Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.
Ülésnapok - 1922-499
Á nemzetgyűlés 499. ülése 1926. évi január M 30-án, szombaton. 127 clés és egyéb nélkül is holtbizonyosan eljutnak oda ezek a kisexisztenciák. Ez áll ugy a lakbérekre, 'mint az üzletbérékre, mert végeredményben mégis_ csak annak a kis proletárnak a ruháját, cipőjét és élelmét f cwrja- megdrásítani. Az a kereskedő, akinek elsején sok millióval többet kell lefizetnie, mint avnru'lt.ncgy-edbeh, yagy üzletének felszabadítása miatt külön meg kell alkudnia a házigazdával vagy hozzájárulást kell fizetnie azért, hogy azon a helyen maradhasson, ahova üzleti érdekei kötik az a kereskedő ezeket az anyagi áldozatokat nem a maga vagyonából fogja fedezni, amennyiben van vagyona- hanem minden körülmén vek között áruira átháritva, áruiba belekalkulálva azzal fizetteti meg, aki tőle vásárolni kénytelen. A kérdés második része a felmondási, sza- '• bad költözködési, illetőleg szabad költözködtetési jog megadása egyszerűen egy újfajta népvándorlást jelent számunkra, olyan népvándorlást, amelynek eredménye a táborozás, jsátor alá, szabad ég alá való költözködés..Tessék elképzelni, az a sokszemélyes bosszú, kicsinyes vexatura, zsarolási hajlandóság, ami csak lehetséges, most mind, kiélné magát_. t a szabad felmondásban, a szabad költözködtetéshen. Ami személyes bosszú felgyülemlett ezekben az esztendőkben a különféle háziuraknál, ami kicsi- ' nyes vexaturát az esztendők folyamán nem tudtak érvényesíteni, amellyel nem tudták odáig vinni, hogy a lakó a maga jószántából elhagyja a lakást, ez most mind felszabadulna, orgiáját ülhetné és nem következnék-e az, hogy a kidobottaknak egész serege volna kénytelen talán a Eákos mezején egy uj országgyűlésre összegyülekezni, egy uj sátortábort alakítani, ott megalakítani az uj országot, az uj nemzetet, a hajlék+alanok nemzetét. (Zaj a .jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Kéthly Anna: Helyüket elfoglalják azok, akik ma kényszerközösségben vannak, azok a lakástalanok, akik esztendők óta kénytelenek összeszorulni, azok a családok, ahol a leánygyermek vagy fiu az esztendők folyamán családot alapított és ottmaradt a szülői lakásban, esztendők óta várva, hogy végre a maga hajlékába kerüljön. Ezek a szerencsétlenek, akik épen olyan jogosultak arra, hogy maguknak lakást szerezhessenek, az albérlők, az összeköltözöttek, foglalják el a lakásokat és mit fognak csinálni azokkal, akik talán a tavaszt és a nvarat keresztül tudják húzni a szabad ég alatt, de a telet már nem. A szociális belátás azonban talán mégsem halt ki belőlünk anynyira. hogy a telet is ott künn töltessük, el velük. (Kabók Lajos: A víztorony alá nem fér majd mindegyik! Ott csak egy család volt. — Maday Grvula: Meg fognak javulni a lakásviszonyok!)' A porosz-francia háború után a győztes Berlinben lázadást okozott a lakáskérdés. Nálunk nem okozott lázadást, azért nem, mert nálunk már annyi energiája sincs ennek a minden oldalról megpofozott kisexisztenciának, hogy lázadást sem csinál, teljesen elhagyta ereje, a kétségbeesés apátiájában van. Erre legjobb bizonyíték az, amit Vass minister ur mondott a napokban, hogy 1925-ben már csak 10.000 lakáskérvényt adtak be a lakáshivatalhoz az előző évi 200.000-rel szemben. ö ezt arra maeyarázta. hogy ennyivel kevesebb a lakásigénylő. Én arra magyarázom —-" és ez az igazi indokolása ennek — hogy nem a jogos igénylők fogytak el, hanem az igénylők türelme, a bizalom és a hit fogyott el (Kabók Lajos: Reményüket vesztették!) az államig intézmények hatékonyságában és — ami még rosszabb — létjogosultságában. Ha mégis beszélünk erről a kérdésről, megállapíthatjuk, hogy van lakáskérdés, van mennyiségi és minőségi lakáskérdés és mindakettő megldásra vár. Mennyiségi kérdés az, hogy legalább 20.000 lakásra van szükség átmenetileg, hirtelenében, hegy mindazokat elhelyezzük, akiknek jogos lakásigényük van. Minőségi lakáskérdés annyiban áll fenn, ; hogy elhelyezzük azokat, akik barakkokban, barlangokban, meg nem felelő odúkban laknak. 1926-ban mégsem lehet azt tűrni, hogy olyan lakásokban lakjanak emberek, mint például Budapest közelében Budafokon, ahol 1 pincebarlangokban laknak felnőtt emberek és gyermekeik. Nem lehet, hogy olyan lakásviszonyok legyenek, mint például Miskolc mellett vannak, ahol a Danyi-völgyben reger» kiüritett berpineékben laknak emberek, felnőttek és gyermekek egyformán. A lakáskérdés mindkét oldalát a mennyiségit és a minőségit^ egyformán meg kell oldani, mert a lakáskérdés már régen kinőtt a szabadverseny anarchiájának átengedhető szükségletek közül, kinőtt abból, hogy annak az anarchiának legyen átengedhető, amelyet nálunk szabad versenynek neveznek és amelynek visszaállítását a lakáskérdésben annyira követelték. Meg kell oldanunk a lakáskérdést, és akármilyen oldalát nézzük is, azt kell mondanunk, hogy ennek a kérdésnek megoldása állami feladat, és ugyanakkor azt is mondhatjuk, hogy csak egyetlen megoldás van, az építkezés. Az állam elsősorban köteles építkezni, azért, — bár nera állami kezelésben, ezt én is aláírom (Eothenstein Mó^: Ez ellen már a Bethlenudvar szól! — Kabók Lajos 1 : A kincstári haszonrészesedésből is építkezni kellett volna!) — hogy azt a rengeteg hivatali helyiséget, amely magánházban van elhelyezve, az állam által direkt hivatal céliára épített helyiségben helyezze el. Nem is kell tovább mennem, csak néhány lépésnyire. Itt a Hold-utr»a sarkán van a kulhïszministerium épülete. (Eothenstein Mór: Az egy érdekes épület!) Ott közel 100 lakás szabadulna fel ha az állam hi\ 7 atalai számára megfelelő helyiségeket építene, olyan épületeket, amelyeket sokkal ökonomikusabban lehetne kihasználni, mint azokat, amelyek lakások céljaira készültek, amelyekben sok olyan apró helyiség van, amelyet hivatali célra egyáltalában nem lehet felhasználni, amelyek használatlanul állnak ott anélkül, hogy szükség volna ráiuk. Ha az állam megfelelő beosztással, megfelelő gazdaságossággal hivatalai céljára helyiségeket énitene, ezzel a magánházakban hivatalok eéliára használt lakások felszabadulnának s már ez is rengeteg lakás felszabadulását jelentené. Hogy miből épitsen. ezentúl is, azt mi a költségvetés során énen elégszer elmondottuk. A különböző tárcáknál konkrété megjelöltük azokat a tételeket, amelypknél megtakarítások eszközölhetők, amelyeknél előteremthető az a fedezet, amelyből a lakásokat lehetne éniteni amivel ?> laké skérdést végre nyugvópontra lehetne hozni. De ezeken túl s meg kell találni azt a le^ hetőséget, amelyen egy komoly lakásépítési akció anyagi bázisa megteremthető. A magántőke természetesen csak nagy hitelkönnyitésekkel vehető rá az építésre. Ennek érdekében egy határozati javaslatot nyújtok be, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) amely nemcsak a mi kívánságunk, hanem az ipari érde17*
