Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-503

 nemzetgyűlés 503. ülése 1926. évi február hó 9-én, kedden. 221 adatási egyezményről szóló 1871. évi XXVI. icikk. Ennek a ket "törvénynek a jogsegélyre vonatkozó határozmányai ezidöszerint is érvényben vannak, mégis szükségét látta a két ország kormánya annak, hogy az érvényben levő jogsegélyre vonatkozó intézkedések egyszerűsíthessenek és bizonyos vonatkozásokban könnyítések létesíttessenek- Ez az Vâ'SÀ április 6-án megkötött magyar-olasz egyezmény előzménye. Egyszerűsítések és könnyítések vannak a tárgyalás alatt álló egyezményben atekintetben, hogy amig egyrészről a szegénységi jog és perköltsegbiztositék tekintetében egyenlő elbánást biztosit a két állam polgárainak, másrészről lehetővé teszi azt, hogy sürgős szükség esetében a megkereső és a megkeresett biróságok egymással közvetlen érintkezésbe lépjenek, aminek ugy a polgári, mint a büntetőperek befejezése szempontjából beláthatatlan értéke van. Egy további intézkedés, amely az egyezmény 13. és 14. cikkében foglaltatik, a bűnügyi jogsegélyre vonatkozólag az, hogy lehetővé teszi a kormányoknak, hogy a kiadatás tekintetében a nemzetközi jog alapjára helyezkedjenek és a nemzetközi megállapodásoknak megfelelőleg bizonyos esetekben megtagadhassák a kiadatás tekintetében a jogsegélyt. A 17. cikk a nemzetközi jogi érintkezést, valamint más államok jogszabályainak alkalmazását teszi lehetővé azáltal, hogy az érvényben lévő törvényekről és a hatályos jogról felvilágosítás adható. (Propper Sándor : Miért épen Mussolinivei siettek egyezkedni 1 — Ma. lasies Géza : Mert ő a barátjuk !) Az elhangzott közbeszólást illetőleg bátor vagyok utalni arra, hogy a magyar és román kormány között is létrejött már egy t ilyen egyezmény. Egyébként pedig az e törvényjavaslatban becikkelyezett egyezmény csak következménye annak, hogy a különböző államokkal való nemzetközi jogi érintkezés fontossága egyre jobban előtérbe kerül ; a hágai perjogi egyezmény amúgy is érvényben van, és csak olyan intézkedésekről lehet szó, amelyek megkönnyítik és gyorsitják az eljárást. Mint hasznos és nagyon helyes ujitást ki kell még emelnem az egyezményből a magánokiratok hitelesítésére vonatkozó rendelkezéseket. A magánokiratokat, valamint a közokiratokat a két állam relációjában ezentúl már nem kell a rendes hitelesítésen felül még diplomáciai vagy konzuli hitelesitessel is ellátni, mert a két szerződő állam ebben az egyezményben megállapodásra jutott azt illetőleg, hogy egymástól kölcsönösen elfogadják a hiteles okiratokat. Mindezek alapján tisztelettel javasolom, méltóztassék ezt a törvésnyjavaslatot ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadni. Elnök: Szólásra következik! Láng János jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Nemzetgyűlés! Ez a törvényjavaslat azt célozza, hogy Olaszországban és Magyarországon a két állam polgárai részére a kölcsönös védelem biztosittassék. Kétségtelen dolog, hogy az ilyen egyezmények szükségesek, és hogy »ezeknek az életben való alkalmazása szolgálhatja azt a célt, hogy az ország területén kivül élő állampolgárok védelemben, jogsegélyben részesüljenek. A kérdés csak az, vájjon olyan országban, amelyben a belnépesség számára sincs biztosítva jogsegély, lehetséges-e biztosítani azt más állampolgárok részére? (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mert Olaszország kék ege alatt igen szomorú, sötét korszak uralkodik, amely korszak árnyékot v»t egész Európára. Ez a sötét Mussolini-korszak a terrorizmusnak olyan kiiejezője, hogy a reakció mindenütt ezt tekinti mintaképéneK. Az ilyen egyoldalú, reakciós, diktatórikus államban nincs biztosítva a bentlakó állampolgárok védelme sem, amint erre Olaszországban számtalan példa van. Arra vonatkozólag, hogy Olaszországban hogyan érvényesül az a sokak által itt is kívánt Mussolinizmus vagy fasiszmus, elég talán utalnom Matteotti ottani szociáldemokrata vezető lernu esetére, aki tudvalevőleg áldozatául esett a terrornak, mint ahogyan áldozatául esett nálunk az ellenforradalomnak, a fehér terrornak pl. Somogyi Béla. (Esztergályos János: Itt is, ott is szabadon járnak a gyilkosok! A rokonlelkek találkoznak! — Zaj.) Olaszországban — amelyet szép helynek tartanak s épen ezért az európai publikum üdülés céljából gyakran fel is keresi •— a terrornak leginkább az a módja érvényesül, amelyet a legelvetiemedettebb módszer szerint hajtanak végre, amely veszélyt jelent egész Európa békéjére s akadályozója a népek boldogulásának, a kultúrának, a művelődésnek. Olaszországban terrorral, erőszakkal irtottak ki pártokat, tettek tönkre intézményeket, munkásotthonokat, és egész irányzatok érvényesülését fojtják el ott terrorral, Hogy ez mennyire igaz, mennyire megfelel a valóságnak, annak talán legékesebb bizoiryitéka, hogy Belgium külügyministere nem fogott kezet Mussolinival, nem akart vele kezet fogni, mert nem akart olyan barátságban lenni Olaszország ministerelnökével, hogy a kezét nyújtsa neki. Ugyanez a Mussolini nem mert elmenni Angliába se, amikor oda hívták, mert félt attól, hogy az angol demokrácia, az angol alkotmányos szellem^ nem tudja majd eltűrni, elviselni azt a sötét középkort, azt a terrorisztikus szellemet, amit Mussolini képvisel. IIa tehát ilyen törvényt hozunk, ha ilyen javaslatot fogad el a nemzetgyűlés, akkor felvetődik a kérdés, vájjon érdemes-e olyan állammal szerződni és egyezményt kötni, amely a maga polgárainak szabadságát sem tudja biztosítani, (Ugy van! a szélsőhaloldalon.) amely ország saját polgárainak létét és megélhetését sem garantálja, ahol a jog csak fikció, ahol a jogot a fekete ingesek terrorja dönti el. (Ugy van! a szélsőbalóldalon. — Esztergályos János: Saját polgárai- is kénytelenek menekülni a gyilkosok elől!) Egy ilyen országban nem igen van és nem is igen lehet remény arra, hogy más államok védelme biztosittassék s ez ország részéről más állampolgárok védelme biztosittassék s ez ország részéről más állampolgárok jogsegélyben részesülhessenek. Épen ezért ezt a törvényjavaslatot én nem fogadom el és nem is fogadhatnám el, mert ez az egyezmény olyan országgal köttetett, amely ország sokban hasonlatos Magyarországhoz. Hiszen nálunk is történtek hasonló esetek, amelyeket mi, akár külföldön, akár belföldön követtetnek el, egyaránt elitélünk. Mi nem látjuk a terrorban, az erőszakban az állami élet garanciáját, sem itt, sem ott, mert a terror, az erőszak soha sem jelentette a népek szabadságát és boldogulását, hanem csak a korrupciónak vált termékeny melegágyává. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.^ Elnök: Az igazságügyminister ur kíván szólni. Pesthy Pá! igazságügyminister: T. Nemzetgyűlés! Farkas István képviselő ur fejtegetésére legyen szabad megjegyeznem, (Esztergályos János: Ne védje a minister ur Mussolinit!) hogy nemzetközi viszonylatokban egy 33*