Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-496

À nemzetgyűlés 496. ülése 1926. én az illető birtokossal tényleg közvetlenül is érintkezésbe léptem, hivatkozva uri belátására, emberies . érzésére, szociális belátására. Sajnos azonban, kijelentem a t. Nemzetgyűlés szine előtt, hogy egyrészt az volt a felelet, ngy-e, most jösz hozzám, mert te is hibás vagy abban, hogy ilyen véleményt adtál annak idején. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt, sziveskedjék beszédét befejezni. ( Baross János: Ez a házszabály! — Klárik Ferenc: Ez a klotür!) Eőri-Szabó Dezső: Mint előbb rámutattam, nemcsak én voltam ezen a véleményen, hanem Neubauer t. képviselőtársam, az eljáró szakember is és az illető földbirtokos, aki egyúttal nemzetgyűlési képviselő is, gróf Ráday Gedeon. (Zaj. — Pikier Emil: A kettőskeresztvérszövetség elnöke! — Drozdy Győző: A fajvédő mágnás!) Az az összeg, amelyet ezeken a szegény kisembereken követelnek, ezen a földkunyhóban lakó embereken, most már ügyvédi költséggel talán 150 millióra is emelkedett. Arra kérem a minister urat, hivatkozva szociális belátására, amelyet több alkalommal örömmel tapasztaltam s amelyről meggyőződni alkalmam volt, ezek után méltóztassék a módját megtalálni, hogy közelebbi^ megvizsgálás tárgyává tétessék ez a dolog és méltóztassék intézkedni, hogy amennyiben hiba történt, — valószínűleg a pénzügyi hatóság is követett el hibát — a hiba következményeit ne azok a szegény, nyomorult kisemberek viseljék. (Helyeslés.) Ez a tiszteletteljes kérésem. Elnök: A pénzügyminister ur kivan nyilatkozni. Bud János pénzügyminister: T, Nemzetgyűlés! Azt hiszem, sokkal bonyolultabb ügygyei állunk szemben, semhogy az ügy érdemében azonnal válaszolni tudnék. A kérdés — mint egyszeri hallásra megitelem — két részből áll. Első része az, amely az államra is tartozik, a másik pedig tisztán magánjogi perre vonatkozik. Kétségtelen, hogy az állam de facto tulajdonképen akkor veheti igénybe a bért, amikor az illető kisbirtokosok a föld tulajdonába, helyesebben kezelésébe jutnak. Én azonban ugy veszem észre, hogy itt valaki tényleg adott egy levelet. Ezt a levelet nem ismerem, pedig el kellene olvasni minden pontjában, hogy tisztán lássam az ügyet. Ugy látszik, ebben felszólította az illetőket, hogy fizessék meg az államnak a bért. Nem tudom, nincs-e benn az is a levélben, hogy a birtokos mindaddig, amig a Földbirtokrendező Biróság nem vitte keresztül az egész akciót, tulajdonképen köteles az államnak fizetni egy béröszszeget. Anélkül, hogy közelebbről ismerném az ügyet, valószínűnek tartom, hogy arról van szó. hogy az illető birtokos semmi egyebet nem követelt, csak azt, hogy azt a bérösszeget, amelyet ő fizet az államnak, azt mondván, hogy mivel tőle ennyit kivan az állam, tessék ezt azoknak megfizetni, akik eddig nem fizettek. Ismétlem, nem ismerem a kérdést, és ez csak feltevés. A kérdés másik része az, hogy ő lemondott erről, hogy tulajdonképen mennyiben mondott le — és ez szerintem teljesen biróság elé tartozó dolog — midőn átadta a földterületet bérletbe és ennek alapján kisebb bérletet fizetett-e az állam felé és most azt a bérdifferenciát kivánja-e, amelyet ő fizetett az állam felé. A magam részéről abból a szempontból fogom megvizsgálni az ügyet, — és ezt megígérem t. képviselőtársamnak — hogy de facto a^ pénzügyi hatóságok részéről nem történt-e hiba, mert ez mindenesetre kötelességem. A évi január hó 27-én, szerdán. 31 kérdés magánjogi részébe azonban beavatkozni nem tudok, mert ez a biróság feladata. Kérem válaszom tudomásulvételét. Milnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Eőri-Szabó Dezső: Igen t. Nemzetgyűlés! Mindenesetre köszönettel veszem a minister uinak ama igéretét és kijelentését, hogy az ügynek azt az oldalát, amely szorosabban véve reá tartozik, meg fogja vizsgáltatni. Tulajdonképen nincs is más módja az orvoslásnak, csak ez. Épen ezért tudomásul veszem a minister Ur válaszát, de legyen iszabad leszögeznem, hogy ennek az interpellációnak a nemzetgyűlés szine előtt való elmondásától nem csupán azt várom, hogy az igen t, pénzügyminister ur megteszi azt, amit megtehet, hanem elvárnám, vagy elvártam volna ennek az interpellációnak előterjesztésétől azt a hatást is, hogy az illető uradalom is lássa be azt, hogy nem helyesen cselekedett. Mert még ha jogilag, a paragrafusok alapján talán igaza is van, — bár röviden megjegyzem tisztelt minister ur, hogy abban a levélben kifejezésre van juttatva, hogy ezentúl egymáshoz semmi közünk és ezt szóbelileg is megmondta, megismételte az illető uradalom jogi képviselője, — erkölcsileg teljesen lehetetlen az, hogy ilyen ujabb követeléssel álljon elő azok után, hogy — amint mondotta — egymáshoz semmi közük. Azok a szegény kisemberek két éven át fizették azt, amit tőlük követeltek, becsülettel, hiány nélkül fizették, nem is álmodván arról, hogy esetleg többet kell fizetniök. Most egyszerre előáll az a helyzet, hogy súlyos milliókat kell a kisembereknek fizetniök. Ilyen körülmények között interpellációm elmondásától azt várom, (Kiss Menyhért: Hiába várja!) hogy az illető uradalom is belássa, mivel tartozik jól felfogott saját érdekének. Elnök: Következik a határozathozatal. Kérem azokat a képviselő urakat, akik a pénzügyminister urnák Eőri-Szabó Dezső képviselő ur interpellációjára adott válaszát tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul vette. Következnék Hegymegi-Kiss Pál képviselő ur második interpellációja, minthogy azonban a képviselő ur nincs jelen, interpellációja töröltetik és eljárása a Ház előbb hozott határozata értelmében igazoltnak tekintetik. Következik Drozdy Győző képviselő ur első interpellációja. Kérem a jegyző urat, hogy az interpelláció szövegét felolvasni sziveskedjék. Héjj Imre jegyző (Olvassa): »I. Van-e tudomása a földmivelésügyi minister urnák arról, hogy a Kis-Komárom környéki községekben, nevezetesen Kis-Komáromban, Komárvárosban, Zala-Sárszegen, Nagyrécsen, Zalakaroson, Galambokon, Zalaszentjakabon, Gáspárhegyen és Virághegyen a földreform végrehajtása titokzatos okokból annyira fennakadt, hogT azt a megoldáshoz közelebb vinni egyáltalán nem lehet ? Miután ezek a községek voltak a legelsők, amelyek 1920. évi XXXVI. te. alapján^ a földrefarmeljárás megindítását kérelmezték, nyilván megállapítható, hogy a megoldás öt esztendei elhúzásába gyanús körülmények játszottak közre. Dacára annak, hogy az Ofb. még 1925 szeptember havában ineghozta ítéletét, és a végrehajtásra vonatkozólag intézkedett, abban a dologban a mai napig úgyszólván semmi sem történt. Hajlandó-e a minister ur a vizsgálatot megindítani és felderittetni, hogy vájjon kiknek bűnös mulasztása folytán húzódik észten-