Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-484

Ü'2 A nemzetgyűlés 484. ülése 1925, tudom, nem tudom lielyesen enilékszem-e — egy és fél százalékot tesz ki ez. Mondom, az államvasutaknál a jelenlegi levonás az emiitett magasságban történik, tehát az állami alkalmazottaknál sokkal csekélyebb a levonás. Ez a különbség a befizetéseknél jogosultságot ad az állam vasúti nyugdíjasoknak az ö követelésük tekintetében. Lehetetlen őket egy kalap alá venni és azonos elbírálás alá vonni. És hogy ezek a levonások milyen jogokat adnak, semmi sem bizonyitja jobban, mint az, hogy most, amikor a kormány a törvénysértés terére lépett, igyekezik magát fedezni, s elrendelte, hogy mostantól kezdve az áliamvasuti alkalmazottaknál is mérsékelt levonások eszközöltessenek. Most már nem szedi a Kormány, vagy nem szedeti az államvasutak vezetősége a 22%-os, 50%-os és 4-8%-os levonásokat, hanem mindössze 1'5%-os levonásokat eszközöl. Ez beismerés, beismerése annak, hogy az eddigi levonásokhoz szerzett jogok voltak csatolva és most a kormány önmagát akarja fedezni későbbi támadásokkal szemben akkor, amikor csökkenti a levonásokat a jelenleg ténylegesen szolgáló áliamvasuti alkalmazottaknál, nehogy az a szemrehányás illesse később, hogy horribilis levonásokat eszközöl és viszont egyazon elbírálás alá vonja a nyugdíjasokat. Azok azonban, akik már nyugdíjában vannak, még a régi magas százlékokat fizették, azokra tehát ez a különleges helyzet különleges jogokat is állapit meg. Megítélésem szerint a kormány egész eljárása a nyugdíjasok összességével szemben törvénytelen, szabálytalan, igazságtalan és kegyetlen. (Mozgás jobbfelől.) Igazságtalannak tartom abból az okból, amelyet Bud pénzügyminister ur is beismert a nagy nyilvánosság előtt, amikor azt mondotta: beismerem, hogy ma a nyugdíjasok viselik a szanálás terhét s kijelentette itt a nemzetgyűlés szine előtt, hogy ez igazságtalan helyzet, ezen ő maga is változtatni akar. Tény az, hogy ők szanálási adót fizetnek, ami egy fordított fokozatú adónak is volna tekinthető. Levonásokat eszközölnek tőlük a szanálás sikere érdekében, teljesen jogtalanul, minden törvény és szabály ellenére. így tehát én a minister ur nyilatkozatát, annak ellenére, hogy annak egyik része bennem megnyugvást keltett, mégis, mivel nem nyilatkozott abban a tekintetben, hogy mikor és milyen módon szándékozik a nyugdíjasok, nyugbéresek, özvegyek és árvák nyomorúságos sorsán változtatni s viszont az eljárást pedig törvénysértésnek, jogfosztásnak tekintem, ebből kifolyólag tudomásul nem veszem. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: A kereskedelemügyi minister ur kivan szólni! Walko Lajos kereskedelemügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Csak ismételni kívánom azt, hogy jogilag megindokolni, amit a t. képviselő ur elmondott most, mintha itt jogfosztásról és törvénysértésről lenne szó, megítélésem szerint semmiképen nem lehet, és nem is hiszem, hogy ezt a jogászok így megindokolni tudnák. Ami azt illeti, hogy az államvasutak bizonyos különleges helyzetben vannak, és ennek folytán különleges elbírálást érdemelnek, valamennyien tudjuk, hogy az áliamvasuti üzemekre vonatkozólag, más fizetési skálák, más fizetések, nyugdíjak és más munkabérek vannak, (ügy van! a jobboldalon.) úgyhogy én azt hiszem, hogy az, hogy az a különleges elbánás tényleg megvan, vita tárgyát nem képezheti, mert ez tényleg igy van% évi december hó 14-én, hétfon. Ami azt illeti, hogy itt disztinkció van, hogy egyesek ilyen, mások amolyan nyugdíjat kapnak, hiszen általában ugy az államnál, mint egyébként is a legkülönbözőbb üzemeknél és vállalatoknál a nyugdíj mértékére az az irányadó, miiyen illetményeket élvezett az illető akkor, mikor nyugdíjba vonulása bekövetkezett. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Ebből folyik azután az, hogy e tekintetben itt tényleg előáll bizonyos különbség. Ez igy van más vállalatoknál is, igy van az államvasutaknál is. Még egyszer hangsúlyozom, hogy a kormány a legmesszebb ment el akkor, mikor az államvasutaknál lehetővé tette azt, hogy annak ellenére, hogy az államvasutak most félannyi budgettel dolgoznak, mint békében, mégis az az Összeg, amit nyugdíjakra és nyugbérekre az államvasutak felhasználnak, épen háromszorosa annak, (Esztergályos János: Igen, mert a vészbirákat megszaporították!) mert a 14 millióval szemben a 40 millió épen háromszorosa annak, amit felhasználtak, és én azt hiszem, ha tekintetbe méltóztatnak venni, hogy az államvasutaknál milyen eltolódás állott be, hogy amíg azelőtt a régi Magyarországon összesen lü ezer nyugdíjasról volt szó, most pedig több mint 30.000-ről van szó. (Esztergályos János: Miért üldözték ki az áüamszolgálatbói!) Ha ezt tekintetbe méltóztatnak venni, azt hiszem, tárgyilagosan mindenkinek ei kell ismernie azt, hogy eboen a kérdésben ugy a pénzügyi kormányzat, mint az államvasutak vezetősége elment iddig* a szélső határig, ameddig legjobb lelkiismerete szerint a jelen pillanatban és a jelenlegi Uörüimények között elmenni tudott. Ismétlem, hogy remélem, meglesz a lehetősége annak, hogy amikor a helyzet megváltozik, ennél tovább tudunk menni. (Helyeslés.) Elnök: Szilágyi Lajos képviselő urat illt-ti a szó. Szilágyi Lajos: T. Nemzetgyűlés! A minister ur második válaszában is a nyugdíjasok nagy számára hivatkozik. Erre vonatkozólag csak azt jegyzem meg, hogy az a körülmény, hogy 32.000-nél több áliamvasuti nyugdíjas és 7.000-nél több áliamvasuti nyugbéres van, a jelenlegi kormányzat bűne. (Barthos Andor: Ez már nem objektiv kritika! — Hedry Lőrinc: Halljuk, hogy miért!) Azért, mert a nemzetgyűlés a jelenlegi kormánynak csupán létszámcsökkentésre adott felhatalmazást, még pedig állampénzügyi szempontokból, tehát takarékosági szempontból a kiadások csökkentése érdekében (Lendvai István: Steinmetzet nem létszámcsökkentették!) az" államvasutaknál pedig létszámcsökkentés helyett az történt, hogy a hivatalfőnök a nekik személy szerint nem tetsző és politikájukkal ellenkező felfogást valló alkalmazottaikon túladtak, az ő rostájukon keresztül rostálták meg az alkalmazottakat és távolították el azokat, akik nekik útjukban voltak, és ezek helyett felvettek teljesen uj, tapasztalatlan, kezdő embereket. Voltaképen tehát nem csökkentették, hanem kicserélték a létszámot. (Rothenstein Mór: Ez igaz! — Walko Lajos kereskedelemügyi minister: Ez nem áll!) Mivel az igen t. kereskedelemügyi minister ur kétségbevonja ezt az állításomat, a legközelebbi alkalmat felhasználom arra, — mert nehezen kapcsolhatnám bele most ebbe a kérdésbe, — hogy felsoroljam, hány száz vasúti mérnököt helyezett nyugdíjba a Máv. igazgatósága ugyanakkor, amikor teljesen fiatalokt, kezelőket és tapasztalatlanokat vett fel. Pontos statisztikával fogok szol-