Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-484

A nemzetgyűlés 484. ülése 1925. (Propper Sándor: Ausztria ipari állam!) hogy a meglevő birtokokat — ezt hangsúlyozom: a meglevő birtokokat — a lehető legintenzívebb termelés felé szorítsák. Ennek pedig megvan az egyszerű és természetes magyarázata. A kezem között lévő Gazdacímtár előszava szerint mi most érjük majd el, — ha elérjük valójában — azt, hogy száz holdon aluli kisb

ortokaink körülbelül elérik az ország birtokállományának 50%-át. De lesznek megyék, ahol a nagybirtok területe még mindig 40%-on felül marad, sőt vannak megyék, ahol a földreform befejezése után is, —• amint mondják — az ezer holdon felüli nagybirtokok területe. Milyen azonban a helyzet Ausztriában! Megnéztem erre vonatkozólag egy meglehetősen hozzáértő erre hivatott képviselő urnák, Kenéz Bélának Nép és Föld munkáját. Ez régebbi adat ugyan, de ha ez azóta megváltozott, csak a kisbirtok javára és előnyére változott meg; de azért használom ezt, mert ha az ő adatát citálom, nem vádolhatnak elfogultsággal. Eszerint az adat szerint kikerekitve 30 millió kataszteri holdból fél hektáron alul 11%. fél hektártól 2 hektárig 32%, 2—5 hektárig 28%, 5—20 hektárig 22%, 20—100 hektárig 5-2% a birtokok területe, mig 100—500 hektárig 0-5%, 500—1000 hektárig 0-1% és 1000 hektáron felül ugyancsak 0-1% a nagybirtokok területe. Annál az egyszerű és természetes oknál fogva tehát, mert Ausztriában megközelítőleg sem olyan a földbirtokmegoszlás, mint amilyen Magyarországon, foglalt el az osztrák szociáldemokrata párt olyan álláspontot, mint a amilyent nagyon helyesen elfoglalt, földbirtokpolitikai kérdésekben. Egyébként én nagyon szeretném, ha a gróf ur az ottani szociáldemokrata párt állásfoglalását nemcsak ilyen tekintetekben, hanem minden tekintetben magáévá tenné, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Azt már nem!) mert olyan törekvések is vannak ebben a mezőgazdasági hivatalos programmban is lefektetve, amelyekhez ugyanazt az arcot vágná a gróf ur, mint amilyent vágott földbirtokpolitikai kérdésekben elfoglalt álláspontunkhoz. Én tehát a leghatározottabban visszautasítom, hogy még a _ grófok gyülekezete is bennünket állásfoglalásunkban akként aposztrofáljon, mintha bennünket Moszkva vagy bárki dirigálna. Amikor Moszkva dirigált, akkor a gróf urak közül néhányan termelő biztosok voltak, akkor odaállittattak a szocializált gazdaságok élére, (Baross János: Ugy van!) akkor nem nyúltak hozzá a nagybirtokhoz, nem aprózták fel a nagybirtokot, hanem a nagybirtokok mint szocializált gazdaságok megmenttettek a kommunizmuson keresztül a nagybirtokosok számára. (Baross János: Ugy van!) Bennünket tehát akkor, amikor földbirtokpolitikai kérdésekben ezt az álláspontot foglaljuk el. nem vádolhatnak semmi körülmények között sem bolsevizmussal. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Akik vádolnak, azok csinálják!) Az idő rövid, ennélfogva áttérek most már magának a tárcának taglalására. Az általános vita során is emiitettem, hogy nekem a földmivelésügyi tárca egyes tételei ellen súlyos kifogásaim vannak. így például mindjárt az elején súlyos kifogás alá esik maga a központi igazgatás. Költségvetési tételeinket és magának az országnak költségvetését mindig szigorúan annak szem előtt tartásával kell elkészíteni, hogy itt egy tönkrement, megcsonkított, megnyomorított ország van, amelynek csak az a célja lehet, hogy gazévi december hó 14-én, hétfőn. 55 daságilag talpraálljon, megerősödjék és igy haladjon azután céljai felé. A földmivelésügyi ministerium központi személyzete, amikor egész Magyarország földmivelésügyét igazgatta, az 1914/15. évi költségvetés tanúsága szerint 286 főből állott, a mai létszám pedig 580. Megdöbbenve állok meg ezek előtt a számok előtt. Mi célja, mi értelme van a központban levő személyzet ilyen nagy túltengésének? Mi célja és mi értelmé van annak, hogy ilyen nagy apparátussal dolgozzék a központ, hogy ennyire túlhaladja Nagy-Magyarország központi igazgatási tisztviselőinek létszámát? Hangsúlyozom, hogy nem a tisztviselők ellen szólok, hanem az ellen a rendszer ellen, amely lehetővé teszi azt, hogy a földmivelésügyét központilag igy igazgassuk és hagyjuk igy túltengeni a magas fizetési osztályokban lévő tisztviselők létszámát. A részletes tárgyalás során alkalmam lesz ezekre az anomáliákra részletesebben rámutatni. Most egyedül ezt a kifogást említem meg. Az állami lótenyészintézetek meglehetős súlyos milliárdjaiba kerülnek ennek az országnak. Ha szociálpolitikai kérdésekre, szociálpolitikai intézményekre csak felényit fordítanánk, mint amennyit a lótenyészintézetekre fordítunk, akkor nekem sokkal kevesebb szavam volna ehhez a tárcához. De feltűnő, hoírv itt például gazdasági kiadások címén több mint 19 milliárd korona van beállítva. Mi az a »gazdasági kiadások«! Hiszen ez a szó — amint a részletes tárgyalás folyamán ismét előveszek minden egyes tételt — minduntalan jelentkezik minden egyes címnél. De súlyos kifogásom van az ellen, hogy a minister ur nem állit be ilyen tételt, nem vásárol a költségvetés terhére tény észlovakat, de ezzel kivonja a totalizatőr-alapot a költségvetésből és ezt mint külön, önálló alapot kezeli, amelyet — mint indokolásában mondja — minden évben a zárszámadás során fog majd a nemzetgyűlésnek elszámolni. A totalizatőr-alapot törvény szabályozza. Az 1913. évi XIII. te. az alapja ennek a totalizatőr-alapnak és e törvény 2. §-a b) vontjában a következőket mondja (Olvassa): 4-5°/« a lótenyésztésre, amely levonási összeg az állampénztárba szállíttatik be, alapszerüleg kezeltetik -és a földmivelésügyi minister által kizárólag a lótenyésztés kezelésére fordittatik; °z alap állásáról a földmivelésügyi minister évenként a költségvetés beterjesztése alkalmával a törvényhozásnak előterjesztést tesz.« A törvény intézkedése világos. Az eddigi gyakorlat szerint egyetlenegy földmivelésügyi minister sem gondolt arra, hogy ezt az alapot kivonja a költségvetésből és hogy ne a költségvetéssel egyidejűleg számoljon el erről az alapról. Ennek az alapnak 1914/15-ös bevétele 1.900.000 aranykorona volt. Nem tehetjük meg a földmivelésügyi minister urnák azt a szívességet, hogy belenyugodjunk abba, hogy ezt az alapot a törvénnyel, az eddigi jogszokással szembehelyezkedve elvonja az ellenőrzés alól, olyanformán, hogy csak a zárszámadás beterjesztése alkalmával számoljon el erről az alapról. Mi ismerjük a zárszámadás beterjesztésének jelentőségét. (Propper Sándor: Be sem teriesztik! Évek óta nincs zárszámadás!) Tudjuk, hogy évek hosszú során keresztül nem kaptunk zárszámadást és akkor a földmivelésügyi minister ur. egyszerűen szembehelyezkedve macával a tételes törvénnyel és a jogszokással, '(vonja ezt az összeget. Nekem az a gyanúm, hogy azért, hogy rendelkezési alapként más célokra fordíthassa. A törvényt nemcsak nekem, az egyszerű közembernek, hanem a mip*