Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-509

390 'A nemzetgyűlés 509. ülése 1926. évi február 18-án, csütörtökön. hogy ez túloldalnak olyan benyomása legyen, mintha olyan szakasszal jöttünk volna az utolsó pillanatban, amellyel szemben állásfog­lalásra el sem készülhetett. Azonban épen a t. túloldal politikája szempontjából, de még inkáb a mi politikánk szempontjából is, azt hiszem, egy ilyen paragrafus szükséges lesz, mert nagyon igazságtalan dolog az, hogy egy községben, ahol csak egyetlen iskola áll fenn, ahol tehát a felekezeti iskola voltaképen köz­ségi iskolának jellegét látja el, ahol községi iskola felállítására nem gondoltak azért, mert egy felekezetű lévén a község, teljesen mind­egy, hogy a polgári község vagy az egyház­község látja-e el az oktatást, ahol tehát a fele­kezeti iskola a községi iskolának szerepét játssza, valaki csak azért, mert más felekezet­hez tartozik, a terhek viselése alól mentesüljön és esetleg egy ottani nagyüzem ne fizessen akkor, amikor a kisemberek vállaira nagy te­her hárul. Barabás igen t. barátom épen a kis­emberek érdekeit akarja ezzel a szakasszal vé­deni. (Barabás Samu: Minden felekezetet egy­aránt érdekel ez!) Itt semmiféle antidemokratikus dologról nincs szó; ez olyan szakasz, amely minden fele­kezetnek javára válik. Hiszen ez a helyzet a legkülönfélébb variációkban fordul elő az or­szágban. Vannak községek kizárólag katho­likus lakossággal és kizárólag katholikus fele­kezeti iskolával és másvallásu nagy adózóval, vagy még inkább jogi személlyel, amely jogi személynek a terhektől való mentesülését a leg­igazságtalanabbnak tartanám. Azután vannak protestáns községek, ahol megint másvallásu nagy adózó, gyár, vagy részvénytársaság van... (Drozdy Győző: A községek a zsidó ta­nitót is fogják fizetni? — Erdélyi Aladár: Nem teszünk különbséget!) Itt nem lehet különbsé­get tenni! (Drozdy Győző: Akkor, ha ezt ke­resztül viszik, az fog kisülni, hogy öt zsidó családnak a keresztény község fog tanitót tar­tani.) Minthogy azonban ennek a szakasznak megkonstruálása — igen helyesen mutatott rá Erdélyi Aladár igen t. barátom — nagyon fon­tos, nehogy a felekezetek között akkor, amikor segiteni akarunk rajtuk, esetleg viszályt szit­sunk, én is hozzájárulok ahhoz, hogy az a kérdés tanulmány tárgyává tétessék és majd egy kö­zeli alkalommal^ hozzuk szőnyegre, amikor a bizottságokban és a nyilvánosság előtt is ala­posan megtárgyaltuk és akkor határozzunk ebben a kérdésben, amelyet, ismétlem, a leg­nagyobb rokonszenvvel fogadott az a párt. amelyhez tartozni szerencsém van. (Helyeslés.) Elnök: Minthogy a törvényjavaslat ugy ál­talánosságban, mint részleteiben letárgyalta­tott, annak harmadszori olvasása iránt legkö­zelebbi napirendi inditványom során fogok a t. Nemzetgyűlésnek javaslatot tenni. Az ülést tiz percre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Következik a mentelmi bizottság jelentésé­nek folytatólagos tárgyalása a sajtó utján el­követett rágalmazás és becsületsértés^ miatt feljelentett Vanczák János nemzetgyűlési kép­viselő mentelmi ügyében. Szólásra következik! Perlaki György jegyző: Szabó Imre! Szabó Imre: T. Nemzetgyűlés! A szóban­forgó mentelmi ügyben már előzőleg, a 850. számú előterjesztés alapján a nemzetgyűlés Vanczák János képviselőtársunk mentelmi jo­gát Gálócsy Árpád kérelmére felfüggesztette. Mindamellett, hogy ez a felfüggesztés az egyik fél kérelmére már megtörtént, ugyanebben az ügyben másik kérelem alapján szintén a men­telmi jog felfüggesztését kérik. Nevezetesen az emiitett cikk miatt nemcsak Gálócsy Árpád érzi magát sértve, hanem az Országos'Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület is, s ebben az előterjesztésben most már ennek az egyesü­letnek kérelméről van szó. Az inkriminált cikkben az egyesületre nézve az én felfogásom szerint semmiféle olyan kitétel nincs, amely miatt a bányászati egyesület különösebb sérelmet szenvedne. Ez a közlemény egyszerű törvényszéki tudósítás, amelyben le van irva a törvényszéki tárgyalás menete és többek között egy helyen azt mondja, hogy 1923-ban a bányatulajdonosok a bányá­szok munkaidejét meg akarták hosszabbítani, a béreiket redukálni akarták, ezt a bányászok nem voltak hajlandók szó nélkül eltűrni és igy a munkás és munkaadók érdekeltsége között a bérmozgalom révén vita támadt. Ebbe a vi­tába beleszólt az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület is, még pedig olyan­formán, hogy (Olvassa): »az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület beadványt intézett a ministerelnökhöz, hogy erőszakkal, az államhatalom eszközével törjék le a bányá­szat ellenállását«. Semmi egyéb nincs a cikkben, mint meg­állapítása annak, ami a bányászati beadvány­ban tényleg volt, hogy tudniillik erőszakos in­tézkedésre hivták fel a kormányt egv magán­társaság, egy munkáltató érdekeltség érdeké­ben. A törvény előtti egyenlőségnek arcul­csapására hivták fel a kormányt, és ezzel nem tettek jó szolgálatot. Nem a törvény előtti egyenlőséget igazolták ezzel, hanem ép ellen­kezőleg próbálták a kormányt kapacitálni. Ezt a beadványt azután azon a törvény­széki tárgyaláson, amelyről a közleményben szó van, felolvasták és a felolvasással kapcso­latban ugyanezeket állapították meg, sem töb­bet, sem kevesebbet. Azután a védőügyvédnek van itt a cikkben megjegyzése, amennyiben a védőbeszédében azt mondja, hogy az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület egyenesen felszólította a kormányt arra, hogy erőszakkal törje le a bányászokat és a bead­ványban a szakszervezetet, ennek vezetőit és a benne szervezett bányamunkásokat sértések­kel és valótlan vádakkal illették. Itt tehát nem is arról van szó, mit ir a lap, hanem mit mondott a védőügyvéd. Egyebet nem látok, amit ez a testület inkriminálhatna, csakis ezt a kitételt, mert a cikk az egyesület­tel máshol nem foglalkozott. Nyilvánvaló tehát, hogy az egész közle­ményben nincs semmi olyan, ami miatt az egyesület jogosan törvényes eljárást kérhetne. Itt tisztán csak zaklatásról van szó, Gálócsy Árpád az ő személyét sértve érezte, de erről a Ház megelőzően már szótöbbséggel ugy hatá­rozott, hogy Vanczák Jánost kiadja. Gálócsy Árpád ennek az egyesületnek egy személyben az elnöke is. Maga az egyesület sértve nincs, Gálócsy sérelmére pedig amugyis kiadta már a Ház Vanczákot, mindezeknek alapján tiszte­lettel javaslom tehát, hogy a mentelmi bizott­ság javaslatát méltóztassék elutasítani, illető­leg Vanczák János nemzetgyűlési képviselő mentelmi jogát a Ház ebben az ügyben ne füg­gessze fel. Elnök: Kiyán még valaki szólani? Pikler Emil képviselő ur kér szót. Pikler Emil: T. Nemzetgyűlési Azokhoz,

Next

/
Oldalképek
Tartalom