Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-510

408 A nemzetgyűlés 510. ülése 1926, Tegyük fel azt, hogy a Népszava felelős szerkesztője nem nemzetgyűlési képviselő, hanem — mint a többi lapnál — egyszerű újságíró. Bárki megindíthatja a sajtópert az illető uj ságcikk miatt, ha becsületében sértve érzi magát, vagy ha rágalmazó állítást, magára nézve rágalmazást talál valamely cikkben. (Állandó zaj a szélsőbaloldalon.) Ebben az esetben a bíróság minden további nélkül megindítja a cikk szerzője ellen az eljárást, azt le is folytatja. Ha a felellős szerkesztő ebben az esetben nem nemzetgyűlési képviselő volna, nagyon természetes, hogy a bíróság már régen lefolytatta volna ebben az ügyben is az eljárást. Itt tehát nem támadásról van szó, senki nem akai Népszava kritika jogát ezekkel a mentelmi ügyekkel megsérteni. Mindenkinek joga van kritizálni, azonban a kritikának is megvan a maga természetes határa. Itt csak az lehet a kritérium, hogy az illető igazat mondott-e vagy sem, és ha igazat mondott, legyen bátorsága a bíróság elé állni és ne csináljanak ebből mentelmi jogsérelmet. A mentelmi bizottság jelentését elfogadom. Elnök: Szólásra következik! Héjjj Imre jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Nemzetgyűlés! Ha az előadó urnák nincs is ugyan igaza formailag és jogilag, mert a Népszava felelős szerkesztője nem Teszársz Kálmán, hanem Vanczák János, tehát forma szerint Vanczák János felelős szerkesztőt kellett volna megkérdezni arravonatkozóan, hogy az inkriminált cikk szerzője személy szerint kicsoda, én nem ezen a címen emelek kifogást az előterjesztés ellen. Mert ha csak ennyi szabálytalanságot követtek volna és követnének el a munkásság, a munkásosztály és a munkásosztály képviselete ellen, akkor nálunk paradicsomi állapotok volnának. Én a kiadatást azért nem javaslom, — nem pártérdekből beszélek, hanem általános nagy érdekből — inert én az osztályharcnak olyan elfajulását látom itt a túlsó oldalról intonálva, amely veszedelmeket rejt magában. Az urak a túlsó oldalról sokszor szeretik hangoztatni azt, hogy osztályok tulaj donképen nincsenek, osztályharc sincs és az osztályharcnak nincs is létjogosultsága. Ezzel szemben az igazság az, hogy épen itt a nemzetgyűlésen és a nemzetgyűlés bizottságaiban domborodik ki a legélesebben az az osztályharc, amelynek ebben a pillanatban az a jellegzetessége, hogy fentről diktálják és fentről rohamoznak, mig a túlsó oldal, a nagyok osztálya védelmi állapotban van. (Zaj.) Tegnap hallottunk egy mentelmi előterjesztést, amelyben az egységespárt egyik arisztokrata tagja volt érintve, őt kérték ki, mert bottal támadt egy polgártársára. (Br. Podmaniczky Endre: Nem támadt, fenyegetett! Nagy különbség!) Erre a mentelmi bizottság megállapítja, hogy csak erélyes figyelmeztetésről volt szó, somfabotos erélyes figyelmeztetésről, amely miatt a nemzetgyűlés kormánypárti és grófi tagját a mentelmi bizottság nem javasolja kiadni. Ebben az esetben kettős ügyről van szó. Egy rendőrtisztviselő, pofont igért egy nemzetgyűlési képviselőnek. A nemzetgyűlési képviselő, akinek a rendőrtisztviselő a pofont intézte, sem nem gróf, sem nem kormánypárti. Szabó Imre szociáldemokrata proletár képviselő, ellenzéki képviselő az illető. A mentelmi bizottság ebben az esetben a mentelmi jog sérelmét nem látta fenforogni, tehát napirendretérést javasolt az ügy felett. évi február hó 19-én, pénteken. Méltóztatnak látni ennek a két esetnek szembeállításából, hogy ha az egyik részről, a gróf, mint támadó, somfabottal támad egy polgártársa ellen, a mentelmi bizottság megvédelmezi az illetőt a mentelmi joggal, ha pedig proletár-képviselő a megtámadott fél, akit a hatóság részéről durván, gorombán, pofonigéréssel fenyegetnek, akkor nincs mentelmi jogsérelem, a mentelmi bizottság ebben az esetben napirendre térést javasol. A másik része a dolognak az, hogy a megbántott proletár-képviselő a nemzetgyűlésen interpelláció alakjában szóvá teszi a kérdést és a proletár-sajtó ezt másnap regisztrálja. Az illető rendőrtisztviselő aki visszaélt a hatalmával, abban a tudatban, hogy nem gróffal és nem kormánypárti képviselővel áll szemben, (Malasits Géza: Sem kormányfötanácsossal!) sértve érzi magát és elmegy a bírósághoz. A mentelmi bizottság a képviselőt ebben az esetben kiadatni javasolja. Méltóztatnak észrevenni azt, hogy itt egy felülről vezetett támadó osztályharc folyik 1 Ha jónak látják az urak, ám csinálják. Én azt hiszem, ennek a két esetnek szembeállítása elég élénken tanúsítja ennek a tételnek igazságát és helytálló voltát, amit tagadni objektive nem lehet. Ez az eset azonban más szempontból is figyelemreméltó. Az eset ^ keletkezése idején Szentmiklóssy rendőrkapitány nr hivatali főnöke Nádosy Imre országos főkapitány ur őméltósága volt (Kothenstein Mór: Úriember!) és bizonyára ő adta meg a felhatalmazást a per megindítására, mert ez a hivatali szokás. Abban az időben még nem volt köztudott dolog, hogy az országos főkapitány ur őméltósága egy nemzetközi pénzhamisító bandának a feje vagy tagja. (Rothenstein Mór: Szervezője!) A hatóság tehát jóhiszeműen indulhatott el ebben az ügyben. Ma azonban már köztudott dolog, hogy az országnak országos főkapitánya nemzetközi pénzhamisító bandának feje vagy tagja és mint ilyen a Markó-utcai fogházban van letartóztatásban. Nem méltóztatik-e az ingerét érezni annak, hogy mindazokat az ügyeket, amelyekben Nádosy Imre országos főkapitány inditotta meg az eljárást, vagy adott felhatalmazást az eljárás megindítására, revízió alá kellene venni! (B. Podmaniczky Endre: r A bizottság ezt nem tudhatja.) Ha a bizottság nem tudta, hogy Nádosy Imre a Markó-utca lakója pénzhamisításnak nyomós gyanúja alatt áll. ugy ezt ezennel tisztelettel tudomására adom. Én szükségesnek tartom, hogy mindazokban az ügyekben, amelyekben Nádosy Imre inditotta meg az eljárást, vagy adott felhatalmazást az eljárás megindítására, méltóztassék alkalmat és módot találni arra, hogy a revíziót elrendeljék. Szükségesnek tartom egy erkölcsi léghuzat létrehozását, szükségesnek tartom az öszszes ajtók és ablakok feltárását, hogy

< az ellenforradalmi reakció áporodott levegője, amelyet itt — mint láttuk — nemzetközi pénzhamisítók hoztak létre, eltávozzék és bejöjjön a szabad bírálat tiszta levegője, mert e nélkül nemcsak hogy belső Locarno nem lehetséges, hanem, ugy látom, egy tökéletes erkölcsi öszszeomlás felé megyünk végzetszerűen. Mindezek alapján bátor vagyok javasolni, hogy a mentelmi bizottság javaslatát ne méltóztassék elfogadni és ebben az esetben Vanczák János mentelmi jogát ne méltóztassék felfüggeszteni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? (Senki.) Kérdem, kiván-e még valaki szólani? (Nem.) Ha