Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.
Ülésnapok - 1922-499
A nemzetgyűlés 499. ülése 1926. évi január hó 30-án, szombaton, Scitovszky Béla és Huszár Károly elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Az indemnitásról szóló törvényjavaslat általános tárgyalása. Felszólaltak : Fábián Béla, Szilágyi Lajos, Kabók Lajos, Szeder Ferenc, Kéthly Anna. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az inditvány- és interpelláeiós-könyvek felolvasása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : gr. Bethlen ' István, Bud János, Mayer János, gr. Klebelsberg Kunó, Pesthy Pál, Vass József. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 30 perckor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Forgács Miklós jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Héjj Imre jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Láng János jegyző ur. Napirend szerint következik az indemnitásról szóló törvényjavaslat (írom- 1001, 1006) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik! Láng János jegyző: Fábián Béla! Fábián Béla: T. Nemzetgyűlés! Az indemnitást nem fogadom el, mert a kormány iránt bizalmatlansággal viseltetem. (Györki Imre: Okos beszéd!) Hogy miért viseltetem a kormány iránt bizalmatlansággal, azt a mai időkben túlságosan megindokolnom nem is szükséges. Azért nem, mert ugy vagyunk ezzel, mint az egyszeri református püspök, aki, mikor elment egyik egyházközségét meglátogatni, amelynek nem volt harangja, és nem szólt a harang, megérkezésekor azt kérdezte a kurátortól, hogy maguk nem tudják, hogy harangozni kell, mikor a püspök megérkezik! Azt felelte rá a kurátor: Kérem, száz oka van annak, hogy miért nem harangozunk! Először is, mert nincs harangunk. Erre mondta azután a püspök, hogy a többire nem vagyunk kíváncsiak. Itt is fel lehetne sorolni százegy okot, de legelső s or ban azzal kezdhetném, hogy a frankhamisítás miatt nem viseltetem bizalommal. (Ugy van! a bal- és szélsőbaloldali) .) Második ok az, hogy a magyar kormány 52 esztendő után nem talált Magyarországon más nyomdát, ahol a hivatalos lapját nyomtathassa, mint a Stádiumot, a fajvédőknek, tehát a legszélsőbb irányzatnak a nyomdáját (Propper Sándor: Valamivel csak kell honorálni a támogatást!) Bizalmatlansággal viseltetem a kormány iránt, mert a kormány 16 esztendőre a legszélsőségesebb irányzat úgynevezett erőművészeti vagy gimnasztikai csoportjának, a Move-nak adja oda a volt szabadkőmives páholyt olyan bérért, amely tulajdonképen csak NAPLÖ. xxxix. aranysillingnek nevezhető. Az ilyen kormány iránt ellenzéki és szabadelvű politikus bizalommal nem viseltethetik. De itt van Nádossy Imre országos főkapitány, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Volt!) volt országos főkapitány. (Fropper Sándor: Még most is az! — Klárik Ferenc: Csak fel van függesztve! — Propper Sándor: Egy ujságirót elitéltek azért, mert azt mondta, hogy az ország szégyene!) Öt éven keresztül verekedtünk, nemcsak mi, hanem odaát is nagyon sokan, különösen a kisgazda képviselők azért, hogy Nádossy Imre ne maradjon a belügyministerium legfontosabb poziciójában és minden törekvésünk hiábavaló volt. (Tankovics János: Melyik kisgazda volt az?) Amikor nagyatádi Szabó István még élt, akkor azok között állandóan ott szerepelt Nádossy elejtése is. (Tankovics János: Nem volna szégyen, de nem ugy történt!) Ez csak becsületére válnék azoknak a t. képviselőtársaimnak és én nem is akartam rossz kritikát gyakorolni velük szemben. (Tankovics János: Nem történt meg! — Györki Imre: Az a szégyen akkor! — Propper Sándor: Szóval annyira előrelátók se voltak!) Nádossy Imre volt az országos főkapitány annak ellenére, hogy innen a baloldalról, de — igenis minden tiltakozás ellenére is kénytelen vagyok f megállapítani — az egységes párt egyes képviselő tagjai részéről is állandóan kifogásolták Nádossy Imrének a legszélsőbb jobboldali elemekkel való nem is titkos, hanem nyilt barátkozását és azt, hogy az egész ország tudott arról, hogy Nádossy Imre tulajdonképen a főnöke mindazoknak a felelőtlen elemeknek, amelyek Magyarország közbiztonságát veszélyeztették. (Propper Sándor: Bandafőnök!) Ilyen körülmények között mégis Nádossy Imre lehetett Magyarország igazgatási s rendőri ügyosztályának legfőbb főnöke. (Propper Sándor: És bandafőnöke! — Györki Imre: Ő volt a holtpont a nyomozásban!) Nem mondok ujat vele, ha itt ma megállapítom azt, amit ebben az országban mindenki tudott, hogy akkor, amikor gróf Klebelsberg Kunó akkori belügyminister elrendelte az erzsébetvárosi bombamerénylettel kapcsolatosan, hogy az Ébredő Magyarok Egyesületében házkutatást kell tartani és az egyik szobából nem volt szabad bemenni a másik szobába, az a holtpont, ahová a nyomozás eljutott: Nádossy Imre országos főkapitány volt. 14
