Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.
Ülésnapok - 1922-496
âo A nemzetgyűlés 496 ülése 1926. évi jamiár hó 27-én, szerdán. esóbb cipőt húztak a lábára. Ellenkezőleg, csak hozzanak be minél többet, mert rongyos az ország. Itt a hiba, mert védővámos rendszerünk nem engedi meg, hogy 50—60%-kal olcsóbban tudjanak vásárolni. (Szabó József : Azt sem fogják tudni megvenni, mert nem lesz munkájuk ! — Nagy Emil : Jobban megvédi a javaslatot, mint Görgey !) Én szabadkereskedő vagyok, a tiszta szabadkereskedelmi álláspontnak vagyok hive, ebből sohasem csináltam titkot, most is ezt képvisel era és mivel ez a szerződés egy lépés az én ideálom felé, helyeslem és üdvözlöm. (Nagy Emil : Jó felé rossz lépés !) Frázis, hogy kiadjuk a fegyvert kezünkből. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, vájjon, ha fegyvereket szögezünk Csehországnak és Ausztriának, kényszerithetjük-e őket arra, hogy többet vásároljanak tőlünk, mint amenynyire szükségük van 1 A csehek csak azt fogják vásárolni Magyarországtól, amire szükségük van ; nem lesznek bolondok, hogy azt vásárolják, amit mi utánuk dobunk. Ez teljesen téves teória, végig nem gondolt álláspont, amellyel meg lehet téveszteni a hiszékenyeket és azokat, akik nem foglalkoztak elég mélyen ezzel a kérdéssel. íme, itt van a védővám fegyvere Csehországgal szemben: teljes védővámmal védjük vele szemben a magyar ipart. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, miért vett mégis Csehország mindenféle árut Magyarországtól? Mert szükségre volt rá. mert a legjutányosabban mindig Magvarországtól tudta megvásárolni szükségJeteit! És viszont áll ez reánk nézve is. Az a fegyvermese tehát, hogy mi kiadjuk a fegyvert kezünkből, ü^es d»ikamesénél nem egyéb, komoly közgazdászokkal szemben ezt felhozni nem lehet és nem szabad. (Nagy Emil: Nem ért hozzá, kedve« képviselőtársam, ugy látom! — Rothenstein Mór: Ebhez csak a volt ministerek p'-tenek! — Nasry Emil: Nem azért mondtam! Ehhez semmi köze sincs ann°k!) Majd ha a t. kéoviselő ur fel fog áHani és érvekkel fogja megcáfolni érveimet, akkor talán megengedem, hogy t. képviselőtársam ilyen kijelentést tegyen. (Nasy Emil: A »dajkamese« előbb volt mint az én megjegyzésem !) Nem önre mondottam, amit mondjam. Ez általános érv. amellyel a magyar közvéleményt meg akarják téveszteni, s engedie meg, t. képviselőtársam, hogy ezt dajkamesének minősítsem. Az egyetlen dolog, amelyet felhoznak, az, hogy borunkat nem tudjuk exportálni. Ez az a fegyver: a borexport kérdése. Én a magam részéről azt mondom, hogy bármilyen fegyvert veszünk is kezünkbe, nem tudjnk kényszeríteni a cseh nemzetet, az osztrák nemzetet, vagy a német nemzetet arra, hogy ebből a méregből, az alkoholból többet eno-edjen be az országba, mint amennyit jónak lát. (Kuna P. András: Az olasz borok nem mérges alkohol! — Derültség. — Pikier Emil: Ne engedjen ki egy csenő bort sem az országból. Kuna bácsi!) Kuna t. képviselőtársam, a magyar borok, hála Istennek, jók. Csak egy hiba van: az, hogy Magyarországon is igen nagy mértékben élvezik. (Derültség.) Sok szerencsétlenségnek, s^k bűnözésnek és a. nemzet sülyedésének jelentékeny részben a nagymérvű borfogyasztás az oka Magyarországon. (Kuna P. András: Akkor vágjuk ki a tökéket mind, ugy-e?) Baï ez a méregtermelés végre Magyarországon is megszűnnék! (Kuna P. András: Vizet prédikál és bort iszik! — Várnai Dániel: Még pedig olasz bort! Súlyosan megvámolva!) Bár -végre Magyarország- is itt tartana már, mert igazán szükség volna rá, hogy ez a kis nemzet is kövesse a nagy amerikai nemzet példáját és behozza a szesztilalmat. (Nagy Emil: Még az se legyen! — Kuna P. András: Maguk tiltakoznának ellene legtöbbször!) Ezzel csak azt akarom igazolni és bizonyitani, hogy ha én volnék az a külföldi állam, én sem engednék be borokat sehonnan sem. Igyanak vizet az embe: ek, nem pedig bort. En nem a bortermelés ellen beszélek, a bor kérdése azonban nem lehet akadálya annak, hogy konfliktus támadjon Magyarország és a többi államok között. Nag3 r Emil t. képviselőtársam egyik súlyos argumentuma az volt, — ezelőtt egy esztendővel mondotta ezt — hogy a munkanélküliség borzasztó mértékben fog emelkedni. Vájjon igaz-e ez, t. Nemzetgyűlés ? Vájjon igaz-e, hogy a munkanélküliség emelkedni fog, ha csökkentjük a vámokat ? Én ismét arra hivatkozom, hogy az önök védővámos rendszere, még pedig brutális védővámos rendszere évek óta életben van. Ha tehát önöknek igazuk volna, akkor itt a munkanélküliségnek csökkennie kellett volna. Már pedig hivatalos kimutatás szerint 1923-ban 8-6% volt a munkanélküliek száma, 1924-ben már 13*2% és hála a magyar védővámrendszernek, 1925-ben már 19-2%. Ezek az adatok, ezek a tények megcáfolják minden állitását a védővámrendszer hiveinek és védőinek. Tényekkel szemben nem lehet hadakozni. Engedje meg most, t. képviselőtársam, hogy reflektáljak önnek. Ha eltörlik a vámokat, megengedem, hogy az a, néhány konjunkturális vállalat, amely itt a védővámrendszer következ+ében alakult, megszűnik. De menjen ki t. képviselőtársam Pestszentlőrincre, nézze meg, mi van ott ! 14—15 éves leánygyermekeket foglalkoztatnak abban a balálműhelyben, amelyből minden két-három hétben a halottak törree-eit viszik ki, a pénz ellenben, amelyet róluk lenyúznak, kiviszik Csehországba. Kell ez az ipar Magyarországnak 1 Menjen ki és nézze meg, t. képviselőtársam, ezt s Tf>eg fog győződni arról, hogy ezek a konjunkturális ipari vállalatok, amelyek a vámrendszer következtében keletkeztek, mit jelen+enek a magyar nemzetre. Önök azonban nrindif? csak azt látják,hogy egy-két életképtelen vállalat megszűnik, ha p. vámoka+ csökkentjük, de nem látják, hogy fel fosr lendülni a kereskedelem és a mezőgazdasági terápiás és nagyobb lesz a fogyasztás. ($3iabó József: Ki fogja megvenni 1) Az, aki megóvod most méregdrága áron. (Szabó József : Nem lesz akkor az a kevés keresete sem. mert nem lesz munka !) A magyar fogyasztótömegeknek, amelyek talán mé<ns többségét teszik a nemze+nok és n msp'VRr mező^az^asáoTiak érdeke ez. (Várnai Dániel közbeszól.) Maid ön ki fogja fejteni véleményét, t. képviselőtársam; csak azon csodálkozom, hogy egy szociáldemokrata a védővámosok mellé állhat. (Várnai Dániel: Olyan mindegy, hogy a képviselő ur csodálkozik-e vagy nem.) Ehhez joga van, t. képviselőtársam. Engedje meg azonban, ez tisztán elvi álláspont. Én ugy tudom, hogy az egész világon a szociáldemokraták a szabadkereskede lem álláspontján vannak. (Nagy Emil: A munkásérdek álláspontján!) A munkásérdek az, hogy itt pezsgő élet legyen, nem pedig: az, hogy esetleg 40—50 gyárral több legyen ebben az országban, amelyekben azután néhány gyáripari munkás megtalálja elhelyezkedését. A gyáripari munkásokon kivül van itt még néhány millió magyar ember, akik nem gyár-