Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-508

À nemzetgyűlés 508. ülése 1926. évi február 17-én, szerdán. 379 álláspontomat, sal képviselő urnák azt felelem: önök akarják ezt a magyar társadalom egyoldalú felvonulásának feltüntetni ! Méltóztassék csatlakozni ehhez a felvonuláshoz (Taps a jobboldalon) méltóztassék abba jelentkezni, abban résztvenni és tettekkel dokumentálni azt a nagy lojalitást, amelyet a szociáldemokrata párt a kormányzó ur Őfőméltósága iránt érez és amelyet ugy látszik, eddig is érzett, de amelyet nagyon ügyesen_ rejtett eddig véka alá. (Derültség és taps a jobboldalon és a középen.) Akkor valóban az egységes magyar társadalomnak egy olyan impozáns s olyan méltóságteljes megjelenése és dokumentálása^ lesz az a tény, hogy együttérzés van ebben a kérdésben, amelyért én megint csak a legmelegebben lelkesedni tudok. Ami pedig a t. képviselő urnák azt a megjegyzését illeti, kogy jobb volna itt egy belső magyar Locarnot felállitani, teljesen igaza van. Ez volt az oka annak, hogy ezt a kérdést kezdettől fogva nem akartam pártpolitikai kérdésnek tekinteni és mint olyant kezeltem, és az első naptól fogva érintkezést kerestem az összes ellenzéki pártokkal. Az volt a benyomásom, hogy bizonyos időre sikerült is ezt az egyetértést biztosítani, Sajnos, ez az egyetértés felbomlott olyan körülmények folytán, amelyekre most rátérni nem akarok. De ha Rassay t. képviselőtársam azt mondja, hogy ennek egyik oka, vagy főoka az, hogy az igazságot szembeállitják a hazafiassággal, ugy én azt mondom, hogy ez az igazság kiegészítésre szorul s ez a kiegészités az, hogy az igazságot pártpolitikai szerepek és szempontok szerint kívánják mérni. (Tetszés és taps a jobboldalon.) Elnök : Rassay Károly képviselő urat illeti a szó. Rassay Károly : T. Nemzetgyűlés ! Csak egy félreértést akarok eloszlatni. Az igen t. ministerein ök ur azt mondja, hogy nem az övé a gondolat, s igy nem ejtheti el. Sohasem akartam, s nem tételeztem fel, hogy a ministerelnök uré ez a gondolat, mert ha feltételeztem volna, akkor már ebben kritikát is mondtam volna. Én az kértem a ministerelnök úrtól, vegye revízió alá ezt a gondolatot, s egy ilyen felvonulást a mai külpolitikai, belpolitikai és gazdasági viszonyok között ne engedélyezzen. Ez volt az én kérésem, az engedélyezés tekintetében pedig mégis a döntés joga az igen t. kormány kezében van. A másik pedig, amire a t. ministerelnök ur rámutatott, az, hogy ez a felvonulás nem bizonyos szervezeteknek, vagy társadalmi egyesületeknek felvonulása. Engedje meg a t. ministerelnök ur, aki sajtót olvas, aki látja az eseményeket, az ezt komolyan nem állithatja. (Lendvai István közbeszól) T. képviselőtársam a Szózatból akartam argumentálni. A Szózat 1926. február 16-án irt cikkében »A vasárnapi tüntetés« cimen világosan megvan irva, hogy kik rendezik ezt a tüntetést, milyen céllal rendezik, s utalás történik arra, hogy abban részt akart venni a zsidóság is, jelentkeztek, azonban erről szó sem lehet, s a zsidókat nem engedik bekapcsolni. (Lendvai István: Vázsonyi csikós ruhában lóháton ! Derültség.) íme nyilvánvalóan abból a sajtóból hivom fel a ministerelnök ur figyelmét erre a tüntetésre, annak szervezésére, összetételére, amely sajtóhoz közelálló egyének — azt hiszem ebben nincs kétség — ezt rendezik. Ezt végeredményben nem az Országos Kaszinó letartóztatott igazgatója rendezi, hanem azok az urak, akik nyiltan mozoghatnak és azután tüntethetnek ebben az ügyben, azok az urak pedig ahhoz a politikai irányhoz tartoznak, amelyről legnagyobb sajnálatomra most már nem ismétli meg a ministerelnök ur, amit mondott, amit valamikor igen súlyosan kritizált s amiNAPLÓ. xxxis. bői én csak a kisebbet; a szektáriusok jelzőjét fogom idézni. Elnök: Miután szólni senki nem kivánt, következik a határozathozatal. Külön-külön fogom feltenni a kérdést minden egyes interpellációra. Elsősorban felteszem a kérdést : tudomásul veszi-e a Ház a ministerelnök urnák Rassay* Károly képviselő ur interpellációjára adott válaszát, igen, vagy nem 1 (Igen ! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség A Ház a választ tudomásul vette. Következik a határozathozatal a ministerurnak Pakots József képviselő ur interpellációjára adott válaszára. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a ministerelnök ur válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem 1 (Igen ! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik tudomásul veszik, hogy szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul vette. Következik a határozathozatal a ministerelnök urnák Peyer Károly képviselő ur interpellációjára adott válasza tárgyában. Kérdem, méltóztatnak-e a választ tudomásul venni ! (Igen ! Nem- !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul vette. Az igazságügy min ister ur kíván szólani. Pesthy Pál igaz ságügymin ister : T. Nemzetgyűlés ! Peyer Károly képviselő ur a ministerelnök ur által adott válaszra vonatkozó viszonválaszában két váddal illette a nyomozóhatóságot. Az első vád az, hogy a nyomozóhatóságok a nyomozás tempóját lassítják, a másik pedig az, hogy bizonyos titkos kezek a nyomozó hatóságok kezét lefogják. Ezekkel a vádakkal szemben nem térhetek napirendre szó nélkül és a történeti igazság kedvéért meg kell állapitanom azt, hogy az igen t. képviselő ur vádjával szemben, ami a tempóra vonatkozik, a francia kiküldöttek kifogása épen az ellenkező : nevezetesen az, hogy a tempó igen gyors. Kénytelen vagyok ezt a vádat bizonyos szakértelem hiányának betudni, mert aki szakértő ezt a nyomozást végigkísérte, s látta ennek a bűnügynek komplexusát és kereteit és látta azt az eredményt, amelyet ez a nyomozás ezideig létesített, annak el kell ismernie azt, hogy ez a tempó olyan gyors volt, hogy a rendes es szokásos nyomozások tempóját messze túlhaladja. Reflektálnom kell arra is, hogy a nyomozóhatóságok kezeit titkos kezek lefogják. Hogy a képviselő ur ezt a vádját mire alapítja, ezt annál kevésbé tudom, mert én ugy tudom, hogy a képviselő ur a nyomozás adatait nem ismeri és mert ennek feltevésében kell ezzel a váddal foglalkoznom, kénytelen vagyok megállapítani, hogy ez a vád igenis könnyelmű és ezért ezt a vádat visszautasítom. (Helyeslés a jobboldalon.) Meg kell állapitanom azt, hogy ugy ebben az ügyben, mint a magyar közéletben egyáltalában, a nagy Galeottonak igen nagy szerepe jutott és amit a hir szárnyain hord és mond, azt igen sokan készpénznek veszik. Nem vagyok hivatott arra, hogy itt férfiakat kitanítsak és kioktassak erre, csak felhívom a figyelmet arra, hogy a nagy Galeotto híreiből fegyvert kovácsolni komoly embernek nem lehet. Ezt akartam mondani. (Helyeslés a jobboldalon. Peyer Károly szólásra jelentkezik.) Elnök : Milyen címen kivan a képviselő ur szólani ? Peyer Károly : Személyes kérdésben s félreértett szavaim helyreigazítása címén kérek szót. Elnök : A szó a képviselő urat megilleti. Peyer Károly : T. Nemzetgyűlés ! Nem kívánok az igen tisztelt igazságügyminister ur fejtegetéseire részletesen válaszolni, hanem állításaim igazolására csak egypár ténykörülményt kivánok 56