Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-496

À nemzetgyűlés 496. ülése 1926. évi január hó 27-én, szerdán. kormánnyal megkötött, mert a magyar kormány ezzel a lépésével újból tanúbizonyságát adta annak a készségének... (Zaj a bal- és szélsőhatoldalon. — Rothenstein Mór: Stilszerü ez a javaslat, — Erdélyi Aladár: Ahhoz az országnak semmi köze, hogy egy-két csirkefogó mit csinál! Ez érdeke, az meg egy-két gazemberé! — Farkas István: A kormánypolitikáé! — Erdélyi Aladár: Nem kell összetéveszteni az országot egy-két gazemberrel! — Rothenstein Mór: Azért mégis stilszerü a dolog! — Malasits Géza: Abból a talajból fakadt!) Ezzel a lépésével a magyar kormány újból tanúbizonyságát adta annak a készségének, hogy az első akar lenni az európai államok között, amelyek szakitva a háború utáni idők elzárkózó gazdaságpolitikájával, igyekeznek bekapcsolódni a világkereskedelembe és igyekeznek Magyarország mezőgazdaságának és iparának exportpiacokat és exportlehetőséget biztosítani. (Dénes István: Mégis humoros a mi védővámos politikánk mellett igy beszélni !) Bátor leszek előadásom során objektive ismertetni azokat az előnyöket és azokat a szempontokat, amelyek ezen szerződés megkötésénél érvényesülnek, (Dénes István: Igaz, csak nem önök vannak hivatva ezt a szerződést beterjeszteni! — B. Podmaniczky Endre: Kicsoda! Talán Dénes! — Petrovits György: Az előadó Görgey István és nem Dénes! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Görgey István előadó: Kétségtelen, hogy Magyarországnak két igen fontos szempontból van szüksége arra, hogy mielőbb kereskedelmi szerződések létesüljenek. Az első szempont az, hogy nekünk minden erőnkkel arra kell törekednünk, hogy mezőgazdasági és ipari termelési feleslegeink részére kiviteli lehetőségeket és uj piacokat teremtsünk. (Dénes István: Tönkreteszik a mezőgazdaságot a védvámokkal!) Ez az a fontos közgazdasági szempont, amely miatt csak örömmel üdvözölhetjük a kormányt azon szándékában, hogy kereskedelmi szerződések kötésével igyekszik a mi gazdasági elzárkózottságunkból kivezető utat találni. Van azonban egy másik igen fontos szempont is, amelyet nekünk, mint szegény legyőzött, megcsonkított országnak, nern szabad szem elől tévesztenünk és ez az, hogy nekünk igyekeznünk kell annak bizonyságát adni, hogy mi igenis, a művelt európai államokkal együttesen, karöltve, békésen akarunk dolgozni. Nekünk szükségünk van arra a barátságos gazdasági atmoszférára, amelyet csakis a kereskedelmi szerződések rendszere biztosithat nekünk. (Rothenstein Mór: Ahoz más kormányzati rendszer kellene!) ^ Magyarországon annak a gazdaságpolitikai irányzatnak, amelynek jelei már egész Európában konstatálhatok, mindenki csak örülhet, mert ez annak biztositéka, hogy a háború utáni gyűlölködés kezd megszűnni és a nemzetek nagy társadalmában végre egy kiegyenlítődési folyamat indul meg. Nekünk tehát még jelentékeny áldozatok árán is az a kötelességünk, hogy jó példával járjunk elől, (Farkas István: Ne hamisítsunk frankot!) mert ez az egyedüli észszerű gazdaságpolitikai irányzat a mai viszonyok között. Ha elsősorban ezekből az általános nagy szempontokból vizsgálom a tárgyalás alatt álló szerződést, akkor ki kell jelentenem azt, "hogy nekünk ezt a szerződést, igenis, minél előbb meg kellett kötnünk, még pedig azért, jne.rt az európai nagy államok közfii Angliával és Németországgal már van a legnagyobb kedvezmény elvén alapuló megállapodásunk, ezenkívül — amint jól méltóztatnak tudni — Olaszországgal is kötöttünk legutóbb egy rendes kereskedelmi szerződést, amely a legnagyobb kedvezmény mellett még különféle tariíális kedvezményeket is biztosit a két államnak kölcsönösen. Egyedül Franciaország volt az az állam, amellyel a háború óta nem voltunk kereskedelmi összeköttetésben. Ez mindkét állam szempontjából kétségtelenül hátrányosnak mutatkozott, mert rendes szerződés hiányában a két állam között nem indulhatott meg jelentékenyebb gazdasági forgalom. Kétségtelenül ez a szempont vezette a két állam kormányát akkor, amikor ezt a hátrányos helyzetet meg akarták szüntetni és evégből kereskedelmi megállapodást létesítettek, amely a legteljesebb kölcsönösség elvén alapul, emellett azonban igen messzemenő tarifális kedvezményeket is tartalmaz. Minthogy ennek a szerződésnek megkötése a magyar közvéleményt —= amint az előbbi közbeszólásoktól is konstatáltam — meglehetősen nyugtalanította és ama sajtóközlemények alapján, amelyek a szerződéssel kapcsolatban megjelentek, a közvélemény egy része abban a hiszemben lehet, hogy a szerződés clyan súlyos terheket jelent az egész magyar közgazdasági életre, amelyek egyáltalában nem állnak arányban azokkal az ellenszolgáltatásokkal, (ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.), amelyeket mi a szerződésben Franciaországtól kapunk, szükségesnek tartom a Kérdés helyes és objektiv megvilágítása céljából, hogy először magával a szerződéssel foglalkozzam kissé behatóbban. (Halljuk! Halljak!) Azután egyenkint akarom elővenni azokat a kényesebb pontokat, amelyek a leggyakoribb támadásoknak voltak kitéve, végül igyekezni fogok meggyőzni a t. Nemzetgyűlést azokról a nem lekicsinylendő előnyökről, amelyek nekünk igenis szükségessé teszik, hogy ezt a szerződést minél előbb törvénybe iktassuk. (Malasits Géza: Nehéz feladat lesz!) T. Nemzetgyűlés, ha két állam leül egymással szerződést kötni, akkor ennek nélkülözhetetlen előfeltétele az, hogy a tárgyaló felek teljesen ismerjék amásik fél gazdasági felkészültségét és gazdasági erőforrásait, mert csak igy tudják mérlegelni mindazokat a gazdasági szempontokat és előnyöket, amelyek egy szerződés megkötése által a két állam közötti kereskedelmi forgalomban kétségtelenül jelentkezni fognak. Minden gazdaságpolitikus tudja, hogy Franciaország Európának egyik olyan állania, amely a maga szükségleteinek fedezésére leginkább képes. Franciaország iparát már évszázadok óta céltudatos iparfejlesztő politikával felvirágoztatta, amióta pedig Elszáz-Lotaringiát is sikerült megszereznie, azóta úgyszólván minden iparcikket, amelyre szüksége van az ország fogyasztóközönségének, maga az ország termel. Mezőgazdasági szempontból Franciaország szintén az elsők között áll és hogy csak egy példát említsek, a bortermelés tekintetében legelső az európai államok között. Franciaország egész gazdasági politikáját az országnak ez a gazdasági helyzete irja elő és ez kifejezésre jut Franciaország vámpolitikájában is, amennyiben_ Franciaországnak u. n. kétoszlopos vámtarifája van. Ez a kétoszlopos vámtarifa egyrészt minimális vámtételeket, másrészt pedig maximális vámtételeket, u. n. generális vámtételeket tartalmaz. Franciaország tehát eleve meghatározta és megállapította kereskedelmi politikájában azt a leg-