Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.
Ülésnapok - 1922-503
26. évi február hó 9-én, kedden. 234 A nemzetgyűlés 503. ülése 19, Kerecsenynek könyvében pl. azt látom, hogy Hajósnak azok a társai, akik a pénz megszerzésében nem vettek ugyan részt, de az akkori idők mentalitásának megfelelően gyorsan átnyergeltek a bolsevizmus imádatából és fehér deliriumba estek, akik Hajós Jenőtől nemcsak a ; pénzt, hanem a pénz megszerzésének dicsőségét is el akarták venni, nekiestek Hajósnak és igyekeztek őt minden intézkedésében, minden becsületkereső munkájában elgáncsolni. Ahelyett azután, hogy ezek ellen indult volna meg eljárás, Hajós ellen indult becsületügyi és igazolási eljárás és azok az emberek, ahelyett, hogy elvették volna büntetésüket, elkerültek külföldre különböző magas poziciókba, az egyik Varsóba, a másik nem tudom hová, kövexségről-követségre, ugy hogy a hazai bíróság megidézni sein tudta őkei. (Kiss Menyhért: És nem számoltak el?) m világosan, Usziaii luiajdoiiképeii csak az láthat, aki ezeket a dokumentumokat átolvassa, de még talán az sem láthat tisztán, mert hiszen más is történ itt, ami idehaza' a szemünk előtt játszódott le. Amint már emiitettem, a pénz megszerzése előtt is Hajós Jenő, aki tulaj donképen néhány társával együtt a pénzt megszerezte, gróf Batthyány Tivadart tartotta olyannak, akiben minden körülmények között megbizva, garanciáját látta egy feljövendő alkotjmányos kormánynak, Batthyány garanciájával érezte magát elég erősnek arra, hogy ezt a pénzt meg tudja szerezni és ez sikerülvén is, Batthyányban volt minden reménysége. Mikor ez az ügy az ellenforradalom után itt néhány hétig napirenden volt és azután lekerült a napirendről, mi nem tudtuk megérteni, hogy pl. gróf Batthyány Tivadart miért igyekeztek mindenütt lehetetlenné tenni, nem tudtuk magyarázatát annak, miért nem engedték fellépni képviselőjelöltnek, miért taszítják le minden fórumról, miért nem engedik még azt sem, hogy egy társasvacsorán vagy összejövetelen a száját kinyithassa. Nem tudtuk megérteni, mi oka lehetett egyes uraknak arra, hogy gróf Batthyány Tivadart a kaszinóból igyekeztek kitaszítani, kizárni, mert hiszen mi egyszerű emherek nem ismerjük ezektet a kulisszamögötti machinációkat, (Esztergályos János: Az uri huncutságokat!) mi csak azt az egyet tudtuk, hogy gróf Batthyány Tivadar békebeli politikájával soha nem tudtunk egyetérteni, mi csak • egyre emlékeztünk, hogy amikor a Tisza-kormány megbukott, amikor jött az összeomlás és a Károlyi forradalomra diadalra jutott^ Batthyány belekerült a kormányba, de tudjuk, hogy Bathyány nem maradt a kormányban... Elnök: Kérnem kell a képviselő urat, hogy méltóztassék — amint eddig méltóztatott tenni — a tárgynál maradni. Gróf Batthyány Tivadar politikai szereplése a zárszámadásokkal nincs semmiféle összefüggésben. Szabó Imre: Tudtuk, hogy Batthyány nem volt bolsevista, hogy hamarább megcsömörlött, mint bárki más a Károlyi-eseményektől, mégis azt kellett látnunk, hogy őt valakik letaszították. Miért? Azért, mert — amint megtudtam itt ezekből az adatokból — tudott a dolgokról, sőt nemcsak tudott, hanem amit tudott, azt igyekezett az illetékesek figyelmébe is ajánlani. Épen itt van leközölve egy levele, (Kisís Menyhért: Megint egy levél!) amelyben felhívja a miniisterelnök ur figyelmét ezekre a dolgokra és arra, hogy ő ugy érzi, hogy ebben becsületbelileg angazsálva van, azért követeli és ragaszkodik hozzá, hogy ezt a kérdést tisztázzák. Annak ellenére, hogy a zárszámadási bizottság ülése bizalmasnak nyilváníttatott annakidején, mégis meg kell mondanom, hogy amikor ott ezt a levelet kértem a ministerelnök úrtól, a mini^-~-\nök ur azt mondta, hogy nem tud erről a levélről. Engedelmet kérek, igy még sem lehet a kérdést kezelni. Akármilyen elfoglalt ember is a ministerelnök, ilyen fontos, jelentőségteljes ügyben, amelyben ő személy szerint is aposztrofálva van, — ha nem vigyáz rá, akkor esetleg súlyosan belekeveredhetik egyéni becsületével is — nem lehet azt mondani, hogy nem tudok róla, mert egészen bizonyosra veszem, hogy akármilyen kitaszított ember is valaki, ha ilyen súlyos vádat tesz szóvá, különösen ha vonatkozásban a ministerelnök ur személyével, akkor ez kell, hogy tudomására is jusson a ministerelnök urnák. (Nagy Vince: Akkor emlékszik egy levélre, ha megjelenik a Matin-ben.) Meg kell még jegyeznem azt is, hogy Hajóst azután megkísérelték máskép is elhallgattatni. JSlemcsak a bíróságnál nem hagyták szóhoz jutni, hanem amikor már nem tudtak rá hatással lenni, akkor megpróbálták őt másképen is elhallgattatni, igyekeztek őt megfenyegetni, hogy tönkreteszik. Nemis tudom, hogy ez az ember most hogyan él, de bizonyos, hogy exisztenciája derékban van megszakítva, holott az ország részéről ezt az embert kellett volna a legnagyobb kitüntetésben részesíteni azért, mert módot, lehetőséget talált arra, hogy az akkori bolsevista-uralom erős érvágásával a következő, úgynevezett alkotmányos rendszert erőhöz juttassa. Nem akarom itt felsorolni, hova költötték el a pénzeket, nincs erre semmi szükség, tény azonban az, hogy nem számoltak el. Tény az is, hogy Asmead Bartlett nemcsak saját részére vett fel nagy pénzt, hanem — amint később kisült — Cunningham angol ezredes nevében is elszámolt 13 millió koronát. (Kiss Menyhért : Aranykoronát 1) Akkori koronát. (Kiss Menyhért : Hány házat lehetne ezen építeni a nincsteleneknek f) Cunningham azonban, mikor nyilvánosságra került, hogy Asmead Bartlett ezt elszámolta az ő neve alatt, nyilatkozott, hogy ő soha ilyen pénzt nem kapott. Ugy látszik tehát, hogy Asmead Bartlett ur nemcsak az akkori ellenforradalmi csoportok vezetőit zsarolta meg, hanem más néven is pénzhez igyekezett jutni. (Kiss Menyhért : Ezek az angolok mindig üzletet csinálnak Magyarországon. Nemhogy ők adnának, hanem mindig viszik a pénzt. Leggazdagabb népe a világnak, mégis viszik mindig a magyar pénzt. Ezért támogatják a konzervatív irányt.) Nyilvánvaló az általam itt elmondottakból, de meg a még fel nem olvasott adatokból is, amelyeket csak idő hiányában nem olvasok fel, hogy idegen kalandornak fizettek itt províziót és ezt a proviziót nemcsak az ellenforradalmi csoportok akkori vezetői fizették, hanem a későbbi Friedrich-kormány is állta ezt a megállapodást, a későbbi Friedrich-kormány is fizetett ki ennek az urnák pénzt. Abból a megszerzett pénzből egymásnak kölcsönöket, előlegeket is folyósítottak, (Kiss Menyhért: Magánkölcsönöket I) magánkölcsönöket és idegen állampolgároknak — név szerint tudnám ezeket megnevezni — különféle összeköttetések megszerzéseért vagy fentartásáért pénzeket, nyilvánvalólag súlyos milliókat szétosztottak. Azonkivül állítólag bevásárlás címén számoltak el például autókra, fegyvereikre és más leltári tárgyakra nagy összegeket.
