Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.
Ülésnapok - 1922-494
436 A nemzetgyűlés 494. ülése 1926. évi január hó 22-én, pénteken. A dohánytermelés ^ kérdésére akarok még rámutatni. Amint tudjuk, itt Magyarországon megfelelő talaj van ahhoz, hogy a dohánytermelést kellő mértékben lehessen fokozni. A pénzügyi kormány politikája azonban — úgy látszik — ezt lehetetlenné kivan ja tenni, legalább is munkájából az tűnik ki, hogy a dohánytermelő gazdák sok molesztálásnak Amannak kitéve, másrészt pedig nem találják meg a számitásukat ennél a kérdésnél. Helyes volna tehát, ha a pénzügyminister ur ebbe is beletekintene. Törekedni kell arra, hogy azok a gazdák, akik dohányt termelni kivannak, termelhessenek, s a dohánytermelésnél megtalálhassák számitásukat. A magyar királyi kincstár sem jut ezáltal rossz helyzetbe, mert ezt a dohánymennyiséget ki tudja szállítani külföldre, kivitelünk tehát fokozódik és ezáltal külkereskedelmi mérlegünk is aktívvá válik. Én tehát arra kérem a pénzügyminister urat, hogy mindezekkel a dogokkal komolyan foglalkozzék; lássa be, hogy az az adózási rendszer, melyet eddig folytatott, nem folytatható tovább, ezen változtatni keli és remélem, hogy a pénzügyminister ur ezt be is fogja látni és arra fog törekedni, hogy ezeken a dolgokon lényegesen változtasson. Még csak az építkezések előmozditására kivánom a t. pénzügyminister ur figyelmét felhívni, annál is inkább, mert ő a tavasszal erre vonatkozólag ígéretet tett. Be kell látnia a pénzügyminister urnák is, hogy az ország, de az államkincstár szempontjából is szükség van arra, hogy a termelőmunka meginduljon, hogy minden állampolgár foglalkozáshoz, munkához, kenyérhez és megélhetéshez tudjon jutni. Minthogy a pénzügyi kormányzat eddigi munkálkodásában ezt a törekvést nem látom, a pénzügyi kormányzattal szemben bizalommal nem. viseltetem, és ezért a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) .Elnök: Szólásra következik? Csik József jegyző: Kiss Menyhért! Einök: A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. f Szólásra következik 1 ! Csik József jegyző: Huska Vilmos! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. Szólásra következik 1 ? Csik József jegyző: Senki feliratkozva ninesen! Elnök: Kíván még valaki szólni? (Fábián Béla szólásra jelentkezik.) A képviselő urat a szó megilleti! Fábián Béla: T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk! Halljuk!) A pénzügyi tárca vitájánál egész röviden kivánok felszólalni, nemcsak azért, mert az u. n. komoly tárcák vitája ma nagyon kevéssé vonzza az általános politikai, de a nemzetgyűlés tagjainak érdeklődését is, hanem azért is, mert az appropriációs javaslatnak immár kedden vagy szerdán megkezdődő vitájában azok az általános politikai szempontok, amelyeket a pénzügyi tárca általános vitájával kapcsolatosan sem én, sem az ellenzék más tagja nem fejthet ki, kifejthetek lesznek. Az ellenzék álláspontja mindig az volt, hogy Magyarországon a jó pénzügyi és a jó külpolitikának alapja a jó belpolitika. Abban az esetben, ha az ország belpolitikája rossz, ha belpolitikai, belügyi téren meggondolt, komoly, az ország általános érdekeinek megfelelő irányzat nem következik, abban az esetben hiába minden gyönyörű jó pénzügyi terv, hiába minden külpolitikai elgondolás, mert ebben az esetben minden összeomlik, mivel belpolitikai tekintetben nem komoly és erőskezű irányzat geráltatik. A mi elgondolásunk helyességét soha semmi sem bizonyította jobban, mint az elmúlt napok. A mai időkben emlékeznünk kelJ Hegedűs Lóránt hősi, fanatikus és fantasztikum pénzügyi elgondolására, amelyet szerintem a politika tett tönkre (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.), az a politika, amely niem akarta alátámasztani Hegedűs pénzügyi elgondolását, melynek alapja egy nyugodt, nem szélsőségesen politizáló ország volt. hanem egy olyan ország, amellyel szemben a külföldön teljes bizalommal viseltetnek. Annak a szanálási törvénynek alapja, amely Magyarországot a pénzügyi mocsárból akarta kivezetni, szintén nem az volt, amikor megszavazta a nemzetgyűlés, — mert nem is gondolhatott reá — hogy itt az erőtlen és gyenge belpolitika lehetővé fogja tenni, hogy különféle kalandorok a maguk fantasztikus, nagyszerű pénzügyi elgondolásukkal azt esetleg megfúrhatják. Epen ezért a pénzügyminister úr és az egész kormány figyelmébe ajánlom, hogy ha az országban nem akarja a gazdasági és külpolitikai szituációk megrázkódtatását, akkor törekedjék arra, hogy mindenkivel, minden lázítóval és minden lázadóval szemben az a politikai elgondolás vitessék keresztül, amely Magyarországnak nyugalmat akar. Nem akarok most erről beszélni, majd az appropriációs-javaslat során fogom elmondani, hogy micsoda nehéz, keserves kínlódással izzadja ki a magyar társadalom azokat a rettenetes adókat, amelyeket a szanálási törvény következtében magunkra vettünk, amelyek által az adózó közönség — a közvetett és közvetlen adók révén — irtózatos Prokrusztesz-ágyba van fektetve. Az emberek ma nem jövedelmükből és keresetükből fizetik a jövedelmi vagy a kereseti adót, nem a forgalomból fizetik a forgalmi adót, hanem üzleti tökéjükből, vagyonukból r kénytelenek megfizetni azt. Most épen ugy hiábavaló, mint annak idején Hegedűs Lóránt idejében hiábavaló volt az ő pénzügyi koncepciója, minden pénzügyi elgondolása, ha azt a politika nem támasztja alá. A pénzügyminister ur, de a többi gazdasági tárcák betöltői sem gondolnak arra, hogy hiába az adófizető társadalom minden izzadása, hiábavaló minden keserves gazdasági meggondolásnak vaserővel való keresztülvitele, ha a politika nem illeszkedik bele a gazdasági elgondolások tengelyébe, ha nem a gazdasági szempontok, hanem a politikai szélsőséges meggondolások irányitiák az ország életét. Az, hogy Magyarországon ma az egész társadalom — ugy a polgári, mint a munkástárradalom — vért izzad, amikor adót fizet, ez ma egyetlen esy párt tagja előtt sem ismeretlen. Mindenki tudja nagyon jól ezt- de mégis mindenki azt mondja, — s ezt mondja a pénzügyminister ur és a kormány is — h^gy ezt a vért ki kell izzadni nem a magyar jelenért, hanem a magyar jövőért, azért, mert most fizetjük a háború és a forradalmak költségszámláját. Lehetséges, hogy ez iey van és a magyar nemzet, mikor ezt a költségszámlát fizeti, az adókat keservesen izzadja, akkor isrenis azzal, ho^v olyan keserveden fizet, de mégis fizet, támogatja ezt a kormányzatot, de támogatja az egé«z nemzetet is. Lehetetlenség azonban, hogy az adófizető ool cárságot, az egész nemzetet halandóitok politikájának egyszerű játékszerévé teayék, hogy m'ndazt. ami az utolsó két esztendőben a szanálási törvénnyel kapcsolatosan történt, valaki,
