Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.
Ülésnapok - 1922-495
A nemzetgyűlés 495. ülése 1926. évi január hó 26-án, Jœdden. 3 tette közbeszólását, mire Peicll Gyula képviselő ur a következő kijelentést tette: »A ministereinökre!« (Zaj és felkiáltások jobb felől: Szégyen, gyalázat! — Rothenstein Mór: Mert a ministerelnök ur gyanúsított! — Horváth Zoltán: Mit mondott a ministerelnök? — Egy hang jobb felől: Az mind mellékes! — Horváth Zoltán: Nem mellékes!) Az elnök ezután kérdést intézett a nemzetgyűléshez, óhajtja-e Peidl Gyula képviselő urat a mentelmi bizottsághoz utasitani, mire a nemzetgyűlés a képviselő urat a mentelmi bizottsághoz utasitotta. (Horváth Zoltán: Mindjárt gondoltuk!) A mentelmi bizottság a tényállás megállapítása után olyatén módon határozott, hogy javasolja a t. Nemzetgyűlésnek, hogy Peidl Gyula képviselő urat a nemzetgyűlés egymásután következő két ülésnapjáról zárja ki. (Propper Sándor: És a rágalmazót mennyire tiltotta ki?) A mentelmi bizottság eme javaslatának meghozásánál mérlegelés tárgyává tette azt a körülményt, hogy a képviselő ur sértése példátlanul súlyos volt s nemcsak a ministerelnök ur személyét, hanem a parlament méltóságát is a legsúlyosabban sértette; (ügy van! Ugy van! jobb felől. — Farkas István: Hát a ministerelnök ur nem sértette!) hogy nevezett képviselő ur egy tekintélyes politikai párt vezére, aki fokozott mértékben köteles a parlament méltóságát megóvni, hogy továbbá Peidl Gyula képviselő ur a nemzetgyűlés ülésén tanúsított turbulens magaviselete miatt (Zaj a szélsőbaloldalon.) egy izben már kizáratott a nemzetgyűlés üléséről. Enyhítő körülmény gyanánt tudta be a mentelmi bizottság azt az izgatott hangulatot, amely • a nemzetgyűlés ülésén megnyilvánult, amely körülmény indokolja a nemzetgyűlés többségének állásfoglalása szerint a büntetési tétel enyhe voltát. A mentelmi bizottság többségi határozatával szemben Györki Imre, Rupert Rezső és Horváth Zoltán képviselő urak a következő kisebbségi véleményt jelentették be (Olvassa): »Javasoljuk, hogy Peidl Gyula képviselő ur mentelmi sérelme miatt jegyzőkönyvi megrovásnál súlyosabb büntetésre ne ítéltessék. Javasoljuk továbbá, hogy az ügy uj tárgyalásra adassék vissza a mentelmi bizottságnak.« (Pronper Sándor : A rágalmazóval együtt !) T. Nemzetgyűlés ! Tekintettel azokra a közbeszólásokra, amelyek a baloldalról elhangzottak, s amelyek szerint a ministerelnök úrral kapcsolatban elkövetett sértés csak viszonsértés lett volna, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) tekintettel továbbá arra, hogy ezt a körülményt a mentelmi bizottság előtt felhozta és tárgyalta a kisebbségi vélemény előadója, tisztelettel bátor vagyok erre vonatkozólag is a tényállást röviden ismertetni. (Halljuk! a középen.) Amikor a kisebbségi vélemény előadója a mentelmi bizottságban felhozta ama tényállítást, amely szerint. Peidl Gyula képviselő ur közbeszólását megelőzően a ministerelnök ur bizonyos gyanúsitással illette volna a nemzetgyűlés egyik tekintélyes pártját, kötelességemnek tartottam a rendelkezésemre álló naplóból utána nézni a tényállásnak és teljes meggyőződéssel és teljes lelkiismeretességgel megállapítottam, hogy a ministerelnök ur szavaiból egyetlenegy párttal szemben sem volt megállapítható semminemű gyanúsító kefejezés. (Létay Ernő : Csak általánosított !) De akkor, amikor e párt részéről közbeszólások alakjában nyilatkozott meg az a vélemény és az az állítás, mely szerint a ministerelnök ur szavai velük szemben gyanúsítás formájában is értelmezhetők lettek volna, ak-, kor a ministerelnök ur kötelességének tartotta és ismerte kinyilatkoztatni, hogy semmilyen körülmények között sem egyetlen pártot, sem a parlament egyetlen tagját meggyanúsítani nem óhajtotta. Amikor tehát a ministerelnök ur sua sponte kijelentette azt, hogy egyetlen pártot, a nemzetgyűlés egyetlen személyét meggyanúsítani nem óhajtotta, akkor meggyőződésem és a mentelmi bizottság többségének állásfoglalása szerint is kötelessége lett volna a vele szemben ilyen súlyos interparlamentáris kifejezést, sértést használt képviselő urnák fel állani és a nemzetgyűléstől és a ministerelnök úrtól bocsánatot kérni. Mivel ezt nem tette, a mentelmi bizottság határozata'indokolt volt, (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Györki Imre képviselő urat, mint a kisebbségi vélemény előadóját illeti a szó! Györki Imre: T. Nemzetgyűlés! Az igen t, előadó ur némileg hiányosan idézte a tényállást, úgyhogy rám elsősorban az a feladat hárul, hogy ezt a hiányt kipótoljam, másrészt pedig szükségesnek tartom kijelenteni és leszögezni az előadó urnák azzal az észrevételével szemben, hogy a ministerelnök ur kijelentette itt, hogy sérteni r egyik pártot sem kívánta megjegyzéseivel és azokkal az idézetekkel, amelyeket felolvasott, hogy a ministerelnök ur ezt a kijelentést jóval azután tette meg. mint ahogy Peidl képviselőtársam részéről azok a kijelentések elhangzottak. A tárgyilagosság kedvéért elöljáróban ezt tartottam szükségesnek megjegyezni. Most pedig, hogy áttérjek az ügy lényegére és némileg teljes és tiszta képet adjak arról, hogy mi indította Peidl Gyula képviselőtársunkat arra, hogy a sérelmezett kitételeket használja, bátor vagyok a nemzetgyűlés január 19-én tartott ülésének naplójából az idevonatkozó részeket felolvasni. A ministerelnök ur azután, hogy ugy az osztrák, mint a német és a francia lapokból idézeteket olvasott tel, hangsúlyozta, hogy ezek a külföldi laptudósitások budapesti eredetűek, mert budapesti telefonjelentések vagy tudósítások alapján kerültek az illető lapok közleményei közé. A legképtelenebb s a legfantasztikusabb hírek — legalább is abban a pillanatban képtelen es fantasztikusnak látszó hírek — felolvasása után a ministexelnök ur a baloldali padok felé mutatva, sőt egyenesen felénk adresszálva a következőket mondotta (Olvassa): »A t, képviselő uraknak rendelkezésükre áll az a mód, hogy mindezeket a híreket megcáfolják. A mai napig nem tették meg, ezt konstatálni kívántam; pedig ez fontos volna a nemzet becsülete szempontjából.« • ' ~ Beszédének későbbi folyamán pedig ezeket mondotta (Olvassa): »Én azt kérem a t. képviselő uraktól, méltóztassanak azoknak a lapoknak, amelyekhez a t. képviselő uraknak nexusaik vannak, cáfolatot leadni, mert erre kötelesek a nemzet becsülete érdekében.« (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Elsősorban helyes lenne tisztázni; azt à tényállítást, vájjon akármelyik képviselőnek feladata-e az. hogy megcáfolja a külföldi lapokban leadott közleményeket, vagy pedig ezt a feladatot maguknak a kormányközegeknek kellene elvégezniök, amelyeknek megvan ehhez a hivatalos apparátusuk. (Hegymegi-Kiss Pal: A rendelkezési alap.) , Az illetékesség kérdésén kivül a második
