Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.
Ülésnapok - 1922-507
A nemzetgyűlés 507. ülése 1926 ban a tekintetben, hogy a kultuszkormány sok statisztikai adat segítségével ezt bizonyára elég bölcsen beállította programmjába — rá kell mutatnom arra, hogy Szabolcs és Zala vármegye községei azok, amelyek az analfabétizmus tekintetében vezetnek.Ha járásonként veszem tekintetbe -az analfabétizmus százalékát, akkor meg kell állapitanom, hogy bizony épen az Alföld járásai azok, amelyek ebben a tekintetben hatalmas arányszámokat mutatnak. Olyan járás, amely hat éven felüli lakosával eléri a 80—90%-ct, nem egy találtatik az Alföldön. Épen ezért nagyon helyes, ha a törvényjavaslat homlokára irja azt, hogy a tanyai iskolákról kivan gondoskodni. Sürgősség tekintetében a külterületen, az iskolákat nélkülöző községek tekintetében a sorrendet a következőképen képzelem: Békés megye volna az első, — itt részben alátámasztja az én gondolatmenetemet az, hogy ebben a megyében az árviz igen sok iskolát elsodort — amely tanyai tekintetben leginkább elszórtan él. Kulturközpontok létesítése ezideig nagyobb nehézségekbe ütközött, mert az állam sem, az egyesek sem hozhattak olyan áldozatot, amellyel ilyen kulturközpont közelébe terelhették volna az analfabétákat. Annak igazolására, hogy nem vagyok önző és teljesen objektív akarok lenni, — mert mindenki haza szokott beszélni — ki kell jelentenem, hogy Pest megye másodsorban jön, utána Jásznagykunszolnok, Szabolcs és Fejér megyék, már Somogy, Bihar, Tolna és Heves kevésbé szorulnak rá az első években való istápolásra. Ezután jön Veszprém, Csongrád, Báes megye, és Kecskemét — bár ott magam is tapasztaltam, hogy sürgős szükség volna iskolák épitésére. Utolsó helyen emlitein a magam megyéjét a felsorolásban, mert hiszen ott jóllehet meglehetősen sok kisbirtok van, de azért a tanyai világ még nem fejlődött ki. Szó esett itt egy szónok részéről a hitfelekezeti iskolákról is. Aki ebből a szempontból felszólal, f csepüli a hitfelekezeti iskolákat és fél azoktól, annak tudnia kell azt, hogy az iskolák 70%-a felekezeti kézben van ebben a csonka országban. Azt hiszem, nem szerénytelenség, de az én világfelfogásom azt diktálja, hogy ha azt látom, hogy 70% van az iskolák közül a felekezetek kezében, azt is ki kell olvasnom ebből, hogy a 70 felekezeti kézben levő iskolának mégis csak van valami érdeme abban, hogy csonka Magyarországban az analfabéták száma mindössze 15-2%; nincs tehát a legrosszabb kézben. Tudni kell azonban, — hiszen Drozdy Győző és Kéthly Anna képviselőtársaim foglalkoztak ezzel legtöbbet — hogy a kulturális fejlődésnek az elemi, illetőleg a tanyai iskolák csak az első lépcsőfokai. A tényezők, amelyekből a kultúra összetevődik: az erkölcsi, szellemi és anyagi tényező. Ha a három tényező közül bármelyiket is kultúrálatlanul hagyom, a másik kettő önmagától elsorvad. Ennélfogva nekem az erkölcsi világnézet kiképzésére, az erkölcsi érzés finomítására kell törekednem, hogy azután szellemi tekintetben is kitágítsam a látókört, hogy a kettő tanyai ember anyagi értékét és erejét is "kifejtse. Az élet és a betű egyaránt taníthat jóra és rosszra. Hogy milyen világnézetű lesz az az ember, aki az iskolából kikerül, az függ attól az erkölcsi utravalótól, amelyet az iskolában kap. Hiába tudós valaki, hiába nagy valakinek a látóképessége, ha azt a nemzet és a köz javára nem kamatoztatja ; jobb lett volna, ha analfabéta marad. . évi február hó 16-án, kedden. 335 Ne értsen engem senki félre. Én nem az állami iskolák ellen beszélek, de megállapitom, hogy ott azt a fenköltebb gondolkozást, nagyobbfoku erkölcsi érzéket nem tudják a lélekbe belevinni, mint a hitfelekezeti iskolák, melyek egyházi vezetés alatt állanak. A felekezeti iskolának nem kritériuma az, hogy az iskolafentartók kikből rekrutálódnak. Nagyon röviden szeretnék ezzel végezni, mert hiszen a törvényjavaslatot szeretem, azt meg akarom szavazni, én általánosságban ugy, ahogy van, nagyon szivesen elfogadom ezt a ^ törvényjavaslatot. Valamiképen azonban mégis kifejezésre kell juttatnom egy gondolatot, amely az én katholikus gondolkozásomból folyik. Nem kritériuma és nem jellege egy iskolának az, hogy ki tartja fenn az iskolát. Az iskola jellegét az adja meg, hogy kikből rekrutálódnak az iskolakötelesek. Ennélfogva csak arra az egyre kérem a kultuszminister urat, hogy ha majd arra kerül a sor, hogy tanitókat kinevezzen az iskolákba, legyen figyelemmel arra, hogy az iskolakötelesek milyen felekezetből, a katholikus egyház fiaiból, vagy pedig protestáns felekezetből rekrutálódnak-e. Erre legyen figyelemmel, és ne arra, hogy az iskolafentartók milyen arányban járulnak hozzá az iskola fentartásához. Talán minden sérelem nélkül természetessé tudom tenni ezt a felfogást. Nincs kétségem abban, hogy minden felekezet papja szorgalmaigan fogja látogatni az ő iskoláját. A prédikációkra és istentiszteletekre a kultuszminister ur böltcs rendelkezése és előrelátása folytán rendelkezésre bocsátott iskolatermekben elhangzó beszédek mindenesetre alkalmassá foerják tenni a lelkeket arra, hogy a maguk hitfelekezetének igazságait megismerjék. Hányszor jut azonban — és itt van a hangsúly — abba a helyzetbe a pap, — bármilyen felekezetű pap — hogy esőben, sárban, hóban, viharban nem tudja meglátogatni iskoláit, ennélfogva nem tud hittani tanitást adni, nem tud — mondjuk — egy prédikáció jellegével biró erkölcsi oktatást adni, ugy hogy a tanitó helyettesíti. A pap nemcsak konfirmációkor néz oda, mint ahogy egyik igen t, szociáldemokrata képviselőtársam mondotta. A pap oda fog nézni minden alkalommal, de épen azért mert valami non putarem tartja vissza attól, hogy kimenjen az iskolába, a tanitó lesz az, aki erkölcsi oktatásokat fog adni a gyermekeknek. Általános keresztény világnézeti szempontból mindegyik alkalmas talián erre, de a nüanszirozott hitvallási igazságoknak, mondjuk igy — nem félek ettől a kifejezéstől — dogmatikus igazságoknak megmagyarázására nem lesz alkalmas a más hitfelekezetből rekrutálódott tanitó. Csak e tekintetben vannak aggályaim. Arra kérem a kultuszminister urat, hogy erre a követelményre figyelemmel lea-yen, akár protestáns, akár katholikus a többség az iskolában. Azt mondja Kéthly Anna t. képviselőtársam, hogy a nagybirtok, a militarizmus és a korrupció az, amely szivesen látia az analfabétizmust, Megcáfolja ezt az állítást, nevezetesen azt hogy a nagybirtoknak volna érdeke az analfabétizmus fentartása, az, hogy nálam nincs nagybirtok és az Alföldön sincs nagybirtok, hanem anró tanyarendszer van és mégis ez az analfabétizmus melegágya. Hogy az analfabétizmus volna a militarizmus ellensége, hogy tehát minél tudósahb és okosabb valaki a tudomáiryoknak min^l előrehaladottabb fokán van, annál nagyobb ellensége a ' militarizmusnak, ezt megcáfolta az 1914-től 4 <i*
