Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.
Ülésnapok - 1922-499
120 A nemzetgyűlés 499. ülése 1926 sitott, mely szégyene lesz egykor ez ország történelmének. A kormány ahelyett hogy szakított volna a háború előtti osztályuralom gondolatával, minden ténykedésével kiélezett formában kapcsolódott bele ennek az osztályuralomnak gondolatkörébe. Azokból az eseményekből, amelyek az ntóbbi évtizedekben lejátszódtak, a háborúból, forradalmakból és ellenforradalomból nem tanult semmit. (Nemes Bertalan: Nem csoda, ha az ilyeneket nem engedik Békéscsabán elmondani!) A képviselő urat csak ugy hallgassák meg mindenütt, mint ahogy engem meghallgatnak Békéscsabán, akkoir egészen nyugodt lehet a képviselő ur. Ez a kormányzat a legkérlelhetetlenebb osztályharcot folytatta és folytatja a munkásság s a dolgozó kispolgárság ellen, de féltékenyen őrködik és vigyáz magára, a nagybirtokra és a nagyvagyonra. A nagyvagyonos társadalmi réteget igenis dédelgeti, mert a pénzügy minister ur által tett kijelentés szerint a tőkegyűjtést, a vagyongyűjtést fontos nemzeti érdeknek tekinti, de a kispolgárokat, a munkáso'kat és a kisparasztságot meglehetősen agyonnyomoritja kegyetlen adórendszerével. S hogy ez a kormányzati rendszer ezt az ország érdekében valónak hirdetett, de valójában csak az ország egy csekély töredékének kellemes uralmát fentartbassa, egy olyan választójogi törvényt csináltak, amellyel hosszú időre biztosítani vélik maguk számára a politikai hatalmat. A nyilt szavazás rendszerével a választásokon való kötelező megjelenéssel egy olyan választójogi törvényt csináltak;, mely példa nélkül áll nemcsak Nyugateurópában, hanem a legsötétebb Balkánon is. Hogy pedis? ezt a sötét, reakciós szellemet visszatükröző választójogi rendszert megindokolhassák, rásütötték a magyar népre a tudatlanság bélyegét, rásütötték különösen a falvak lakóira, a ; mezőgazdasági munkásokra és a kisparasztságra. De nemcsak ezt tette ez a kormányzópárt és ez a kormányzat, hanem még meg is fosztotta a magyar nép egy részét attól a választójogtól is, melynek már egyszer birtokában volt és amelynek birtoklására feljogosította őt az a sok szenvedés és véráldozat, amelyet a világháborúban, — habár kényszer hatása alatt 3 s — meghozott ennek az országnak védelmében. A jogfosztást és a nyilt szavazás rendszerét intézményesítette ez a kormányzat, hogy így kormányozhatóvá tegyék, vagyis megakadályozzák, illetőleg meghamisítsák a valódi népakaratot: mindezt pedig azért, hogy a legszélesebb népréteg által nagyon is kétségbevont politikai hatalmukat fentarthassák és általam jelzett osztályuralmát hosszú időre konzerválhassák. Ez a kormányzat tette úrrá a közéletben a kalandorszellemet, azt a szellemet, amely a kereszténység és magyarság megmentésének hangoztatásával indult útnak, amely végigsöpört ezen a szerencsétlen országon és egyes fázisaiban a legbrutálisabb, a legembertelenebb, sőt minden emberi képzeletet felülmúló bestialitásokban jelentkezett, amely folytatódott Somogyi és Bacsó elvtársaink meggyilkolásával, s amely jelentkezett a bombavetésekben. Mindezek a sorozatos gyilkosságok megtorlatlanul maradtak ennek a kormányzatnak jóindulatú elnézése következtében. Amelyeket^ nem intézhettek el amnesztiával, azokat jórészben kinyomozatlanul hagyták, és a sorozatos gaztettek elkövetői nyugodtan és zavartalanul élhetnek. Ez a kalandorszellem szinte gentlemanekké évi január hó 30-án, szombaton. avatta őket. Ennek a kalandorszellemnek uralma tette lehetővé, hogy egy bebizonyitottan több mint ötvenszeres gyilkos, aki pedig egy uri gesztussal utasitotta el magától a részére felajánlott amnesztiát, a magyar közéletben közéleti tényező lehetett, habár csak átmenetileg is. (Patay Tibor: Ki az?) A képviselő ur nagyon jól tudhatja, hogy ki az! (Patay Tibor: Akkor nem kérdezném!) Ha Genfben gróf Bethlen István ministerelnök ur kénytelen volt is meghajtani lobogóját a demokrácia előtt, idehaza kormányzati intézkedéseit azonban mindenütt más szellem jellemezte. Ennek a kalandorszellemnek kifejlődése tette lehetővé a mpst már világbotránnyá dagadt frankhamisítást is. Amikor ehhez a kérdéshez érek, magam is ugy érzem, nem mehetek el mellette anélkül, hogy a felelősség kérdését a kormánnyal szemben és annak felelős vezetőivel szemben fel ne vessem. Ki felelős ezért a világbotrányérti Ki felelős azért a súlyos erkölcsi és anyagi kárért, amelyet a frankhamisítás az ország nyakába zúdított? (Petrovics György: A tettesek!) Ki felelős azért, hogy egy kalandorkirályság érdekében állami hivatalok, állami intézmények, állami alkalmazottak ilyen apparátussal pénzt hamisíthattak, hogy a belügyminister ur egyik bizalmi embere, aki közvetlenül a belügyminister ur mellett tartózkodott állandóan es a belügyminister úrral szoros kontaktust tartott fenn mindenkor, aki a belügyminister urnák úgyszólván jobbkeze volt, Nádosy országos főkapitány ur a pénzhamisítók egyik vezére lehetett, hogy a nemzeti hadsereg eoyik főpapja, legfőbb papi funkcionáriusa, Zadravetz tábori püspök szintén kapcsolatba kerülhetett a pénzhamisítással, hogy az Állami Térképészeti Intézetet rendezhették be ehhez a nagyarányú pénzhamisitási művelethez, hogy Jankovich ezredes ur kurirpecsétet kaphatott hamis bankókkal tömött táskájára, hogy futárutlevelet állítottak ki ezeknek a. hamis bankókkal terhelt táskáknak kiszállitása alkalmával Jankovich Arisztid ur részére, hogy a postatakarékpénztárban a hamis bankjegyek kiadásainak fedezésére kölcsönt vehettek igénybe? Akárhogy is iparkodnak a felelős kormányzati tényezők önmagukról elhárítani a felelősséget, a józan ész elgondolása szerint ezekben a botrányos ügyekben igenis a kormányt is terheli a felelősség. Igenis, felelősséggel tartozik ezekért a botrányokért maga a kormány, de elsősorban annak feje, gróf Bethlen István. A ministerelnök ur ugyanis a tegnapi napon, amikor ezzel a botrányos üaygyel kapcsolatosan beszélt, már nem vette tagadásba a Perényi-féle levelet, amely ha megvan, valóban kétségtelen bizonyság amellett, hogy a ministerelnök ur is tudott a kalandorkirálysás: tervéről és ezzel kapcsolatosan a készülő frankhamisításról. Önként következik mindezekből, hogy ilyen körülmények között ennek a kormánynak nem lehet más feladata, mint amit egy . alkotmányos államban még kevésbé botrányos helyzetben is megtett volna esy kormány, hogy félreáll az útból és átadja helyét egy másik kormánynak, olyan kormánynak, amelyet nem díszítenek ezek az erkölcsi hullafoltok. Ne méltóztassék egy pillanatig sem hinni komolyan, hogy ilyen erkölcsi hullafoltok mellett -itt most már kormányozni lehessen. (Rothenstein Mór: Itt minden lehetséges!) Ha még esetleg az erőhatalomra támaszkodva belpolitikailag stabil is lehetne a kormány helyzete, külpolitikai szempontból azonban az teljesen
