Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-496

22 A nemzetgyűlés 496. ülése 1926. évi január hó 27-én, szerdán. tőlünk, hiszen ennek a szerződésnek létre jövetele majdnem 48 órán belül történt, egy rohamszerű lerohanás volt az egész tárgyalás. (Propper Sándor: Gyorstalpaló módszer!) Mintegy 40 tételből, amelyeket a francia kiküldött ide magával hozott, (Nagy Emil: 52 tétel volt!) a tételek száma felszaporodott annyira, ahány tétel ebben a szerződésben most van, mindenesetre hatalmas módon. (Nagy Emil: 52-ről 300-ra!) 300 tételre. Az tehát mindenesetre konstatálható, hoffy a megfelelő elővigyázatosság és óvatosság, az általános magyar ipari és munkásérdek védelme ennél az első tárgyalásnál nem vétetett figyelembe. Mondom, tételenkint szeretném kimutatni, de úgyis mindenki meggyőződhetik arról, hogy önálló vámtarifánk tételeiből 25—50, sőt 60%-os engedmények tétetnek, vagyis igen tekintélyes engedmények, különösen a vegyi áruknál, a textiláruk valamennyi csoportjában és különösen az automobiliparban, amelyben például az 1200 aranykoronás tétel leszáll 400 vagy 500 aranykoronára. Azok az áruk ellenben, amelyekből Magyarország szállíthatna ki nagy mennyiségeket, a szerződésben kontingentálva vannak és ma még csak ezek az áruk kapjak meg azokat a vámkedvezményeket, amelyek sokkal alacsonyabbak amazoknál, amelyeket mi nyújtunk a franciáknak. Az igaz, el kell ismerni, hogy van ígéret ebben a szerződésben elég bőségesen. ígér további kedvezményeket, olyan árucikkekre nézve is, amelyekben a magyar ipar exportra igen erőteljesen be van rendezve. Itt a bevezető szövegben olvasom, hogy Magyarország ugyanígy elnyeri a D jegyzékben felsorolt árukra azoknak az előnyöknek kedvezményét, amelyek Németország részére esetleg ^ engedélyeztetni fognak, anélkül, hogy e célból bármily ellenszolgáltatásra volna szükség. Ha pontosan átnézem ennek a D jegyzéknek tételeit, azt kell megállapítanom, — és isimétlem erre kell rámutatni, — hogy azok olyan árukra vonatkoznak, amelyekben a magyar ipar be van rendezve erőteljes exportra, úgyhogy, ha ezeket az engedményeket megadnák, ebben a tekintetben erőteljesebb termelés volna várható. Csakhogy az a kérdés, hogy megkaphatja-e a magyar ipar ezeket a kilátásba helyezet kedvezményeket. Ez a kérdés azért ve^ tődik fel, mert hiszen ez attól van függővé téve, vájjon megadják-e ezeket az engedményeket először Németországnak is. Hogy e pillanatban hogy áJll a német-francia vámtárgyalás ügye, azt nem tudom, az azonban bizonyos, hogy a német és francia megbizottak már körülbelül a múlt esztendő eleje óta tárgyalnak anélkül, hogy valamelyes eredményre jutottak volna. Tehát e pillanatban nem áll rendelkezésemre semmi olyan jelenség, amely arra biztatna, hogy az ország ipara meg fogja kapni azokat az engedményeket, amelyeket Németországnak nyújtanak. Figyelemmel kell lenni arra is, hogy Franciaország, miután katonai téren megszerezte a hegemóniát Európa felett, Európa gazdasági hegemóniáját is meg akarja szerezni. Diktálni akar. vezetni akar gazdasági téren is. Azt pedig Franciaország nagyon jól tudja hogy leghatalmasabb versenytársa ebben a tekintetben Németország, és ha valamely európai ipari állam hivatott és alkalmas arra, hogy akadálya legyen Franciaország ama törekvésének, hogy a gazdasági hegemóniát Európa felett megszerezze, ez csak Németország lehet, és épen ezért minden téren igyekszik Németországot elnyomni, háttérbe szorítani. Ezért nem nagyon hiszem, hogy Franciaország ezeket a kedvezményeket azokra a cikkekre nézve, amelyek ebben a D jegyzékben vannak felsorolva, megfogja adni Németországnak. Nem remélhetem, tehát azt sem, hogy mi később ezeket az engedményeket Franciaországtól mégis csak megfogjuk kapni. Azt kell tehát kérdeznem, hol az a gazdasági természetű momentum, amely arra sürget, hogy ezt a vámegyezményt — amint a kereskedelmi ministej mondja — még áldozatok árán is megkössük. Én nem látom sehol. Egyre jobban látom ellenben tartalommal megtelni azokat a feltevéseket, amelyek azt mondják, hogy a sürgetésben elsősorban politikai okok játszanak közre» T. Nemzetgyűlés! Vannak nagyon sokan, akik olyan feltevéssel élnek, hogy ennek a javaslatnak sürgetés! okai között elsősorban politikai momentumok szerepelnek. Vannak, akik joggal feltehetik, hogy a kormány ezzel a szerződéssel, ennek a szerződésnek gyors és változatlan prezentálásával akarja kiengesztelni a francia kormány haragját. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) — Reisinger Ferenc: Egy kis ellenszámla!) Afelett a vita nem lehetséges hogy a frankhamisítás bűne, ez a szörnyű förtelem, olyan erkölcsi kárt okozott az országnak, (Ugy va,J Ugy van! a szélsőbaloldalon.) annyira megtépázta a hirét, hitelét, becsületét, hogy ennél nagyobb erkölcsi kárt okozni már nem lehet. (Pikier Emil: Anyagit is!) Ezt az erkölcsi kárt azonban még anyagi károkkal is megtetézni és a francia kormány jóindulatát kinyerni igyekezni azzal, hogy ezt a vámszerződést prezentálják neki ajándékképen, hogy az erkölcsi károkat anyagi károkkal is megtoldják, (Malasits Géza: Hogy nemzeti ajándékot adjanak!) ez olyan veszedelmes gavalléria volna, amelyért nem vállaljuk a felelősséget. Én azt sem hiszem hogy a francia kormány olyan különösen reflektálna egy olyan feltevésre vagy gyanúra, hogy az is lehetséges volna, hogy a frankhamisítás bűnügyét mint egy kényszeritő eszköznek használta a vámszerződés kierőszakolására. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Egészen bizonyos, hogy az ilyen feltevés a francia kormánnyal szemben meg nem állhat — de lehetséges — és nem hiszem, hogy odakünn olyan nagyon reflektálnának az ilyesmire. Az bizonyos, hogy a kormányzat határozottságára és erélyére mindig szükség van. Ebben teljesen egeytértünk mindnyájan. De ezt az erélyt és határozottságot ebben a pillanatban ne a vámisízerződés kierőszakolásával méltóztassék megnyilatkoztatni, hanem a frankhamisitás bűnügyének teljes felderítésével, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalonj a bűnöfök megbüntetésével (Farkas István: És ennek a kormányzatnak felelősségében!) — ez lehet az egyetlen egyenes ut — és ennek a rendszernek feíelősségrevonásával, amely ezt lehetővé tette. T. Nemzetgyűlés! Már a bizottságban megtörtént, hogy rekrimi nációkban részesültem, (Zaj. — Elnök csenget.) és talán itt is megtörténhetik, hogy hasonlóan szemrehányásokkal fognak illetni, vagy némelyek részéről meglepetés lesz, talán az inkonzekvencia vádiával is fogok találkozni hogy az önálló vámtarifánk tárgyalásénál egészen más álláspontot kénviseltem. Igaz, hogy akkor harcoltam a súlyos pénzügyi vámok ellen, küzdöttem a vámtarifa tárgyalásánál a merev vámpolitikai elzárkózás ellen, és amikor itt ezek a tételek enyhített formában jelentkeznek, talán feltűnő lesz, ha mégis ellenük kell állást foglalnom.