Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-499

A nemzetgyűlés 499. ülése 1926. évi január hó 30-án, szombaton. 123 hatóság- s végső fokon a belügyminister több mint 12 millió korona birságra Ítélte. Magam is azt mondom, ha valaki törvénytelenséget követ el, viselje annak következményeit. (Éhn Kálmán: Ez a helyes! Semmi más nem történt!) De nem ez történt, igen t. elvtársaim, illetőleg képviselőtársaim, (Derültség a jobboldalon. — Halász Mórié: Még egyelőre nem! — Rothenstein Mór: Isten ments! — Koszó István: Elvtársi kapcsolatban nem vagyunk hála Istennek!) Mondom, nem ez történt, mert nincs semmi olyan néven nevezendő törvényes rendelkezés, (Halász Móric: Hogyne volna! Régi ministeri rendelet!) amely 5—6 ember összejövetelét titkos gyűlésnek minősíthetné. Ezzel a szellemmel, ezzel á gondolattal, amelyet most már ugy-e egészen nyugodtan mondhatjuk a frankhamisitó országos főkapitány képvisel, titkos gyűlésnek lehet minősiteni három ember összejöveteléi is, de nincs sémi törvényes alapja arra nézve, hogy 7 ember összejövetelét titkos összejövetelnek minősítsék. (Felkiáltások a jobboldalon: Húrom is lehet.') Lehet, csak Trepov-gondolkozás szükséges hozzá, de nincs semmi törvényes alapja, hogy egy politikai párt vezetőségét,- amelynek itt képviselői vannak, azért, mert pártját érintő kérdésekről tárgyal, súlyos pénzbirsággal sújtsanak. Nagyon kíváncsi volnék, hogy az egységespárt be szokta-e jelenteni vezetőségi üléseit, nem a fővárosban, hanem ha vidéken tartja azokat. Tudom és határozottan bizonyítani is tudnám, hogy az egységespárttal és a jobboldali irányzatokkal szemben a közigazgatás az egyesülési és gyülekezési jogot másként kezeli s legkevésbé sem gondol arra, hogy 5—6 ember bejelentés nélküli üléseit titkos gyűléseknek minősítse. T. Nemzetgyűlés! Hogy hogyan kezelik az egyesülési és gyülekezési jogot nálunk, annak illusztrál néhány darab Írásbeli dokumentumot is hoztam, amelyet bátor leszek felolvasni tisztán azért, hogy ezek az írásbeli dokumentumok belekerüljenek a nemzetgyűlés naplójába az utókor részére, hogy megállapíthassák a nemzetgyűlés naplójából, hogy miként kezelték velünk szemben akár gazdasági, akár politikai szervezeteinkkel szemben az egyesülési és gyülekezési jogot. (Halász Móric: Az utókor nem fogja elolvasni!) Egy alispáni végzés van itt a kezemben Miskolcról, amelyben többek között az áll, hogy a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetségének alakuló ülését azért nem engedélyezik, — melynek, megjegyzem, én vagyok az elnöke — (Felkiáltások a jobboldalon: Mindjárt gondoltuk! — Malasits Géza: Hát még ő is veszedelmes az önök szeméhen?) mert az állam biztonságát szem előtt tartva, az alispán nem tartotta megengedhetőnek, hogy az elégedetlen elemek helyi szövetségbe tömörülésével még a hatóság siessen segítségére a hazafiatlan és nemzetellenes célokat szolgáló propagandának. »Különösen körülmény szolgál indokául annak, — mondja a végzés — hogy a kért gyűlés engedélyezését a magam részéről is megtagadtam.« (Malasits Géza: Mert magas napszámot akarnak! — Halász Móric: Ez az ország magasabb érdeke! Valami jobbat kérünk! — Malasits Géza: Alacsony napszám, mint államérdek. Nagyon helyes!) A mindszenti főszolgabíró ugyancsak betiltotta a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetsége ottani helyi csoportjának alakuló közgyűlését a következő határozattal (Olvassa): »Ezen bejelentést tudomásul nem veszem illetve a szándékolt alakuló gyűlés megtartását nem engedélyezem mert a fiókegylet várható működése ellen súlyos aggályaim vannak. (Malasits Géza: Emelkedik a napszám!) A bejelentők túlnyomó része a nemzethüiég és hazafiság szempontjából komoly kifogás alá esik... (Malasits Géza: Ez a köpenyeg! — Halász Móric: Ez nem köpönyeg ez a tény! — Malasits Géza: A valóság az olcsó napszám megvédelmezése! Ismerjük ezt már!) Eftnök: Csendet kérek! Szeder Ferenc (tovább olvassa): »... mert ezen alakulatban már előzőleg több izben megtartott rendőrhatósági nyomozások adatai szerint azon egyének szándékoznak csoportosulni, akik a forradalmak, helyesebben a lázongások idején szélsőséges elveikkel a polgári társadalmi rendet felforgatták (Halász Móric: Ennél korrektebb határozat nem lehet!) és a fennálló törvények uralmát megdöntötték, miáltal hazánk és nemzetünk végromlása előidézésének váltak tényezőivé. (Malasits Géza: Zavarba jönne a szolgabíró ur, ha ezt bizonyítania kellene! — Halász Móric: És amikor Propper és Sütő elvtársak bevonultak fegyverrel a munkapártba, ez mi volt? Ezt bizonyítani kell!! — Klárik Ferenc: Ilyen indokolással az összes meglevő egyesületeket betilthatják.) Elnök: Ilyen indokolással minden képviselő minden időben közbeszólhatna és akkor nem lehetne tárgyalni. Méltóztassanak csendben maradni. Szeder Ferene (tovább olvassa): »... mint fiókja ennek a nemzet és társadalomellenes elveket megvalósítani törekvő egyesületnek, azzal állandó összeköttetést tartván fenn, az agitáció eszközévé lenne, gazdasági céljai helyett hatalmi és politikai célok megvalósítását szolgálná, amint ezekre a közelmúlt szomorú tapasztalatai számtalan példával szolgáltak. (Malasits Géza: Csak a szabadkőmives párholyba lehet engedély nélkül bemenni!) Nem lehet tehát semmi közérdekű indoka ilyen egyesület működésének.« És most mindjárt rátérek arra, amit képviselőtársam közbevetett, hogy elég volt a Szamuellykből. (Halász Móric: Elég volt!) Ha önök ezt mondják, mi is elégszer mondtuk ezt erről az oldalról, hogy épen elég volt belőle. Mi is azt mondjuk nemcsak itt, hanem odakint is, hogy a magyar munkásságnak tanulnia kellett az eseményekből és ennek a tanulságnak le kell vonni a 100%-os konzekvenciáját. Méltóztassanak megérteni, egyenesen felháborít bennünket, hogy amikor itt a legjobb tudásunkkal és szorgalmunkkal teljesítjük képviselői hivatásunkat a dolgos társadalmi renddel szemben, minduntalan jelentkeznek ezek az ostoba vádaskodások a közigazgatási hatóságok részéről. Mivel támasztják alá azt a feltevésüket, hogy forradalmat akarunk? Hiszen épen itt jelentem ki, hogy le kell vonni és le is vontuk a tanulságoknak 100%-os konzekvenciáját. Mi is azt akarjuk, hogy rend legyen ebben az országban, mi is azt akarjuk, hogy becsületes munkánk után meg tudjunk élni, de azt is akarjuk, hogy ugyanannyi szabadság járjon ki a gazdasági és politikai érdekek védelmében ennek a társadalmi rétegnek is, mint bárki másnak, és ne üthessék el gazdasági és politikai érdeke védelmétől ilyen aljas rágalmazásokkal, aminők ezekben a hivatalos írásokban vannak lefektetve. (Halász Móric: Ez nem aljas rágalmazás, hanem ténymegállapítás! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza: Az igazság az, hogy olcsó napszám, ingyen munkaerő kell!) Ne