Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-484

81 A nemzetgyűlés 484.- ülése 1925. évi december hó 14-én, hétfőn. der Ferenc t. képviselőtársam beszédének egy részét volt szerencsém végighallgatni ; ő kitért arra, hogy a kisüzemek termésátlagai Magyarországon kedvezőtlenek. Ez tény. Ezt nem lehet tagadni. (Baross János: De csak a gabonában!) Arról beszélek. (Baross János : minden másban forditva áll!) Értékesítésünk pedig a lehető legnagyobb mértékben ki van téve a falusi piac bizonytalanságának és a szervezetten fellépő ügynöki karnak. Ezen az állapoton segiteni csak akkor lehet, ha a termelő és értékesitési szövetkezetek legalább oly számban lesznek az országban, mint amenynyire a hitel- és fogyasztási szövetkezetek elterjedtek. Ehhez pedig két dolog kell : olcsó pénz és szakértelem. Pénzügyi viszonyaink javulásával a pénzügyi helyzeten segíthetünk. A szakértelem biztosításán szintén tudunk segiteni. Meskó Zoltán t. képviselőtársam mai beszédében foglalkozott az állásnélküli gazdatisztek helyzetével. Százával járnak az országban állásnélküli gazdatisztek, állásnélküli gazdák, akiknek megvan a megfelelő szakértelmük arra, hogy ilyen szövetkezetek élére állittasanak. Az értékesítő szövetkezetek között a legnagyobb súlyt helyezem a tejszövetkezetek alakítására. Tejszövetkezeteink a háborúban és az azt követő időkben nagyrészt tönkrementek. Mosón vármegye pl. a tej szövetkezetek terén az országnak legelső vármegyéje volt és ma alig négy szövetkezete van, a többi tönkrement. Tönkrement azért, mert volt idő, amikor a tejnek konjunktúrája volt, akkor százával, ezrével alakultak tejgyüjtő állomások és akadtak magánvállalkozók, akik a tejet összeszedték ós a fővárosba szállították. Ma, hogy ez a konjunktúra megszűnt, százával buknak a vállalkozók. Ennek ismét a gazdaközönség issza meg a levét, mert tejét értékesiteni nem tudván, elhanyagolja az állattenyésztést, már pedig hogy mit jelent az, ha a gazdaközönség ket-három éven át az állattenyésztést elhanyagolja, azt bővebben magyaráznom nem kell. Ezzel kapcsolatban felhívom a minister ur figyelmét a Máv. díjtételeire. A Máv. díjtételei teszik lehetetlenné a tej exportját. Ez az állapot még abból az időből származik, amikor Budapest tejellátását biztosítani nem lehetett. Ma már ez az idő elmúlt, ma Budapest elegendő tejjel van ellátva. (Baross János : Csakhogy 5500 korona az ára!) Az már megint más lapra tartozik. Az a tejmennyiség, amely Budapestnek kell, biztosítva van, de a Máv. még ma is, valahányszor hozzá fordulunk, hogy az export-tejnek fuvardíjtételét mérsékelje, mindig arra hivatkozik, hogy Budapest felé kell a tejet irányítania és ezért nincs módjában az exporttej fuvardíjtételének mérséklése. Egy-két adattal kívánok rámutatni arra, milyen aránytalanság áll fenn a belföldi forgalomnak az osztrák díjtételekkel való összehasonlításában, így pl. a magyar-osztrák kötelék megállapodása értelmében 100 kg. bruttó tejnek export . fuvardíj tétele Győr—Hegyeshalom* között, tehát 53 ki. távolságra 2 shilling és 35 groschen, ami magyar koronára átszámítva literenkint 313 koronát tesz ki. Ezzel szemben az osztrák vonalon Hegyeshalom és Wien állomás között 72 kilométeres szakaszon a bruttó. díjtétel 0*54 shilling, ami literenkint 72 magyar koronának felel meg. Viszont a Győr—Budapest közötti belföldi viszonylatban a bruttó kilogramm díjtétel 122 shilling, ami literenként körülbelül 162 koronának felel meg. Ebből látható, hogy mi Bécsbe a tejet exportálni nem tudjuk, márpedig Bécs a természetes piaca a nyugati vármegyéknek. Sopron, Mosón, Győr, Vasvármegye sohasem tendált a budapesti piacra és ma sem tendál. A tej piaca és keres- , kedelmi iránya ma is Bécs és ott lehetne termékeit legjobban értékesíteni, de nem lehet értékesíteni a Máv. exportdíjtételei miatt. Koneedálom, hogy a Máv. vezetősége a vasút szanálása és helyreállítása terén igen sokat tett, azonban le kell szegeznem, hogy a Máv. legjobb politikája az lenne, hogy budgetjének egyensúlyát nem a saját budgetjében, hanem az ország közgazdasági butgetjében találja meg. Mert nem az ország van a vasutért, hanem a vasút az országért. Láttuk a nyáron, hogy gyümölcsünk feleslegét alig tudtuk exportálni, nagyrésze tönkrement, mert nem bírta meg a vasúti fuvartételeket. A zöldségünk is ezért nem exportképes és konkurenciaképes a bécsi piacon, mert magas a tarifa. A legtöbb kisgazda azért irtózik a nemesitett vetőmag beszerzésétől, mert a magas fuvartétel drágává teszi a nemesitett vetőmagot. Ezért kérem a földmivelésügyi minister urat, szíveskedjék arra törekedni, hogy a Máv. kapcsolódjék bele a tarifapolitikával az ország közgazdasági életébe, mert saját magának az ellensége, ha nem az ország közgazdaságának szemmeltartásával csinál tarifapolitikát. Az ország újjáépítésének alapja a közgazdaság szanálása és csak erre lehet felépíteni a politikai szanálást. Hazánk szétdarabolásával vasutaink is százfelé estek. Főütőereinket legnagyobbrészt elszakította, elmetszette a trianoni határvonal, amelyek pedig megmaradtak, degenerálódtak. Akárhány fővonalunk ma kisebb jelentőségű, viszont egyes jelentéktelen mellékvonalak nagy szerephez jutottak. Márpedig ma az a helyzet, ahány társaság, annyi díjszabás. Megtörténik pl., hogyha én valamely községből a szomszéd vonal szomszédos állomására viszek egy kanna tejet, még egyszer annyi fuvardíjat fizetek, mint ha ugyanazon a vonalon, vagy két különböző vonalon kétszer akkora távolságra szállítottam volna egy kanna tejet. Kérem a minister urat, törekedjék arra, hogy a Máv. egységes kilométerhálózatot dolgozzon ki és ennek az egységesen kidolgozott kilométerhálózatnak alapján egységes díjszabást állapítson meg. Azt mondottam az előbb, hogy az ország gabonatermésének átlaga vidékenként sok tekintetben hátramaradt. Ezen segiteni kell. Ez már közvetlenül a földmivelésügyi minister ur hatáskörébe tartozik. Ennek a feladatnak megold két mód kínálkozik. Az egyik a vándortanítók intézményének rendszeresítése, a másik pedig minden második, harmadik községben egy-egy értelmes és érdemes kisgazda gazdaságának mintagazdasággá való átalakítása. Az egyik teoretice, a másik pedig practice neveli a kisgazdát. Visszatérek újból Schandl képviselőtársamnak cikkére, amelyben azt írja, hogy nekünk, agráriusoknak, két főfeladatot kell megoldanunk. Az egyik a hitel, a másik a piac biztosítása. A hitel kérdésében a következőket ajánlom a minister ur figyelmébe. Tény az, hogy a falusi kis hitelszövetkezetek ma beteg intézmények, mert nincs megfelelő hitelkeretük. A hitelkeretet biztosi tani csak ugy lehet, ha járásonként, körzetenként alakítunk járási és körzethitelszövetkezeteket. Ezek képesek felfelé biztosítani a hitelkeretet, lefelé pedig alkalmasak arra, hogy bizalmat keltsenek a hitelt kereső közönségben. T. Nemzetgyűlés ! Csizmadia András t. képviselőtársam szóvá tette egyszer itt a Házban, hogy a kisgazdák anyagi bőségének megszűntével ismét jelentkezik a falunak egyik csapása : a kisgazdákat kiszipolyozó gépiigynöksereg, (Ugy van! jobbfelöl.) amely rossz gépeket drága áron, uzsorakamattal varr a kisgazdák nyakába és a kisgazdákat akárhányszor kiforgatja vagyonukból. Ezt a kérdést is meg lehet oldani a járási