Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.
Ülésnapok - 1922-484
A nemzetgyűlés 484. ülése 1921 ról szóló törvényt záros határidőn belül ide terjeszti a nemzetgyűlés elé. Elvégre ez a törvény régen esedékes lett volna, még akkor is, lm a nemzetközi munkaügyi hivatal határozmányai nélkül csináljuk meg, ha nem, szinte kényszer formájában hozzuk ezt a törvényhozás elé. (Mayer János földmivelésügyi minister: Keni is ugy. saját elhatározásunkból hozzuk!) Én nagy rab eesülöm az igen t. minister ur elhatározását, azonban ugy tudom, hogy a nemzetgyűlés magáévá tette a nemzetközi munkaügyi hivatal ilyen irányú határozmányát és ennek a vállalt kötelezettségnek alapján került a nemzetgyűlés elé ez a törvényjavaslat. Én vártam, hogy ezen túlmenőleg — hiszen erre nézve majd a költségvetés adataira támaszkodom —• a minister ur idehozza egyszer a mezőgazdasági munkások kötelező betegség- és aggkor elleni biztosításáról szóló törvényjavaslatot. Nem szükséges ismételten elmondanom a minister urnák és a képviselőháznak azokat a rettenetes körülményeket, amelyek között a mezőgazdasági munkások élnek, ha rokkanttá válnak és tönkremennek; itt csak egy kötelessége lehet a földművelésügyi kormánynak, ha valóban meg akarna felelni feladatának a legalsó társadalmi réteggel szemben, az, hogy ilyen irányú törvényjavaslatot sürgősen a Ház elé terjesszen, hogy azok a szégyenletes állapotok, amelyek a mezőgazdasági munkásság körében nyomorúságos viszonyaik miatt napról-napra jelentkeznek, egy általános biztosítással megszüntettessenek. Utalok ismét az ipari munkásság kötelező baleset- és betegség elleni biztosításáról szóló törvényre. Miért nem lehet ezt a mezőgazdasági munkásságra is kiterjeszteni, miért csak az ipari munkásságnak kiváltsága az, hogy ha munkába lép, egyidejűleg kötelezőleg biztositassék baleset és betegség ellen, illetve miért kiváltsága a mezőgazdasági munkásságnak az, hog} 7- ilyen törvény hatálya alól egyszerűen kitaszítják! Mert méltóztassanak elhinni, nem operálhatunk állandóan szociális érzésekkel, hanem azoknak az érzéseknek reális dolgokban, valóságban kell jelentkezniük ; az ugyanis, hogy jó szivünk van kifelé, de egyáltalán érintetlenül hagyunk mélyen szántó mélyen járó szociális kérdéseket és problémákat, a kérdést magát nem oldja meg. Mi törtörténik egy mezőgazdasági munkással vagy cseléddel, ha megrokkant a munkában 1 ? (Maîasits Géza: Az árokparton vesz el, mint egy vén kutya!) A földmivelésügyi minister ur legfeljebb kitünteti. Azt a szégyenletes kitüntetési rendszert alkalmazzák még most is, ha valaki 40 vagy 50 évet tölt el egy munkaadónál, hogy szép okmánnyal, mellé 250.000 koronával, azonkivül diesériádákkal kitüntetik és ezzel a földmivelésügyi kormány a maga részét a kitüntetettel szemben már el is végezte. Ha azután másnap az árokpartra is kerül. , (Propper Sándor: És megveregeti saját vállait!) Nem t. minister ur. ezt a játékot kifelé már nem lehet csinálni. Azoknak, akiket közvetlenül érint, pillanatnyilag jól esik ugyan az a 250.000 korona, de azt a célt, amelyet azokkal a pár százezer koronákkal, diesériádákkal és oklevelekkel elérni akarnak, nem lehet ma már elérni. Ennél sokkal messzebb kell menni, és én ajánlom a földmivelési minister urnák, hogy minden ellenkezés ellenére is nyúljon hozzá ehhez a kérdéshez, csinálja meg a kötelező biztosítást és majd meglátja: sokkal több eredményt ér el, mint amennyit elérhet azokkal az oklevelekkel, vagy kitüntetésekkel. >. évi december hő 14-én, hétfőn, 53 (Propper Sándor: Ha nem állna őrt az Qmge! — Malasits Géza: Ha Hadik meg Zselénszky megengednék!) Különösen vártam a földmivelésügyi minister úrtól azt, hogy a ministeri székből bélyegzi meg azt a lehetetlen agitációt és demagógiát, amelyet az Omge űz állandóan a földbirtokreformmal szemben. Kedden a 8 Órai Újságban félhivatalosan megjelent egy nyilatkozatsz volt föléje irva, hogy »az agrárpolitika legilletékesebb helyén«, ahol a földreformot végső fokon elintézik, tesznek ilyen kijelentéseket. (Olvassa): »A tételes törvényt kell megvédeni és nem szabad tápot adni annak, hogy Szederek, Dénesék, és a többi földosztók ujabb biztosítást nyerjenek olyan kijelentésekben, amelyek a nagy munkával befejezéshez közeledő földreformot újból elgáncsolják « (Mayer János földmivelésügyi minister: Ki mondta ezti) Azt nem tudom, itt az van, hogy az agrárpolitika legilletékesebb helyéről ered a nyilatkozat, ahol a földreformot végső fokon elintézik. (Propper Sándor: A kormány hivatalos lapja! — Mayer János földmivelésügyi minister: Működött a fantázia!) Figyelmébe ajánlom a földmivelésügyi minister urnák, hogy a földreform gondolata ellen a lehető legszélesebbkörü demagógiát űzik azok, akiknek a földreform végrehajtása kissé az érdekkörükbe vág: a nagybirtokosok. Ezt a demagógiát nem most kezdik, hanem már a földreform megoldásával kepcsolatban megkezdték, de különösen az utóbbi években folytatták, amikor meglehetősen tendenciózus statisztikai adatgyűjtésekkel iparkodtak bebizonyítani, hogy a földreform oly irányú megoldása, mint aminőt az 1920 : XXXVI. te. és az ezt kiegészitő novella lehetővé tesz, valójában tönkreteszi Magyarország mezőgazdaságát és tönkreteszi magát az országot. Hamis és hazuír statisztikai adatokkal támasztják alá ezt a felfogásukat, (Prooper Sándor: Hadik bácsi meséi!) és én azt hiszem, sőt tovább megyekaz a meggyőződésem, hogy a földmivelésügyi minister ur alá rendelt gazdasági felügyelők e tekintetben nagyszerűen az Omge kezére játszanak. Hogy milyenek ezek a hamis statisztikai adatok? Pontosan megállapítják kilogrammra, dekába, hogy mennvi terméshozama van a 10íl kataszteri holdon feliili kisbirtokoknak a 100 holdon felüli közép- és nagybirtoknak. Az eredmény természetesen a naevbirtok javára kedvező Az igy előállott különbözetet egyenesen a földreform nyakába varrják, mert van hozzá lelkiismeretük, szivük, hosv a 100 katasztrális | holdon aluli minden területet a földreform | kérdésével hozzanak kapcsolatba csak azért. | hogy a már előre kispekulált igazságaikat így I alátámaszthassák. Folytatják ezt a machinációt az úgynevezett gazda gyűlésen. Amikor már elérkezettnek | látják az időt és mérlegelve látják a nekik ; alkalmas közvéleményt arra, hogy nekimenjenek a földbirtokreform gondolatának, táma! dásba kezdenek. Ma már nem elégszenek meg a nekik kedves tények megállapitásával, — hangsúlyozom, hamis tényeknek megállapitásával — hanem egyszerűen támadásba kezdenek és ngyszólván minden baj és szerencsétlenség kutforrásául a földbirtokreformot jelölik meg. Kijelentik, hogy eddig már egymillió kataszteri hold jutott az igényjogosultak kezébe és számszerűen kimutatják, hogy ez az egymillió kataszteri hold mennyivel jelent kevesebbet a termelés szempontjából. Én kétségbevonom magát ezt a számot is, NAPLÓ» XXXVIII. N
