Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-498

94 A nemzetgyűlés 498. ülése 1926. évi január hó 29-én, pénfehen. vádját azok fejéhez szórni, akik miatt ez a nagyon SOK szegény magyar munKás szenvedni kénytelen a Kunoiclon es anils; miatt SOK sze­gény, üeréü magyar munkás area pirulása val Kénytelen Kenyeret keresni. (Viczián Isiván kózoeszol. — HiSztergaryos János: AKik mozit rekvirálnak és banKot üamisitanak, ezek azok, aKiK lerontják az ország jó hírnevét!) De van még egy körülmény, amelyet anél­kül, hogy a politiKai felelősség kérdését érin­teném meg kivanok említeni, nevezetesen a hazafiság Kérdése. ISI agyon íuresán érzem ma­gam ennél a terelésnél, mert hiszen igen messze vezetne üeíiniálni azt, hogy voltaképen mi a h az a .lis ág. Szerintem hazafi az, aki a hazáért dolgozik, aki hazáját soha meg nem tagadja, aki hazá­jatói sona nem kivánt olyat, ami nazájának, a nép összességének valaha is ártott volna, (Ugy •van! V gy van!) A Hazafiság fogalma azonban a porfelhő elindulása ota egész különös magyarázatot ka­pott. A proletárdiktatúra magától omlott össze s összeomlását elősegítette a románok bevonu­lása. A lovagias magyar nemzet ezer éves tör­ténete bizony it ja, hogy a magyar nemzet egy teidntetben hasonlatos az angolhoz, nevezete­sen, ha valaki a földön fekszik, akkor az angol fogalmak szerint becstelen dolog tovább is bántani. A magyar ember sem bántotta azt, aki le volt fegyverezve, aki nem tudta magát védeni. A diktatúra bukása után került első­sorban felszínre az uj hazafias morál, hogy aki már le van fegyverezve, aki védtelen, azt el kell vonni saját bíróságától és majd mi bírás­kodunk felette ázsiai szittya módra. (Dinien Ödön: Anglia is csak nemes küzdelemben cse­lekszi azt, amit a képviselő ur mondott!) Ami az angolokat illeti, azokat én egy kissé isme­rem s mondhatom, hogy bizonyos tekintetek­ben vérszomjasak, de az angol karaktertől tá­vol állanak olyan cselekedetek, amilyeneket itt Magyarországon Francia Kiss Mihály és társai csináltak. (Viczián István: Láttuk az Írekkel kapcsolatban!) Az angol gentleman-felfogással nem fér össze, hogy ott egy tiszteletreméltó egyesületnek vezetőségébe — akármilyen pi­ciny is a funkciója Francia Kiss Mihálynak — válasszanak. A felháborodás vihara sodorná el annak az egyesületnek vezetőségét, amelyben 43-szoros gyilkos ül benn. (Fábián Béla: És Viczián fedezi! —Viczián István: Nem fedezi!) Azok között, akik ebben az ügynevezett tisztító munkában előljártak, amely főkép sze­gény proletárok és proletárasszonyok sanyar­gatásáról és szegény zsidó emberek sanyarga­tásából, csonkításából és kifosztásából állott — ha kívánják, adatokkal tudom bizonyítani — az első helyen nagy szerepet játszott az a fiatalem­ber, akit frankcsempészés miatt letartóztattak. Mindenki tudta ennek a gyerkőcnek viselt dol­gait (Halász Móric: Szóval a franciákkal min­dig baja volt!). Nem, hanem bajom van azok­kal a honfitársaimmal, akik a franciák és az egész világ előtt a magyar nemzet tekintélyét sárbatiporták és akik ezeknek segítségét saját hatalmi pozíciójuk megerősítésére igénybe vet­ték. Ezt, nekem, mint képviselőnek, jogom van reklamálni. (Dinich Ödön: Bizonyítsa be. — Farkas István: Dobják el a kormányt és akkor be lesz bizonyítva! — Derültség. — Farkas Ist­ván: Van maguk között tisztességesebb em­ber is!) A kuruc-világban keletkezett egy jelszó: a selmát megfizetjük, de nem fogunk vele kezet. Ezt a kuruc világból való jelszót említem s most nagyon sok keserűséggel állapíthatom meg, hogy azoknak, akik megmentették volna az országot, akik ezt a nagy, állítólag a nem­zeti rendcsinálás, munkáját végezték volna, egyik hőse volt az a Marsovszky Gyurka nevű fiatalember, aki proletárok sanyargatásában és becstelen, gyáva módon való bántalmazásában elöljárt. Később ugyanazok az urak, akik is­merték ennek a gyerek embernek dolgait és tudták, hogy mit csinál, a választások alkalmá­val neki igen fontos pozíciót juttattak. Mert nem a mi választási irodánkban dolgozott Mar­sovszky Gyurka, nem a mi mandátumaink sza­porításán fáradozott azokkal a fiatalemberek­kel, akikkel azután később külföldi útra ruc­cant ki a magyar állam nagyobb szégyenére, hamisfrankot forgalomba hozni. Nem lett volna-e célszerűbb azt az angol gentlemanlike szabályt itt is alkalmazni, vagy ha az angol fel­fogás kissé távol áll ezeknek a vezető férfiak­nak lelkületétől és gondolkozásmódjától, akkor a magyar történetből kellett volna rá példát keresni, ahogyan a kuruc háború idején mond­ták: a selmát megfizetjük, de nem fogunk vele kezet! Fizették volna meg a selmát, de ne ültet­ték volna olyan pozíciókba, amelyekben — hogy pestiesen fejezzem ki magamat —fejükbe szállt a tej, amelyekben elragadta őket az indulat. Ezek a, gyerkőcök büntetlenül proletáro­kat gyilkolhattak, büntetlenül végigvághattak proletárasszonyokon, büntetlenül leköphettek megőszült öreg embereiket, akiket a véletlen börtönben ért, büntetlenül zsidókat kifoszthat­tak és büntetlenül frankot hamisíthattak. Ez beletartozik a gyerkőcök gondolkozásmódjába és ezekért azoknak az uraknak kell felelni, akik ezeket hatalmi pozíciók megerősítésére felhasználták. (Kabók Lajos: Éveken keresztül nevelték és támogatták őket! — Alföldy Béla: Várjuk meg a bíróság ítéletét!) Habár én egy­szerű proletár vagyok, annyi gentleman-like van bennem, hogy én Marsovszky Györgyöt annak ellenére, hogy Magyarországnak nagy kálrt okozott, személyében nem akarom ugy aposztrofálni, ahogy azt mai beszédem után hihetné valaki. Csak mint típust akartam be­állítani. Nagyon sok ilyen fickó mászkál itt és nagyon sokan voltak még ebbe a dologba belekeverve. Délelőtt egypár képviselőtársam itt felém kiabálva a kommunizmust reklamálta rajtunk. Annak is eljön majd az ideje egyszer, hogy erről szót válthassunk és szót érthessünk egy­mással. Mégis csak furcsának tartóin azonban, hogy bennünket a kommunistaság vádjával illetnek, bennünket a kommunistákkal való cimboírálással vádolnak, amikor köztudomású, hogy Windischgrätz elsősorban mem Hollan­diában és Skandináviában akarta a frankokat értékesíteni, hanem a muszkáktól akart ezer vágón petróleumot érte venni. Csakhogy^ a muszkák járatosak az ilyen dologiban és kije­lentették, hogy nagyon szívesen, die önök frankkal akarnak fizetni, a mi petróleum-kon­zoírciumunk azonban ugy van berendezve, hogy csak az angol fontot és a dollárt fo­gadja, el. így azután, mert nem lehetett megvenni a muszkáktól a petróleumot, és a kötéseket nem lehetett Antwerpenben értékesíteni, ezért kel­lett a másik ' expediensnez, a frankok kicipelé­séhez fordulni. Ezért tehát, ha valakit vádol­nak kommunistaságg-al vagy a kommunisták­kal való cimborasággal, ne (bennünket tessék vádolni, hanem ott vannak hazánk nagyjai, akik mégis valakik voltak ezen a megcsonkí-

Next

/
Oldalképek
Tartalom