Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.
Ülésnapok - 1922-508
À nemzetgyűlés 508. ülése 1926. évi február 17-én, szerdám 377 ministerelnök ur, hogy ezt a megállapitásomat majd akkor ismételjem meg és okadatoljani, amikor erre nekem mód adatik, mert ma még nem vagyok abban a helyzetben. Nem követhetek el indiszkréciókat, bár ezeket a dolgokat nem azon a fórumon keresztül tudtam meg, amelyet parlamenti bizottságnak nevezünk, hanem egészen más utón. Engedjék meg, hogy majd akkor nyilatkozzam ezekről a titkos kezekről, amikor a parlamenti bizottság jelentését a Ház asztalára letette, hogy micsoda titkos kezek voltak azok amelyek a nyomozás tempóját megbénították. (Gr. Bethlen István ministerelnök: Akkor ne tessék most arról beszélni. Ez gyanusitáfs! — Györki Imre: És az, amit ön csinált, nem gyanúsítás? — Farkas István: Eltussolás!) Én más tendenciát látok abban, hogy a ministerelnök ur kiragadta beszédemből a titkos kezeket. A ministerelnök ur, mint mindig, most engem is stigmatizálni akart egy olyan gondolattal, mintha engem ebben az állításomban olyan szándék vezetne, amely felmerészkednék egészen az államfő személyéhez. T. ministerelnök ur, ha már titkos kezekről beszélünk, — erről is sokat beszéltünk egyébként nem is ezzel az üggyel vonatkozásban, — akkor azok a titkos kezek, amelyek feljutottak a bíróságokig és a társadalmi élet minden rétegébe. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Szabadkőművesek!) Ezek eddig is dolgoztak, ministerelnök ur, és azok között, akik a gesztusokat irányították, az egyik ott ül a börtönben, Nádosy Imre. (Zaj.) Hát akkor ne csodálkozzék azon, amit erről beszéltünk. Egyébként én óvatosan kerültem, hogy interpellációm keretében csak emlitsem is az államfő személyét. Én ugy állitottam be az interpellációt, mintha a demonstrativ felvonulás kizárólag a kormány meletti tüntetést célozná. Mégis mi az oka annak, hogy az államfő személye mindig belekerül ezekbe a tanácskozásokba? Nem mi vagyunk az okai, hanem önök, akik mindig védőpajzsul tartják maguk elé az államfő személyét. Nem fogadom el! a ministerelnök ur válaszát. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon. — Zaj jőbbfelől.) Elnök: Peyer Károly képviselő urat illeti meg a víszonválasz joga. Peyer Károly: T. Nemzetgyűlés! Mindenekelőtt ki kell jelentenem azt, hogy amit a ministerelnök ur mondott, hogy én a felvonulás betiltását kértem volna, nem felel meg a tényállásnak. Tessék megnézni a gyorsírói jegyzeteket: én világosan mondottam, hogy politikai felfogásomnak megfelelően nem kérem annak a másik tüntetésnek betiltását de azt kérem, hogy amennyiben az engedélyeztetik, akkor az ellentüntetés, vagy a másik felvonulás is engedélyeztessék, (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Ki ellen?) Tessék erről meggyőződni, hogy ezt mondtam. A másik, amire a ministerelnök ur itt súlyt helyezett az, hogy én titkos kezekről beszéltem. Igenis, én azokról a titkos kezekről beszéltem és beszélek, amelyek működését a nyomozás során még ma is eléggé lehet érezni, s amelyek igyekeznek a való tény kiderítését megakadályozni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A ministerelnök ur ne magyarázzon bele az én szaszvaimba más értelmet, mint amit én értettem, és amit én abba belemagyarázni akarok. A másik, amire válaszolni akarok az, ami nem / először hangzott el a ministerelnök ur részéről s ugy látszik, ezt azért alkalmazza a ministerelnök ur, mert meg van győződve, hogy ez részünkről a legerélyesebb visszautasításba fog részesülni. Már a múltkor, amikor a ministerelnök ur errevonatkozólag beszélt, Peidl képviselő ur a választ a megfelő formában megadta. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A ministerelnök ur ennek ellenére szükségesnek tartotta ezt még egyszer idehozni. Szükségesnek tartotta azért, mert a maga álláspontját ezzel kivan ja alátámasztani. A mi álláspontunkat a mi pártlapunk juttatja kifejezésre. (Zaj és derültség a jobboldalon.) Módjában van a ministerelnök urnák a sajtóirodája utján magát tájékoztatni ennek az állásfoglalásáról. Mi nem igen szoktuk a véleményünket — hogy magyarul beszéljek — a véka alá rejtegetni. (Felkiáltások a jobboldalon: Ez igaz!) Erre nézve bizonyíték az, hogy a kormány a sajtóperek tömegét inditja a Népszava ellen, s a Népszava az egyetlen lap, amely több mint egy év óta a magyar sajtószabadság diadalára, dicsőségére ki van tiltva a kolportázsból, az utcáról. (Felkiáltások jőbbfelől: Nagyon helyes!) Helyes, csak csinálj álk. (Zaj. — Elnök csenget.) De nem hagyhatom szó nélkül azt a beállítást, melyet a ministerelnök ur az üggyel kapcsolatosan használt, hogy nekünk módunkban volna a külföldön levő szociáldemokrata lapoknál befolyásunkat érvényesíteni, hogy azok miképen Írjanak. És itt hivatkozik a ministerelnök ur a francia szociáldemokrata lapokra, amelyek állásfoglalása ellen neki kifogása van. Én most elárulok a ministerelnök urnák egy titkot, melyet mindenki tud, csak ugy látszik, ő nem, hogy Franciaországban szociáldemokrata lap nincs. (Derültség és zaj a jobboldalon.) Szociáldemokrata napilap nincs. Méltóztassék ezt tudomásul venni. Az ottani különleges sajtóviszonyok folytán a szociáldemokrata pártnak van ugyan százhúsz egynéhány képviselője a parlamentben, de szociáldemokrata napilapja nincs. Tehát csak polgári lapok voltak, amelyek nagyon sokáig dicsőitették az ön személyét, az ön rendszerét és amig ezt tették, addig ez a sajtó nagyon tisztességes és posszibilis volt az önök szemében. De arra a módra, ahogyan igyekszik ezt a kérdést beállitani, mégis meg kell mondanom nyiltan, hogy ebben a nemzetgyűlésben a ministerelnök ur volt az első, aki a kormányzó személyét bevonta a vitába. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) A ministerelnök ur volt az első, aki a kormányzó családtagjait bevonta a vitába. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Készünkről senki sem hozta ide, ön olyan lapokat citált, amely lapokat nekünk nincs módunkban olvasni, amelyek ki vannak tiltva az ország területéről. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Én ebből azt a tendenciát olvasom ki, hogy a ministerelnök urnák volt itt szándékában olyan tényezőket belekeverni az ügybe, amely tényezők belekeverése részünkről nem volt szándékolt. Ha a ministerelnök urnák az a szándéka, hogy az államfő személyét megvédje, akkor rendelkezésére áll egy^ jól megszervezett sajtóiroda, amelynek nincs más kötelessége, mint a Népszava cikkeiből kivonatokat leközölni. (Derültség a jobboldalon.) Meggyőződtem, hogy amikor egy izben lapunkban azt irtuk, hogy meg vagyunk győződve, hogy a Bethlen-kormány ettől az egész ügytől távol áll, akkor ön egy percet sem késett, hogy sajtóirodája utján a világ minden lapjával közölje a szociáldemokrata pártnak ezen állásfoglalását. (Zaj.) Most azonban én ünnepélyesen kijelentem hogy : tévedtünk akkor ; (Ügy van ! Ugy van ! a baloldalon.) azóta másról győződtünk meg t. ministerelnök ur, meggyőződtünk arról, hogy a