Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.
Ülésnapok - 1922-483
40 t À nemzetgyűlés 483. ülése 1925. ein december hő 12-én, szombaton. vényszéken vezetett cégjegyzékbe annakidején egyéni cégként Levezetett kereskedelmi vállalatot képez. Határozottan kimondotta tehát a hivatalos lap egyik rem teleié azt, hogy a magyar államvasutak mint bejegyzett cég, ónálló kei esi edeimi vállalat lia erre az álláspontra helyezkedünk mi is s ha ebből indult volna ki a kormány és nemzetgyűlés többsége is, akkor rögtön tiszta helyzet keletkezett volna. Az a törekvés nyilvánul meg, hogy az államvasuti nyugdíjasok, nyugbénesek, özvegyek és árvák eddigi különállását a hatalmi tényezők meg akarják szüntetni és ezeket az egyéneket az állami nyugdíjasokkal, özvegyekkel és árvákkal azonos elbírálás alá akarják vonni. Ez ellen tiltakoznom kell és tiltakoznia kell minden alkotmányiiszteiő, törvénytisztelő nemzetgyűlési képviselőnek. A magyar államvasuti alkalmazottaknak különleges jogi állásuk van, törvényekben leiekteiett szerzett jogaik vannak, amelyek megilletik őket attól a naptól kezdve, amikor az államvasút kötelékébe léptek, s amely naptól kezdve megkezdték a befizetéseket az államvasutak nyugdíjintézetébe, illetőleg az államvasutak nyugbérpénztárába. Az államvasutak szolgálati rendtartását a koalíció idején Kossuth Ferenc keieskedelemügyi minister terjesztette elő. Kikerestem kkori irományokból a közlekedésügyi bizottság jelentését, amely Andrássy 7 Géza gróf és Kállay Leopold aláírásával van előttem és az igazságügyi bizottság jelentését, amelynek elnöke gyanánt néhai Holló Lajos, előadója gyanánt pedig Jankóvich Marcel szereiael az aláírások szerint. Nagyon érdekes, hogy az akkori törvényhozás miiyen hozsannával üdvözölte a vasúti szolgálat rendtartását és milyen objektiv hangon szólanak ezek a képviselőházi bizottsági jelentések arról, hogy most a vasúti szolgálati r rendtartás életbeléptetésével a vasutasoknál szükséges szigorú fegyelem az egész vonalon biztosíttatott, másrészről azonban a vasutasok polgári jogai a kötelezettségekkel a legteljesebb összhangban állapíttattak meg. A vasutasok jogait egyrészt a szolgálati és illetményszabályzat, másrészt pedig az államvasutak nyugdíjintézetének, illetőleg a nyugbérpénztárnak alapszabályai foglalják magukban. Az ezekben lefektetett jogokat nem lehet az én megítélésem szerint utólagosan hozott törvényekbei korlátozni, nem lehet a szerzett jogokat elkobozni. Abból kell kiindulni, hogy mely napon lépett szolgálatba a magyar államvasutakhoz az a magyar állampolgár és szolgálatbalépésének napja a mértékadó abban a tekintetben, hogy minő jogai vannak neki, illetőleg minő kötelezettségek állanak fenn a kormány vagy az államhatalom részéről vele szemben. A vasutasokkal épen olyan szolgálati esküt tétetnek le, mint a katonával és ők is megesküsznek arra, hegy nemcsak tiszteletben tartják a törvényeket, hanem gondoskodnak arról, hogy azokat mások is betartsák. Sajnálattal kell megállapítani, hogy a vasutasok felsőbbsége ezidőszerint jogosan illethető azzal a váddal, hogy miközben lefelé, alárendeltjeiktől a törvények betaitását szigorúan követelik, addig saját személyeikre nézve a törvényeket nem tartják meg. A törvényes rendelkezések szériát minden államvasuti alkalmazott akkor, amikor kötelékébe lép ennek az önálló kereskedelmi vállalatnak, köteles belépni a nyugdíjintézetbe és belépésének napjától köteies tü±ni, hegy illetményeiből levonjanak bizonyos százalékokat, amelyek a nyugdíjintézet egyik bevételi forrását jelentik. Ugyancsak törvényes szabályok vannak abban a tekintetben, hog llamvasuti alkalmazottaknak mennyi a minimális fizetése és meg vannak határozva a fizetési feltételek is, amelyeket ismerve helyezkedtek ei az államvasuti pályán. Utána nézve a nyugdíjintézet vagyonának, megállapitottam, hogy a nyugdíjintézetnek jelenleg Budapesten 24 bérpalotája van, megállapitottam, hogy igen sok, habár erősen megcsökkent értékű értékpapír felett rendelkezik és megállapitottam azt is, hogy a befizetésekből évente ezidőszerint három milliárd bevétele van. Természetes dolog, hogy ez a három milliárd bevétel kevés ahhoz, hegy B2.27Ö nyugdíjas nyugdíját fedezze, hanem ehhez természetesen kiegészítés kell. A hiányzó összeget illeíőleg a törvényes határozmányok ugy szólnak, hogy ha a nyugdíjintézet a maga bevételeiből nem képes fedezni a nyugdíjösszegeket, akkor a kormány — ez a kifejezés van a szabályokban — köteles folyósítani a hiányzó összeg erejéig kamatiiélküli előleget. Ez annyit jelent, hogy ha csak három milliárd bevéte.e van a nyugdíjintézetnek, de a kiadása a nyugdíjra 580 milliárd, akkor a hiányzó összeget a kormánynak kamatnélküli előleg formájában kell fedeznie. Törvényes határozmány van arra, hogy ugy a szolgálati rendtartást, mint a nyugdíjintézet alapszabályait csak akként lehet jlnodositani, hogy a már szolgálatban álló vasutasok eddig szerzett jogai sérelmet ne szenvedjenek. Az illetményeket tehát csökkenteni nem lehet, — ez a tiszta jogi helyzet — ellenben felemelni kétségkívül joga van a hatalomnak. Azzal, hogy ilyen törvényes i endelkezéseket létesítettek elődeink, vétót akartak kiáltani a hatalom túltengése ellen, védelemben akarták részesíteni az államvasutak alkalmazottait a megrövidités ellen és a múlt generációt, a nyugdíjasokat akarták védeni a jelen generációnak esetleges meggondolatlanságai ellen, úgyhogy ezek a törvényes rendelkezések és védelmek per esetén mindenesetre kereseti alapul szolgálnak a magyar államvasút nyugdíjasai, özvegyei és árvái számára. Igen sok perben, mint pernyerteseket tudnék felsorolni most már vasutasokat, akik megnyerték az államvasutak vezetőségével szemben az igényeiket jelentő pert. Vita volt hosszú ideig, hogy a vasutas közhivatalnok-e vagy nem? Ezt is tisztázták már törvényileg az 1914. évi XVII. tc.-ben, amikor kimondották, hogy büntetőjogi szempontból igenis az állam vas atak alkalmazottai olybá tekintendek, mintha közalkalmazottak volnának. Ez a kifejezés, hogy »volnának« egssz határozottan jelenti, hogy tehát más szempontból nem azok. hanem büntetőjogi szempontból közalkalmazottak. Minden törekvésein tehát, amikor érdekükben szót emelek, oda irányul, hogy az igen t. kereskedelemügyi minister ur, aki, nem tudom, hogy milyen okból nincs jelen, de mindenesetre távolléte vastag és durva sértés velem szemben, mert a t. minister ur még beszédem kivonatát is elkérte és a mai napon megkapta tőlem, hogy válaszolhasson idejében alaposan felszólalásomra, de nyilván magán-
