, hogy egyelőre ne átirattal méltóztassék dolgozni, hanem citálja maga elé az Ofb-nak azon közegeit, akik felelősek (Felkiáltások jobb felől: Nem teheti meg!) és fegyelmi eljá­rás súlya alatt követelje tőlük az elintézést. (Egy hang a közéven: Ez baj volna!) Miért volna az olyan baj? Szeretném azt látni, hogy, ha minister vagyok, öt esztendeig húzzanak el egy ügyet! (B. Podmaniczky Endre: Nem le­het bírót odacitálni! — Kiss Menyhért: A vég­rehajtásért felelős a minister, benne van a tör­vényben! — B. Podmaniczky Endre: Igen, de nem lehet odacitálni a bírót!) Az én meggyőződésem, törvényismeretem és nyelvérzékem a minister úrral szemben ierenis, azt vitatja, hogy a minister urnák az Országos Földbirtokrendező Bírósággal szem­ben igenis van praeponderantiája. Én tehát nem fogadhatom el azt, amit a^ igen t. minis­ter ur mondott, hogy ő ebben a dologban nem is iletékes és áthárítja ezeknek a dolgoknak a felügyeletét israzi-agusyi kollégájára. Nem te­hetem magamévá az igen t. minister ur tör­vénymagyarázatát, mert az én nyelvérzékein, mondom, a törvényt ugy magyarázza, hogy elsősorban a földmivelésügyi miiiisternek nem­csak joga, hanem kötelessége is az Ofb. műkö­dését ellenőrizni. (Ugy- van! balfelől.) Ezt az ellenőrző munkát komolyan elvárva, sajnos, nem vagyok abban a helyzetben, hogy a minis­ter ur válaszát tudomásul vehessem. (Helyes­lés balfelől. — Reisinger Ferenc: Ha Zadravec­nek kell ezer hold, azt milyen gyorsan el tud­ják intézni!) Elnök: A földmivelésügyi minister ur ki­van szólani. Mayer János földmivelésügyi minister: Igen t. Nemzetgyűlés! Én az igen t. képviselő ur interpellációjára hivatkozva mondtam azt, hogy a t. képviselő ur azt nehezményezi, hogy Zalakaros község igénylői teljesen kizárattak a fölreform áldásaiból. Ugyanis az interpellá­ció ide vonatkozó része a következőképen szól (Olvassa): »Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy Zalakaros község lakói önhibáju­kon kivül maradtak ki teljesen a földreform­törvény áldásaiból!« Én tehát az interpellá­cióból merítettem azt, amit mondtam. (Drozdy Győző: Bizony, azt a 25 holdat semminek sem számithatom!) Abból indultam ki akkor, ami­kor azt mondta, hogy a t. képviselő ur állí­tása nem teljesen fedi a valóságot, amikor azt állította, hogy Zalakaros község- igénylői teljesen kizárattak a földreform áldásaiból. Kénytelen vagyok továbbá helyreigazítani a t. képviselő urnák azt a megismételt állítá­sát, hogy Zalakaros község részére 25 holdat váltottak meg és 25 hold jutott az igénylők részére. (Drozdy Győző: Szántó, nem legelő!) A kezeim között levő hivatalos adatok szerint az Országos Földbirtokrendező Bíróság a pap­növeldéi birtokból 87 holdat hasított ki és pe­dig 57 katasztrális holdat földhöz juttatás és 30 holdat legelőkárpótlás céljára. De 57 hold sem 25 hold! (Drozdy Győző: Annak egy része sürgős házhely volt öt évvel ezelőtt!) Én nem néztem utána, hány lakosa van ennek a köz­ségnek és mennyi a földigénylők száma. A t. képviselő ur azt kérdezi, ^ hogy mire való ott szakértő. A szakértőre azért van szük­ség, mert én a t. képviselő ur panaszára át­írtam az Ofb-hoz és az uj vizsgálatot rendelt el arravonatkozólag, hogy Zalakaros részére tényleg több területet kell-e kiadni, mint amennyit az Ofb. első Ítéletében megállapított. A szakértő kiküldése tehát ebből a célból tör­tént . Én csak annyit vagyok bátor a t. képviselő ur bizalmatlanságára vonatkozólag megje­gyezni, hogy ha igaz az, hogy talán holnap vagy holnapután ő fog ülni ebben a székben, (Derültség jobbfelől. — Drozdy Győző: Eszem ágában sincs!) ő sem fog a mai viszonyok kö­zött több eredményt elérni, bármilyen erélye­sen fog is közbelépni, mint amennyit én az Ofb-hoz intézett átirataimmal elértem. Én elég eredményt értem el és ahol jogos panaszok voltak, az Ofb. ezeket a panaszokat mindig orvosolta. Ennyit voltam bátor a t. képviselő urnák utólagos megjegyzéseire elmondani. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Az interpelláló képviselő ur kivan az újból való felszólalás jogával élni? Drozdy Győző: Nem! Elnök: Következik a határozathozatal. Fel­teszem a kérdést, méltóztatnak-e a földmiye­lésiip-vi minister urnák Drozdy Győző kép­viselő ur interpellációjára adott válaszát tu­domásul venni, igen vaíry nem? (Igen! Nem)! Kérem azokat a képviselő urakat, akik a vá­laszt tudomásul veszik, szíveskedjenek felál-

Next

/
Oldalképek
Tartalom