Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-500

A nemzetgyűlés 500. ülése 1926. kor a francia forradalom emlékezetes eseménye lezajlott — számára szerencsétlen nap volt

; de csak azért, mert nem tudott vadat leteriteni. Önkénytelenül is ez jutott eszembe. Amikor egész rendek pusztultak el, és egy uj társadalmi kegyelméből való királyság megingott, amikor egész rendek pusztultak el, és egy u j társadalmi rend kerekedett felül és a francia éj'szakába egy un jogrend meredt belé, az az ember, akinek legjobban kellett volna tudnia, hogy mi ég és lobog az emberek lelkében, az Isten kegyelméből való király, aznap nem járt az izgalmak után, nem törődött a dolgok állásával, nem marcangolta önmagát és lelkületét, nem gondolt arra, hogy mentse meg a trónját, hanem elment a Versailles! sötét erdőbe vadászni, lesni, hogy tud-e vadat elejteni és ugylátszik mégis reszketett a keze, mégis rezgett benne valami kimondhatatlan érzés, a lelkében vagy az ujja körül, mert aznap nem tudott vadat elejteni. Önkéntelenül is eszembe jut ez akkor, amikor a ministerelnök kiadta, hogy most, amikor az emberek nem tudnak nyugodtan aludni és mindenkit kétség emészt és gyötör^ hogy az ország szekerét hogyan lehessen a bajból kiránditani, akkor egy főúri gesztussal tudomásul adja a világnak, hogy Lillafüredre megy vadászni és a mai és tegnapi lapokban részletesen le van irva hány vaddisznót lőtt, (Felkiáltások a jobboldalon: Nem reszketett a keze!) Kivánom Bethlennek, bár ellenzéki képviselő voltam kezdettől fogva vele szemben és maradok is, remélem, csak rövid ideig vele iszemben, de kivánom, hogy idegeit őrizze meg épen és egészségesen, ^ és tudja megmagyarázni a nemzetnek és országnak, hogy helyesen járt el, amikor nem törődött a viszonyokkal, hanem elment vadászni s nyugalmat keresni- és ugy látszik^ nem akar mqi-t tudni arról, ami az OT-szág népét foglalkoztatia

; (Zaj és ellenmondások a jobboldalon. — Perlaki György: Micsoda demagógia! — Felkiáltások: a, jobboldalon: Hogy lehet ilyet mondani!) Egyetértünk abban a t. túloldallal, — Rakovszky István felszólalása alatt vették észre, hogy az igen t. túloldali képviselő urak is azon a véleményen vannak — hogy ezt az ügyet teljes mértékben el kell intézni. (Mozgás a jobboldalon. — Perlaki György: Csak most vette észre

1

? Hányszor megmondtuk már!) Legfeljebb abban van különbség, ami Bárki t. képviselőtársam beszédéből domborodolt ki. hosry a t. túloldal a bizalmi kérdést nem veti fel, hanem előlegezi a bizalmat a ministerelnök urnák. (Zaj.) Ami egy másik képviselőtársam által tett megjegyzést illeti, eszembe jut, hogy qui s'excuse, s'accuse és ha valaki annyira igyekszik megértetni, elfogadtatni álláspontját, mint ahogy ő három órai beszédében igyekezett megmagyarázni azt, hogy a trianoni franktirőrködés megérthető, lehetetlen, hogy mégis valami olyan politikai tartalom ne legyen mögötte, amellyel egyelőre még nem kivannak idejönni, de amely épen elégséges a tekintetben, hogy a kormány legsúlyosabb felelősségét megállapítsuk és tudomására hozzuk, hogy kötelessége ezzel az üggyel szemben lemondani és átadni helyét egy olyan kormánynak, (Zaj és felkiáltások a. jobboldalon: Kiss Menyhértnek?) egy parlamenti kormánynak, amely ezt a gyalázatos ügyet kitisztázza, a bűnösöket megállapítja és szigorúan meg fogja büntetni. (Urbanics Kálmán: Elvégzi ez is!) Aki közhivatali tisztviselő és minister, nem mondhatja azt: qui ne risque rien, ne vaux rien. Megtehetik ezt a Dugonics Tituszok, megtehetem én, és megtehetik más t. képviselőtárévi február hó S-án, szerdán. 151 saim, akiknek kötelességünk saját magunkat, életünket adott pillanatban az országért kockáztatni, de azt a hatalmat, amelyet az ország népe ad az ember kezébe, azt az állást, amelyet közbizalomból töltenek be és azt az erkölcsi értéket, amelyet a hatalom birtoklása jelent, kockára^ tenni a legnagyobbfoku lelkiismeretlenség és aki ezt megtette, annak nincs helye többet ministeri székben, annak le kell vonnia a konzekvenciákat. (Szomjas Gusztáv: Mi köze van az egész kérdéshez? — Nagy zaj. — Szeder Ferene: A Nemzeti Szövetségben volt a hamis bankókkal tömött táska!) Itt kétféle vélemény van a felelősség elbírálásában. Az urak a túloldalon előlegezik a bizalmat, mi pedig itt a baloldalon egyelőre azt mondjuk, hogy várjuk meg a frankbizottság jelentését (Perlaki György: Mi mondjuk azt!) és majd a jelentés adatai alapján fogjuk a felelősséget megállapítani. A most közölt vádirat alapján azonban azt, hogy ehhez á kormánynak nincs köze és teljesen ártatlan ezekben a dolgokban, megmagyarázni, velem elhitetni nem tudják és nem fognak kapni egyetlenegy olyan embert sem az országban, akivel ezt megtehetnék. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Meggyőződtem arról, hogy a magyar nép másképen gondolkozik a frankhamisítás ügyében. Megmondom, hogy hogyan gondolkozik a magyar nép. (Mozgás a jobboldalon.) Tegnap küldtek hozzám egv kisembert a magyar nép közül Csanád vármegyéből, ez meghozta a magyar nép üdvözletét és azt mondta, hogy hát erre kell a rettenetes adóemelés, hogy frankot hamisítsanak belőle. (Urbanics Kálmán: Ki volt az? Hogy elenőrizhessük! —• Nagy zaj. — Saly Endre: Nem volt szolg-abiró! — Szabó Imre: Adófizető volt!) Egy nagyon derék munkásember. Nem is egyről, hanem többről van szó, de egyiket küldték fel. (Folytonos zaj és felkiáltások a jobboldalon: Ki volt az?) Nem mondom meg a nevét, mert nem akarom a közigazgatásnak kiszolgáltatni. Ismervén azt a szokást, ahogy embereket, akik a földbirtokreform sürgetése végett jöttek fel, hogy büntettek meg és zaklattak közigazgatásilag Csanád vármegyében, nem vagyok hajlandó a nevét megmondani. (Urbanics Kálmán : Szóval ez sem igaz! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Kiss Menyhért : Ha a magyar nép véleményére olyan sokat adnak. — helyes hogy adnak rá — menjenek közé, kérdezzék meg, (Perlaki György : Ott vagyunk többet, mint maga !) meg fogják látni, hogy a magyar nép egészséges ösztöne tiltakozik az ellen, hogy mikor ő azt a pénzt, amelyet az urak kinyomtak, amely az ő véres verejtékének ellenértékét jelenti- amelynek jónak kell lennie, elfogadja, akkor akármelyik nemzet pénze is hamis legyen. A francia nép sem tudhatja, hogy mikor következik a dánnak, a németnek, a svédnek, az amerikainak a pénzére a hamisítás és ezt érzi a magyar nép is, A nemzetek szolidaritása nevében érzi hogy ez ellen tiltakoznia kell, mert az ilven hamisítás az ő érdekei ellen történik. (Perlaki György: Mi is tiltakozunk ellene! — Erdélyi Aladár: Vannak, akik későn szeretnek alibizni !) Semmiféle alibire nincs szükség. Akik védik, azokat meg lehet érteni, azok azonban, akik magyarázzák — és lehet, hogy az urak ilyen véleményen vannak — minden szavamat kell, hogy helyeseljék. (Erdélyi Aladár : Mi előbb voltunk azon a véleményen, t. képviselőtársam !) Teljes mértékben kivánom a bűnügy tisztázását. (Szeder Ferenc ; A ministerelnök