Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-507

Á nemzetgyűlés 507. ülése 1926. Györki Imre: A hatóságoknak a politikai gyűléseken gyakorolt és a szólásszabadságot sértő magatartása tárgyában az összkormány­hoz; szóval. Peyer Károly: A gyakori bányaszerencsét­lenségek tárgyában a pénzügyministerhez; szóval. Elnök: Ezzel kapcsolatban jelentem a t. Nemzetgyűlésnek, hogy Eassay Károly, Pa­kots József, Kiss Menyhért, Horváth Zoltán, Peyer Károly, Farkas István, Szabó Imre és Györki Imre képviselő urak bejelentették, hogy bejegyzett interpellációikat a holnapi napon szóval kivánják előterjeszteni, Vázsonyi Vilmos és Kabók Lajos képviselő urak pedig hozzám intézett levelükben közlik, hogy inter­pellációjuk elmondását nem a holnapi, hanem az azután következő legközelebbi interpellá­ciós napon kivánják megtartani. Tudomásul vétetik. Eassay Károly képviselő ur mentelmi be­jelentést kivan tenni. A szó a képviselő urat megilleti. Rassay Károly: Igen t. Nemzetgyűlés! Csak pár napja annak, hogy a belügyministeri székből elhangzott — meg vagyok róla győ­ződve, nem tendenciózusan — de egy igen sze­rencsétlenül megfogalmazott mondat, (Peyer Károly: Hol van a kormány? — Zaj a hal- és szélsőbaloldalon. — Felkiáltások: Lemondott!) amely utalt arra, hogy ha egy képviselőtár­sam aki ezen az oldalon ül, védelmet fog kérni a saját személye részére, ezt a belügyminister ur az illető képviselő ur részére biztosit ja. Ezt a szerencsétlen mondatot már hetekkel megelőzte egy sajtókampány, amelyben mind­azok, akik az országra szakadt szerencsétlen frankhamisitási bűnügyben az igazságot kere­sik ugy állittatnak oda, mint a nemzet ellen­ségei, a hazának elárulói (Ugy van! Ugy van! a bal-és szélsőhaloldalon) és, gyűlöletre, bosz­szura hivtak fel nyíltan és büntetlenül ezen egyének ellen. Én akarom hinni, hogy Magyarország do­mináló többsége ellen — mert lehetetlen hogy ne Magyarország domináló többsége akarja a frankhamisitási bűnügy kinyomozását, — (Zaj és felkiáltások a baloldalon: Mi denkt akarja!) Mi dnyájan akarjuk! — Pikler Emil: Teleki Pált miért hivták az egységes pártba? — Zaj. — Elnök csenget. — Halász Móric: Rassay okos ember, meg kell hallgatni!) fAz elnöki széket Scitovszky Béla foglalja eh) de mégis azok ellen irányították a bosszút és a gyűlöletet, akik ebben az ügyben hivatá­suknál, kötelességüknél fogva tevékeny részt vesznek. Betetőzte ezt az a körülmény hogy napok óta nyíltan írnak egy felvonulásról, amely Budapest utcáját akarja mozgósítani a frankhamisítás bűnügye nyomozásával kan­csolatban (Halász Móric: Elég helytelenül!) azok ellen, akik ebben az ügyben a kíméletlen világosságot^ az igazság kíméletlen tisztázását akarják. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon és a közéven: Mindenki akarja! Mi is akarjuf!) Nem hallottam még ma sem hivatalos hely­ről nyilatkozatot, amely kijelentette volna hogy a kormány szembenáll minden ilyen utcai mozgósítással, de egészen természetes dolog hogy a közállapotoknak ez a fokozatn« lerom­lása — mert legalább is szellemileg, lelkileg a közállapotok leromlásának kell ezt tekintenem — odavezet hogy egy olyan atmoszféra kelet­kezik, amelyben gonosztevők és őrültek azt hl­pzik, hogy újra felvirrad a négy-öt év előtti idő, azt hiszik, hogy újra rájuk van biz va, évi február hó 16-án, kedden. 343 hogy brutális eszközökkel beleszólhassanak a magyar közélet kérdéseibe. A mai délelőtt folyamán Vázsonyi Vilmos tisztelt képviselőtársam ellen (Élénk éljenzés és taps a szélsőbaltidalon.) brutális támadást intéztek és ennek a brutális támadásnak kö­rülményei és lefolyása^ világosan mutatják, hogy ebből az atmoszférából, ebből a szellemből keletkezett ez az elhatározás. A két tettes, aki megtámadta t. képviselőtársunkat: vitéz Van­nay László (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Nagy vitéz!) és Molnár Ferenc. (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) A két egyént én közelebbről nem ismerem, azonban egyiküknek a neve sem uj csengésű a magyar közéletben. Vitéz Vannay Lászlóról azt hallottam, hogy napokai ezelőtt a belügy­minister úrhoz egy bejelentés érkezett, amely arról szól, hogy ez az egyén Félegyházán, Kecs­kemét vidékén toboroz, embereket biztat arra, hogy szükség van bizonyos erők Összefogására, hogy ezeket itt hazafias célok érdekében fel­használják. Talán toborzás közben ezek a ha­zafias célok közelebbről is megjelöltettek. Nem tudom, hogy a belügyminister ur kezéhez ez a jelentés megérkezett-e. (Rakovszky Iván bel­ügyminister: Más volt a jelentésben!) De nem volt más a név. Tehát, ha a pestvidéki kapi­tányság vezetője szükségesnek látta, hogy ezt a nevet tudósítsa a t. belügyminister úrral, ak­kor az illető egyénre már bizonyára fel lett hiva a t. belügyminister ur figyelme. A másik név, amelynek tulajdonosáról ugy tudom, hogy mint különitményi főhad­nagy igazolta magát a rendőrség előtt, szin­tén nem ismeretlen ro-yén. (Zai a bal- és szélső­baloldalon, — Felkiáltások: Amnesztiások!) Ez az egyén szerepelt már az elmúlt sötét időszá­kokban és ez az egyén amnesztiát kapott. Mi ellen kapott amnesztiát? Kivételesen nem testi épség ellen elkövetett bűncselekmény miatt. Ezt az egyént a szolnoki kir. törvényszék 1920 december 13-án többrendbeli csalás bűntette miatt (Felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon: Hallatlan! Hallatlan! — Pikler Emil: Ezek a vitézek!) két és félévi fegyházra, öt évi hiva­talvesztésre és polgári jogainak felfüe-geszté­sére Ítélte. Ez az egyén ezt a büntetést nem töltötte ki, amnesztiával szabadult. (Felkiáltá­sok a bal- és szélsőbaloldalon: Hallatlan! Hal­latlan! — Peyer Károly: A frankhamisitók előfutárja!) Amikor ez a kérdés a sajtóban felmerült, akkor még az igazságügyministerium illetékes ügyosztálya is szükségesnek látta, hogy a nyil­vánosság előtt hivatkozzék arra, hogy ez az amnesztia nem az igazságügyministerium és nem az államfő ténye és egy rektifikációban kijelentette, hogy (Olvassa): »nevezett egyén a budapesti kir. főügyész 1921. évi december hó 3. napján kiadott amnesztiarendelete alap­ján kibocsátott rendelkezése értelmében szaba­dult«. Közállapotaink illusztrálására legyen szabad rámutatnom arra, hogy az az amnesz­tiarendelet, amelyre a budapesti kir. főügyész és maga az igazságügyministerium is cáfoló nyilatkozatában hivatkozott, 3. §-ában világo­san megmondja, hogy nem részesülnek- kegye­lemben azok, akiknél a bűncselekmény inditó oka önző nyereségvágy volt. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Itt hivatalos hata­lommal való visszaélés történt, amikor egy nlyan egyén, aki a törvény értelmében vagyon elleni deliktum miatt elitéltetett s akinek nem lehetett volna amnesztiát adni, az igazságügyi hatóságok által az amnesztiarendelet szórói­szóra idézett és minden ilyen intézkedéssel 50*

Next

/
Oldalképek
Tartalom