Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-505

A nemzetgyűlés 505. ülése 1926. gazdasági szempontból, — mert én a tanyai rendszert közgazdasági szempontból igen nagy előnynek tartom, amely sok munkaveszteséget takarít meg — olyan nehézségeket okoznak kulturális szempontból. (Ugy van! jobbfelől.) De nem a nemzet van az iskoláért, hanem az iskola van a nemzetért és mi magyarok nem vehetünk kölcsön a külföldtől ott bevált iskolai rendszereket, hanem a mi sajátos viszonyainknak megfelelő iskolarendszert kell megteremtenünk. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) És ha keresem, melyik ez a magyar népiskolai rendszer, akkor más választ nem adhatok, mint ezt: az az iskolarendszer, amely teljes mértékben ki tudja elégíteni a tanyai magyar földmivelő népesség igényeit. (Helyeslés jobbfelől.) Ezért állítjuk fel a tanyai iskolákat. De nem állunk meg a tanyai iskolák rendszerének felállításánál, hanem a törvényjavaslat e részben tovább is megy. Hiszen a közlekedési viszonyok igen sokszor olyanok, hogy még abból a három kilométeres körzetből sem járhatnak be gyalogszerrel a gyermekek: lehet útközben patak, vizenyős rét, vagy egyéb akadály, amely az iskolák látogatását megnehezíti. Ezért a törvényjavaslat a fuvarral birokra — akár fogattal, akár autóval rendelkeznek — magában foglalja azt a kötelezettséget, hogy a gyermekeket beszállítsák az iskolába. (Pakots József: Megakadnak a homokban, minister ur!) Jobban ismerjük a viszonyokat, mint az igen t. képviselő urak, akik budapesti szemüvegen át néznek mindent. (Pakots József: Én a kerületemről beszélek! — Zaj.) Azokat tehát, akik megfelelő fuvarral bírnak, kötelezni fogja a törvény megfelelő módon a közigazgatási bizottság által — hiszen általános országos szabályokat az élet tarkasága miatt felállítani nem lehet, — hogy az iskolába való befuvarozásról is gondoskodjanak. Ahol ezen az utón sem tudjuk a beiskolázást biztosítani, ott kisérletet fogunk tenni tanyai internátusok létesítésével, szerény bentlakások szervezésével is, nem költséges, hanem a magyar nép szokásainak és igényeinek megfelelő intézményekkel, hogy lehetővé tegyük a beiskolázást különösen télviz idején, a hétnek legalább bizonyos napjaiban. (Helyeslés a jobboldalon.) Azonban nemcsak a tanyai település akadálya a gyermekek rendes beiskolázásának, hanem a latifundiumok majorjai és pusztái is. Ezt tartja szem előtt a törvényjavaslat, amikor uj iskolatípust állapit meg: az érdekeltségi iskolát. Hogy ennek a pontnak tárgyalásánál félre^ ne értessem, hogy ennek a szakasznak alapján általánosító és igazságtalan vádak ne emeltessenek a magyar nagybirtokosokkal szemben, kötelességem ezen a helyen hangsúlyozni, hogy a magyar nagybirtok túlnyomó része eleget tett annak a hazafias kötelességének, hogy a tanyákon és pusztákon élő népesség gyermekeinek iskolázásáról gon doskodjék. (Felkiáltások a baloldalon: Az előadó az ellenkezőjét mondja!) Kötelességem azonban konstatálni, hogy nem mindenki tett eleget ennek a kötelességének. Ugy érzem, nagy igazságtalanság volna azokkal a nagybirtokosokkal szemben, akik tudták a maguk kötelességét hazájukkal és a magyar művelődéssel szemben, akik felállították ezeket az iskolákat, hogy viszont önző, nemzeti kötelességüket nem teljesítő emberek e kötelesség alól mentesittessenek. Én erről a helyről — és t részben a túloldalról ért engem a leghevesebb NAPLÓ, xxxix. évi február hó 11-én, csütörtökön. 297 szemrehányás — akárhányszor megmondtam, hogy eleinte csak kérek, de ha a kérés nem lesz elegendő, kényszeríteni fogok. Ebben a törvényjavaslatban már nem kérek, hanem kényszeritek. (Helyeslés ) Mindazokkal a nagybirtokosokkal szemben, akik eddig még nem tettek eleget kötelességüknek — megjegyzem, elenyésző kisebbség ez azokkal szemben, akik tudták, hogy a nagy vagyon milyen szociális és kulturális kötelességekkel jár, érvényesíteni fogom a törvény teljes szigorát, ha ezt b, javaslatot törvényerőre méltóztatnak emelni. (Helyeslés.) A törvényjavaslat ugy van megfogalmazva, hogy elsősorban a tanyai népesség és a latifundiumok majorjain és pusztáin élő lakosság érdekeit szolgálja. Mivel azonban a fedezet kiszélesedett, nem zárkózhatunk el a mezőgazdaságias jellegű helyek, a falvak iskolai szükségletének kielégítése elől sem. Amidőn ez a törvényjavaslat elsősorban a mezőgazdasági népesség kulturális érdekeit szolgálja, nem érzek lelkiismeretfurdalást azért, hogy elhanyagoljuk a városias jellegű helyeket. Miért? Azért, mert az a politika, amelyet 1867 óta atyáink követtek — meggyőződésem, hogy abban a korban jogosan követtek — előnyben részesítette a városias jellegű helyeket. Az a párt azonban, amelynek bizalmából szerencsém van a kabinetben helyet foglalni, az agrárprogramm alapján jutott be a nemzetgyűlésbe, az a párt nem egyoldalúságot hirdet, hanem igazságot követel. (Helyeslés a jobboldalon.) Igazságot követel abban a tekintetben is, hogy miután a multakban a városias jellegű helyek iskolai igényei meglehetősen kielégíttettek, végre valahára sor kerüljön a mezőgazdasági népesség jogos igényeinek kielégítésére is. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Nem egyoldalú osztálypolitikát követünk, de igazságot követelünk a magyar mezőgazdasági népesség és különösen a kisemberek számára. Ennek érdekeit szolgálja ez a törvényjavaslat. Az a kézi napszám, amelyet esetleg az alapok kiásásánál és a téglák kézhezadásánál a kisember fog leróni, elenyésző azokhoz a hatalmas áldozatokhoz viszonyitva, amelyeket a törvényjavaslat a nagybirtoktól, a nagy üzemektől, a nagyipartól és a nagykereskedelemtől követel, abban az esetben, ha vidéken olyan üzemeket tartanak fenn, amelyek nagy tömegeket gyűjtenek össze és amelyek gyermekeinek iskolázási költségeit igazságtalan volna a községre háritani, különösen akkor, ha az illető nem ott fizeti adóját. Nem engedhetem meg, hogy bármilyen adótechnikai fogással kibújjanak ezen kötelezettség alól. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Néni zárkózhatom el azonban a városias jellegű helyek jogos_ igényeinek kielégítése elől sem. Be fogunk fejezni Kispesten egy több tantermes iskolát és Pécsett, a gyárvidéken, egy nagyobb iskolát építünk. Ezzel meg is világítottam a törvényjavaslat irányelveit, amelyeket a kultuszministernek kötelessége megmagyarázni, hiszen vaslat részleteit Maday Gyula előadó ur tisztéből folyóan kellőképen ismertette. Méltóztassék most megengedni, hogy befejezésül egy fontos momentumra mutassak reá. Mind a nemzetgyűlésben, mind a társadalmi egyesületekben mondott beszédeimben állandóan hangoztattam azt, hogy a kultusztárca ma honvédelmi tárca. Ez alatt én azt értettem, hogy a magyar nemzet mai helyzetében belátható időn belül üdvösségünket csak a művelődéstől és a munkától várhatjuk, a 44