Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-500

156 A nemzetgyűlés 500. ülése 1926, rehabilitációhoz, akkor ismételten szemébe j vágják azt a merész állítást, hogy ő bármilyen vonatkozásban is a 18-as attrocitásokban, lepásokban, rablásokban és gyilkosságokban részes volna. Ez nem politikai moralitás, ezt én a legmesszebbmenőén perhorreszkálom és elitélem. Nem is tudom megérteni, hogy Berki képviselőtársam, akit az egyik legkomolyabb politikusnak tartok, hogyan tudja magát ilyen térre elragadtatni. Épen ebből a szempontból nem veszem tehát komolyan azt a vádat sem, hogy Berki képviselőtársam ezt a kérdést, mint politikai pecsenyesütés kérdését vágja a fejünkhöz. Berki képviselőtársamnak s a többségi pártnak a véleménye az, hogy a magyar nén az ő józan felfogásával nekik ad igazat. Nekünk viszont más a felfogásunk. És én egyet kérek: gyerünk s tisztázzuk ezt a kérdést. Nagyon egyszerű a módja, nem kerül sokba. eg> irásba kerül csak, gyerünk haza, oszlassuk^ fel ezt a Házat, és próbáljuk meg egyszer végre megkérdezni ezt a színmagyar, józan magyar népei, hogy vájjon egyetért-e azzal, ami itt történt, kérdezzük meg a stílyos adóterhek, a szanálás terhei és más egyéb gazdasági vonatkozású kérdések tekintetében, a házszabály szigorítása és a választójog kérdésében és kérdezzük meg végeredményében azt is, hogy a frankhamisítást vájjon hazafias ténynek tartja-e a magyar nép, és hogy érdemes-e újra beküldeni a többségi pártot. Azt hiszem, ha rákerülne a sor, kellemetlen csalódás érné a túlsó oldalt. (Tankovics János: Hát azután mi köze ennek a pártnak a frankhamisitáshoz? — Szeder Ferenc: Van egy kicsi!) El^ök: Szeder képviselő urat rendreutasítom. (Tankovics János: Igazán csúnya vádaskodás! Beszéljenek maguk arról, hogy amikor átvették a kormányt, a kommunistáknak adták át! — S

Teder Ferenc: Szenzációs megállapitás! —- Tankovics János: Történelmi tény! Demagógiát lehet csinálni! — Szeder Ferenc: Ennyi bölcsességgel lehet!) Ha a kénviselő urak nem maradnak csendben, kénytelen leszek mindkettőjüket rendreutasítani. Szabó Imre: Örülök annak, ha a túlsó oldalról azt hallom, hogy ezt a minősíthetetlen és aljas merényletet, amelyet az ország ellen intéztek, elitélik, végtelenül örülnék azonban annak, ha ez a hang, amely itt megnyilvánul, a gyakorlati életben is keresztülmenne és nem történnék meg az, hogy más, amit hirdetünk és más, amit cselekszünk, nem történnék meg az, hogy letagadjuk a tényleges valóságot. Azt mondja Berki Gyula t. képviselőtársam, hogy mi nem ismerjük a létező helyzetet, rosszul vagyunk informálva, nem figyeljük az egész eurónai és a világsajtót, nem tudjuk tehát megítélni, hogyan itéli meg a külföld nemcsak a szanálást, hanem ezt a kérdést is. Berki Gyula t. képviselőtársammal szemben meg kell állapítanom, hogy legalább olyan jól vagyunk informálva. Ha ő egyik részét olvassa az információknak, mi olvassuk a másik részét, de valószínűleg az egyiket is, tehát meg tudjuk Ítélni, hogy az a koncilliáns állásuont. amelyet ő mint kormánypártbeli képviselő elfoglalhat, minket egy percig sem ingathat meg, nem oedig ee-yszerüen azért, mert Berki Gyula t. képviselőtársam beszédéből tulajdonkénen kifelejtette a konkrétumokat. Ö igyekezett mondatainak kerekdedséffével az indulatokra és az idegekre hatni, de közben megfeledkezett azokról a súlyos problémákról, amelyeket Nagy Vince t. képviselőtársam itt felvetett és amelyeket én is kénytelen vagyok ismét felvetni. Elfelejtette bizonyítani, hogy abból a vád. évi február hó 3-án, szerdán. iratból, amely vasárnap megjelent, Bethlen István gróf személye tényleg makulátlanul került ki. Nem állott ide bizonyítani az ellenkezőjét, ellenben most is fennáll az, amit Nagy Vince t. képviselőtársam elmondott a délelőtt folyamán, hogy a vádiratból nyilvánvalóan látszik, hogy Baross Gábor 1925 november 27-én Kozma Miklós utján jelentette Bethlen István ministerelnöknek, hogy itt mi van, mi készül, hogy a Tesz. elnökénél van elraktározva a hamis frank. Bethlen István gróf ministerelnök két nappal később barátságos levelet intézett a Tesz. elnökéhez, báró Perényihez. Nyilvánvaló a vádiratból, hogy a ministerelnök, mielőtt ez a frankbotrány kipattant, tehát még 1925 november 27-ike előtt tudott erről. Nagy Vince ezzel szemben azt mondja, hogy hamarabb is tudott róla. Én ezt nem tudom; ő mondja, tehát az ő véleménye szerint igaz s valószínűleg módot fog találni arra, hogy ezt az állítását valahol illetékes helyen igazolja is. De annál súlyosabb a dolog, ha ez igaz, mert akkor igazán menthetetlen és igazán nem lehet rá elitélő szót mondani, hogy ez 'mit jelent. A ministerelnök ur barátságos levélben figyelmeztette báró Perényit, hogy fiuk, vigyázzatok, mert ha ilyesmi van, a kormány ezt minden körülmények között üldözni fogja stb. Ellenben felvetem azt a kérdést: ha valakinek másnak, mondjuk a Tesz.-en kívülálló szervezeteknek vagy egyéneknek jutna eszébe ilyesmi, tegyük fel, azoknak a szakszervezeteknek, amelyeket Viczián t. képviselő ur ma olyan mélységes gyűlölettel és utálattal igyekezett letauosni és népszerűtlenné tenni, de amelyek súlyos milliókat áldoztak épen a szanálás következtében a nyomorgó munkanélküliek segítségére, mondjuk, a nyomdászszakszervezetnek jntott volna_ eszébe, amely legjobban ért hozzá, hogy csináljunk egypár hamis frankot és ilyen feljelentés érkeznék a ministerelnök úrhoz, eszébe jntna-e levelet írni Peidl Gyulának vagy Bcthenstein Mórnak, hogy kedves barátom, ime figyelmeztetlek, hogy ez és ez jutott tudomásomra, gondoljátok jól meg a dolgot, mert a kormánynak elhatározott szándéka, hogy minden ilyen törekvést a legszigorúbban üldözni fogl Nem az lett volna az első ténykedése a ministerelnök urnák, hogy a belügyministerét utasítja országos főkapitányostul, összes rendőröstül, kopóstul, sniclistül együtt, hogy menjetek, kutassátok fel az egész országot és bajtsátok fel nekem ezeket a csirkefogókat, akik még arra mernek vetemedni, hogy munkanélküliség címén pénzhamisítással rontják az országot. Pedig kijelentem, ha arról van szó, hogy 40% provizió mellett hamis pénz terjesztésére vállalkozzanak valakik, vagy megfelelő nrovizió mellett hamis pénz gyártására berendezkedjenek, vagy hogy a nyomorgó, a kétségbeesésig elzüllött, utolsó ruháját is magáról levetett munkanélkülieket kell bármi áron segíteni, akkor inkább az utóbbit választanám, az utóbbit cselekedném, az utóbbira találnék mentséget. Nagyon érdekes az egész ügvben, amint délelőtt Nagy Vince képviselőtársam is emiitette, hoPT ugyanakkor, amikor a ministerelnök ur figyelmezteti báró Perényit. egyik államtitkárja utján figyelmezteti Nádosy országos főkauitányt is és nanokig, hónapokig nem történik semmi, a ministerelnök ur nyugodtan elmegy Genfbe. Ha igaz az, hogy nem szólt belüp'vrninisterének, hanem csak Nádosy országos főkapitánynak, nem szólt helyettesének, Vass József jelenlegi népjóléti minister, akkori ministerelnökhelyettes urnák, akkor