Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.
Ülésnapok - 1922-509
A nemzetgyűlés 509. ülése 1926. lólag beiktattassanak. Ajánlom módosításomat elfogadásra. Elnök: Szólásra következik! (Senki!) Kivan még- valaki szólani? (Nem!) Ha senkisem kivan szólani, a vitát bezárom. A kultuszminister ur óhajt nyilatkozni. Gr. Klebelsberg Kunó vaUás- és közoktatásügyi minister: Az előadó ur módositását elfogadom, egyébként kérem a szakaszt eredeti szövegében elfogadni. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 6. § 1. bekezdésének a. pontja meg nem támadta tv án, azt elfogadottnak jelentem ki. A 6. § 1. bekezdésével szemben az előadó ur adott be módositó inditványt, amely ellentétes az eredeti szöveggel, tehát kérdem, méltóztatnak-e az eredeti szöveget, szemben az előadó ur módositó indítványával elfogadni, igen, vagy nemi (Nem!) Amennyiben az eredeti szöveget nem méltóztatnak elfogadni, az előadó ur módositó javaslatát jelentem ki elfogadottnak. A b. ponttal szemben pedig Rothenstein Mór képviselő ur adott be módositó inditványt, amely az eredeti szöveggel ellentétes, ezért szembeállítva fogom a kérdést feltenni. Kérdem tehát, méltóztatnak-e az 1. bekezdés b. pontját eredeti szövegezésében, szemben Rothenstein képviselő ur módositó indítványával, elfogadni, igen, vagy nem? (Igen!) Kérem azokat, akik az eredeti szöveget fogadják el, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. Az eredeti szöveg fogadtatván el, Rothenstein képviselő ur módositó javaslata elvettetetik. Következik a 7. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni. Petrovits György jegyző (Olvassa a 7—9. §-okat, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 10. §-t.): Az előadó ur jelentkezett. Maday Gyula előadó: T. Nemzetgyűlés! A 10. § meglehetősen érzékeny érdekeket érint, nevezetesen a magántulajdon jogelvét súrolja, úgyhogy ez a szakasz a bizottságban alapos megvitatás tárgya volt. Voltak, akik itt a kisemberek, különösen kisgazdák, szóval mezőgazdasággal foglalkozó kisemberek exisztenciális érdekeit féltették a kisajátítástól, úgyhogy a bizottság, illetőleg a minister ur nem zárkózott el attól, hogy elvi deklarációt tegyen arra nézve, hogy később ezirányban talán valami törvényes rendelkezést fog a Ház elé hozni. A minister ur azonban már most meg akarja adni lehetőségét annak, hogy ebben a törvényjavaslatban megnyugtató módon kodifikáltassék elsősorban a mezőgazdasággal foglalkozó kisexisztenciák érdeke. Épen ezért bátor vagyok a 10. §-hoz egy módositást javasolni, amely a kisajátítási eljárásnál a mezőgazdasággal foglalkozó, tehát hivatásos földmivesek érdekeit kivánja megvédelmezni, bárha a kisajátítási törvény, az 1881 : XLI. te. hangsúlyozottan igyekszik körülbástyázni a kisajátítást szenvedők vitális érdekeinek tiszteletben tartását, kimélését és hangsúlyozottan megkívánja, hogy teljes értékben és a kisajátításkor fennállott forgalmi érték szerint váltassanak meg a kiszemelt területek, sőt elvileg nem zárja ki még a csereingatlan gondolatát sem, amennyiben az 1881 : XLI. te. 26. §-a lehetővé teszi, hogy a szomszédos területekből megfelelő értékű területtel kárpótoltassék az illető megváltást szenvedő már a kisajátítási törvény szerint is. Tehát nem is a földbirtqkreformtörvényben, hanem magában a kisajátítási törvényben gyökerezik ennek a teljesértékü termééit február 18-án, csütörtökön. 385 szetbeni kárpótlásnak a gondolata. Épen ezért vagyok bátor a 10. § második bekezdéseképen egy uj bekezdést javasolni, amely — mondom — a hivatásos földmivesek érdekeit kivánja megvédelmezni, meg akarja őket menteni attól, hogy a kisajátítás bármily kicsiny legyen, — ha csak egy-két-három hold is — a kisembert exisztenciális alapjaiban megrendíthesse. Javasolt módosításom a következőképen hangzik (olvassa): »Amennyiben a jelen törvényben emiitett célokra szükséges földterületet 20 katasztrális holdnál nagyobb területtel nem rendelkező hivatásos földmivestől kellene igénybevenni, akkor a kisajátítási eljárás során a kisajátítást szenvedő, ha a község határában olyan földbirtok van, melynek tulajdonosa 150 kat. hold, vagy ennél nagyobb, mezőgazdaságilag művelhető területtel rendelkezik, kívánságára ő ebből a birtokból a kisajátított területnek megfelelő becsértékü, mezőgazdaságilag művelhető területtel kárpótlandó-« Kérem ennek a módosításnak elfogadását. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Drozdy Győző! Drozdy Győző: T. Ház! A t. előadó ur a 10. §-nak egy hiányosságára mutatott rá, olyan hiányára, amelyről a bizottságban élénk vita folyt, Feltűnt nekem, hogy az eredeti javaslat nem számolt azzal a körülménnyel, hogy a kisajátítások kapcsán kisemberekkel sérelem esik anélkül, hogy ezzel az iskolán segítenénk, viszont anélkül, hogy ez a kisajátítási eljárás megnyugvást teremthetne a községekben. Tudvalévő dolog, hogy az iskola helyének megválasztásánál nemcsak a község geográfiai helyzetének szemmeltartása fontos, hanem pedagógiai és hygieniai szempontokat is figyelembe kell venni. Az iskolát nem lehet kitelepíteni a község határába, nem lehet ingoványos, vizenyős helyre telepíteni, hanem annak mint a község szivének mindig a legalkalmasabb helyen kell állnia, mert ha az iskolát olyan helyre telepitjük, amely a céljainak nem felel meg, akkor azzal ugy a község, mint az az érdekeltség, amely iskola felállítására kötelezett, nagy károkat szenved. Tudvalévő, hogy a községekben csakis a belterületek nyújthatnak alkalmas helyet arra, hogy az iskolát elhelyezzék, mert nem lehet azt kívánni, hogy télviz idején a gyermekek a faluból a határba járjanak ki. A belterületen pedig legritkábban van olyan alkalmas hely, amelyhez a tulajdonosa bizonyos gazdasági és exisztenciális okokból ne ragaszkodnék, legtöbb helyen pedig egy törpebirtokosnak, kisgazdának telke lesz alkalmas arra, hogy oda az iskolát felépíthessék. Természetesen a kultúra célj iskola rendeltetése sokkal magasabb rendű dolog, semhogy kiméleti szempontokra figyelemmel lehetnénk. Amikor tehát ezt a javaslatot elfogadjuk, akkor meg kell gondolnunk, hogy az iskola legjobb helyre való felállítása, telepítése céljából a terület megszerzésére milyen eszközöket alkalmazzunk. Miután az iskola célja a legfontosabb, én hive vagyok annak is, hogy az ilyen területeket kisajátítsák. Ellenben a kisajátítás következtében kisbirtokosokat, törpebirtokosokat olyan kár érhet, amely azt a kis egyént szerencsétlenné, boldogtalanná teszi, esetleg koldusbotot kénytelen a kezébe venni, mert abban a határban nem kap a maga számára megfelelő telket, és az a bíróság, amely a kisajátítás folytán a telek árát 57*
