Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.
Ülésnapok - 1922-505
A nemzetgyűlés 505. ülése 1926. évi február hó 11-én, csütörtökön. 299 viszonyai és - mégis 15 métermázsát produkál, azután tovább állnak. Ha a kormány többtermelést akar, ne álljon ineg a félúton, hanem méltóztassék körzetenként egy mintagazdaságot is felállítani s ha azt látja majd a nép, hogy ott tényleg 15 mázsa termett, mig a szomszédban csak 6 mázsa, akkor készen van a többtermelés. Kár minden elméleti előadásért, ez mind sárba dobott pénz, hanem tessék módot és eszközt adni arra, hogy felállítsák ezeket a mintagazdaságokat. Beszélnek ott nagy krumpli-, baromfitenyésztésről. Tessék ezt egy 15 holdas gazdaságban bemutatni, hogy a vidék csodájára járjon, nem pedig elkölteni milliókat arra, hogy előadásokat tartasson á kormány B-listás urakkal, aminek semmi célja nincs. Tisztelt Nemzetgyűlés! A minister ur tényleg szép és nagy feladatot tűzött maga elé. Most egy hadvezér a minister ur, aki csatát akar nyerni, ellensége a tudatlanság és fegyvere _ az iskola. De ha egy jó hadvezér meg akarja nyerni a csatát, nem elégszik meg azzal, hogy megnézi a fegyvereket a katonáknál, hanem legfőbb kötelessége meggyőződni a katonák lelki állapotáról is, hogyan vannak felruházva és élelmezve mert egv éhező, rongyos fegyverforgató katonasággal még egyetlen hadvezér csatát nem nyert. Jelen esetben az iskola az ő felszereléseivel csak az eszköz, misr a fegyverforgató a tanítóság. Ha a minister ur megnézi a tanitókat. akiket a nemzet napszámosainak neveznek, látni _ fogja, hogy ezek bizony rongyos ruhákban járnak, koplalnak is, lelkiállapotuk nem valami nagyon fényes. Ilyen táborral nagyon nehéz lesz csatát nyerni. Valami rettenetes dolog a tanítók fizetése. Egy tanítónak a fizetése annyi, mint egy vasúti kalauzé, mint egy csendőrőrmesteré, mint egy jóravaló cipészsegédé, másfél millió korona. Nem azért mondom ezen példákat, (Zaj jobbfelől.) mintha sokallanám ezt azoktól az emberektől. így van ez, mélyen t. Graeffl képviselőtársam, hogy nines meg a tanitónak a mindennapi megélhetése. Attól, akinek az esze azon jár hoo-v m 4 lesz délben ebédre és rongyos gyermekének holnap hogy vesz ruhát, valami nagy eredményt nem lehet ' várni. Cügy van! Úgy van! a baloldalon.) Hiába választja meg a minister ur a harci eszközöket, szép felszereléseivel, ha a katonák lelkileg demoralizálódnak. Ha eredményt akar j elérni, méltóztassék legalább a tanítóság jobb ; fizetéséről gondoskodni. Látott-e már a minister ur valaha egy olyan munkát, amely nincs megfizetve és mégis jó volna. Én még nem láttam. Tessék jól megfizetni és akkor lehet jó munkát kívánni. Másfél millió koronás fizetésből, 50 ezer koronás napidíjakból nem lehet megélni, hiszen, mint én magam is tapasztaltam, a tanító még újságot sem tud járatni. Ez- í zel szemben állanak az ő terhei- az ismétlő is- l kola, odanyomták a tanítók nyakába. Bár meg volt állapítva erre 100 aranykorona, később ezt : is ibelecsusztatták a fizetésrendezésbe. Azután ; jönnek a gazdasági előadások. Mindig csak a \ terhet rárakni, de fizetésről elfeledkezni, ez ! nem helyénvaló. Az analfabéták oktatásáért • sem kap a tanító egy fityinget sem. Azután ? jönnek az ismeretterjesztő előadások, a levente- jj oktatások, nem kap érte semmit. Méltóztassék gondoskodni, hogy a harcosok ; lelkiállapota átváltozzék. A státusrendezésnél \ is visszataszították őket egv egész fizetési osz- ; tállyal. így elmegy a kedvük. Gaal Gaston azt mondta, hogy a tanítóságnak része volt a • kommünben. Ezt magam is tudom. (B. Podmaniczky Endre: A legnagyobb része benne f volt!) Sajnos, igaza van képviselőtársamnak. (B. Podmaniczky Endre: De nem azért, mert a fizetés kevés volt!) Nekem az az álláspontom, hogy a háborúban kivették a részüket, hazafiak voltak mind valamennyien, de valahogy a nyomorúság beletaszította őket. Mit várhatunk olyan embertől, akinek mindig azon jár az esze, hogy mit eszik holnapi (B. Podmaniczky Endre: Annyira nincsenek!) Legyen szíves a minister ur megszívlelni szavaimat és ha módja van. tegyen róla. Óriási bajokat látok. Szeretném, ha a minister ur látna egy tanitógyülést, vagy rádión hallgatná végig, hogy milyen elkeseredés van különösen a nem állami tanítóknál. Ezek nevében kérésem, hogy legyen szíves őket is legalább azon nyomorúságos helyzetre felemelni, amelyben az államiak vannak. Belátással vagyunk, hogy most nehéz a helyzet, de azt az óriási igazságtalanságot, amelyre rögtön reá fogok mutatni, tovább tűrni nem lehet. Micsoda felfogás kell a kormány részéről, úgyszólván lelkiismeretlenség ahhoz, hogy annak a -szegény nyomorult kántortanítónak, akinek 5 órakor fel kell kelnie és egész nyáron otthon kell lennie, külön munkát kell végeznie s ennek díjazását beszámítják az alapfizetésbe? {B. Podmaniczky Endre: Miért kell 5 órakor felkelnie 9 ) Hajnali misékhez. (B. Podmaníp.vkv Endre: Nincs mindenütt hajnali mise.) Ahol van, ott fel kell kelnie. Méltóztassék erre vonatkozólag talán a minister úrtól tájékozást kérni. (Dénes István: Ön olyankor szokott lefeküdni, báró ur! — Rothenstein Mór: A képviselő ur csak akkor fekszik le! — B. Podmaniczky Endre: Zsidó templomba nem megyek, mint másra!) Ezt a muukáját beszámítják az alapfizetésbe, tehát aki különmunkát végez, az is annyi fizetést kap. mint a másik tanitó. A kormánypárt részéről is kifogás van e tekintetben, tehát méltóztassék segiteni. (Csöngedy Gyula: Ez igy van!) Ampák a tanitónak mindig azon jár az esze, mélyen t. képviselőtársam tudja, hogy miért kell ezt nekem ingyen végezni, mikor a kartársam nyugodtan alszik otthon. Ezektől az emberektől nem várhatunk valami eredményes munkát, ezeknek a lelkiismerete nem nyugodt, ez lázongó ember és érthető is a felháborodása. Egy másik súlyos sérelmet hozok fel, t. minister ur. Ott vannak a genfi segélyek, a 15%-os segély. Hogv állnak ezek, kivéve Fejérmegyének Prohászka püspök ur alá tartozó részén 1 ? Ezt megkapták az összes tisztviselők, de^ a felekezeti tanítók csak az államsegély után kapják, a többi után nem. A minister ur elrendelte, azonban a püspök urak elrendelték, hogy ez nem kötelező, mert az egyháznak autonómiája van. Igazuk van az egyházaknak, ők az alapfizetést aranykoronában fizetik tehát nem kötelezhetik őket arra, hogy még a föld után is 15%-ot fizessenek. Méltóztassék az államnak ezt kiegészíteni. Méltóztatik ezt megérteni. (B, Podmaniczky Endre: Hogyne!) A báró nem érti, mert hiszen egy mágnás nem érti a tanitó sérelmét és panaszát. A hitfelekezetek is azt mondják, hogy nem kötelesek fizetni, fizessen az állam és a tanitó nem kap semmit. Azt mondja a pénzügyminister ur, hogy a státusrendezés kapcsán mindenki megkapja a felemelt fizetést. A felekezeti tanítók azonban nem kapták meg. Az egyház várja, hogy az állam fizessen, az állam várhat, hogy az egyház fizessen. Itt van a másik sérelem, amely a fegyverforgatókat, vagyis a tanítók zömét, 70%-át, sújtja és amelyen egy tolvonással lehetne se-
