Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-484

À nemzetgyűlés 484. ülése 1925. olasz gyümölcsöt, arra gondolván, hogy a világnak legjobb gyümölcsét kapja, és nagy csalódás a vége. Annak a fényes, kicsi, ványadt magyar gyümölcsnek sokkal különb a zamatja. Arra kell nekünk törekedni, hogy a magyar gyümölcs ne legyen férges és ne legyen ványadt, A gazdasági iskoláknak kell, hogy legfőbb gondjuk legyen, hogy a kisgazdát a gyümölcsfa szeretetére neveljék és tanítsák meg, hogyan kell a gyümölcsfát metszeni, hogyan kell okszerűen kezelni, mert méltóztassanak elhinni nekem, a természetnek nincs oly ragyogó ereje sehol. mint a gyümölcsfában, mert egy okos metszéssel annyi gyümölcsöt hozhatok ki abból a fából, amennyi nekem épen tetszik. Soha és sehol nem lehet a természeti erőket ugy az emberi erő hatalma alá hajtani, mint a gyümölcstermelésnél. (Gaal Gaston: Ez a metszés nem megvetendő dolog!) Ha a fa ágát megfelelő ^helyen metszem el, termő rügyeket hozok ki belőlük, és igy a gyümölcsöt biztositani tudom. Ezeket a szempontokat voltam bátor a földmivelésügyi kormányzatnak, az igen t. minister urnák figyelmébe ajánlani, és miután meg vagyok győződve róla, hogy ezeket nem téveszti szem elől és az az expozé, amellyel a törvényjavaslat tárgyalásába belekezdtünk, mindezeket az igényeket ki is elégiti, és általában a legnagyobb jóakaratot láttuk a minister ur részéről, hogy tényleg nagy tudással, szakértelemmel és tettre való készséggel karolta fel ezt a tárcát, a költségvetést elfogadom. (Éljenzés és taps jobb/elől. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik? Bodó János jegyző : Csik József! (Nincs itt!) Elnök : A képviselő ur nem lévén jelen, töröltetik. Szólásra következik % Bodó János jegyző: Létay Ernő! Létay Ernő : T. Nemzetgyűlés ! Az előttem szóló barátomnak és képviselőtársamnak igen értékes és szép beszédét nagy figyelemmel kisértem, de végtelenül sajnálom, hogy abban a nemes optimizmusában, amellyel ő Magyarország gazdasági életének fellendítését nézi, nem lehetek vele egy véleményen. Egy véleményen vagyok azt illetőleg, hogy a magyar mezőgazdaság helyzete nem jó, ezt tehát rózsás szinben nem láthatja senki sem, aki objektiv ebben az országban. Rózsás szinben csak azok láthatják, akik néha a falut a város ellen, néha pedig a várost a falu ellen akarják izgatni, (Ugy van ! balf elől.) kihasználván egyik vagy másik termelési osztálynak, termelési rétegnek látszólagosan kedvezőbb helyzetét, — látszólagosról beszélek, t. Nemzetgyűlés ! — azért, hogy ezáltal másféle politikai, vagy másféle osztályellenes tendenciájú nézeteiknek nyerjenek ürügyet vagy istápot. Előttem szólott t. barátomnak a pénzügyi főbiztos jelentésére támaszkodott érvelésével sem tudok egyetérteni. Bármilyen nagy reverenciával is viseltessem az iránt a nagy jóakarat iránt, amelyet a pénzügyi főbiztos ur Magyarország gazdasági viszonyai, Magyarország fejlődése, , jobb sorsa iránt tanusit, mégsem zárkózhatom el annak a nézetemnek nyilvánításától, hogy a pénzügyi főbiztos ur ebben az országban Magyarország hitelezőinek érdekeit képviseli, ennélfogva az ő nézőpontjai, az ő felállított tézisei egészen más alapokon nyugszanak, mint, teszem azt, a mieink, akiknek Magyarország belső életéből fakadó jövőjét kell megalapoznunk és akik nem a külföldi hitelezők érdekét, hanem, az országbelső erejének organizálását, az ország jövendőjét akarjuk szolgálni. Ha pedig ezt nézem, akkor meg kell állanom annak a termelési politikának irányelvei mellett, amelyeket az igen t. minister NAPLÓ, xxxvm. évi december hő 14-én, hétfőn. 11 ur és az előadó ur igen értékes beszédeikben felállítottak. T. Nemzetgyűlés ! Én nem tudok egy sötét gondolattól szabadulni. Azt látom, hogy Magyarországon az a négyszáz esztendős átok, amely az osztrák politikában a germanizmus által inaugurált »Einkreisungs-Politik«-ben nyert kifejezést, most megismétlődik a történelemben. Amikor én azokat a kereskedelmi és vámpolitikai tárgyalásokat figyelemmel kisértem, amelyek az entente államok által sugalmazottan a kisentente államai részéről Magyarországgal szemben vitetnek ; amikor látom a már megalkotott kereskedelmi és vámszerződések tételeit : mindig kutatom, hogy cui prodest ? — kinek érdekében alkottattnak meg ezeknek a kereskedelmi_ és vámszerződéseknek tételei ? Amikor pedig rájövök, hogy ez néha nem épen azoknak az államoknak érdekében történik, amelyekkel ezek a szerződések megköttetnek, akkor távolabb menőleg kell gondolkoznom és meg kell látnom, hogy igenis, ezt az országot, ennek az országnak termelési politikáját egy tudatos Einkreisungs-Politik révén bele akarják kergetni abba, hogy a kisentente államaival vámunióba lépjen. Nem egyedül állok ezzel a meglátásommal ész azzal a véleményemmel és nézetemmel, hogy ez ellen védekezni kell. Talán nem is jól esik az embernek, ha most Magyarország függetlenségéről kell beszélnie, mert túlságosan nagy volt az az ár, amelyet gazdasági önállóságunkért fizetnünk kellett, de ha már ez az állani belekerült politikailag a trianoni békeszerződés révén jelenlegi siralmas és szomorú helyzetébe, mégis van egy olyan nagy és becses tényező, amelyet meg kell mentenünk nemzetünk jövője számára és ez a nemzeti függetlenségnek és az ezzel járó gazdasági függetlenségnek teljes kiépítése. (Ugy van! belfelől.) Most megismétlődik az az EinkreisungsPolitik, amelyet azelőtt germán oldalról láttunk megnyilvánulni Magyarországgal szemben, hogy, igenis, a nagyentente egyes államai a kisentente államaira gyakorolt nyomás folytán Magyarországgazdasági életét e szerződések révén bele akarják kergetni abba, — ami nekik különben is felállított tézisük, —- hogy Magyarországnak ne legyen más választása, más^ kivezető útja, mint egy vámunióba való lépés a Magyarország testéből táplálkozó utódállamok mindegyikével vagy talán egynémely i kével. Ennélfogva, amikor ezt látom, én nem lehetek annyira ellenzéki, hogy el ne ismerjem azokat a nehézségeket, amelyekkel a magyar kormánynak is meg kell küzdenie; nem lehetek annyira vak, akármennyire is ellentétes a politikai felfogásom a kormányzat általános irányelveivel szemben, hogy meg ne lássam, milyen nehézségekkel kell küzdenie a kormánynak akkor, amikor az országjói felfogott termelési politikájának érdekében külföldi kapcsolatokat kell keresnie, külföldi szerződéseket kell kötnie, külföldi piacokat kell teremtenie és a magyar áralakulást nemzetközi viszonylatba kell hoznia a külföldi nemzetközi piacokkal. Rendkívül fáj nekem, hogy Magyarország pénzügyi helyzete nem annyira erős, hogy épen jól felfogott agrárszempontból, figyelni tudná azokat a termelési változásokat, azokat a külföldi piacokat, amelyeknek figyelése, amelyeknek folytonos kutatása, amelyeknek a magyar termeléssel való folytonos kapcsolatbahozása a legfontosabb állami feladatok egyike kell, hogy legyen. Nagyon fájlalom és nagyon sajnálom azt is, hogy a külügy ministerium külföldi képviselete nem ugy van megszervezve, hogy legalább a követségek mellett vagy azok keretén belül működnék pár tisztviselő, akik specifikusan mint agrárképviselet jelennének 11