Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-494

À nemzeigyülés 494. ülése 1926. ben ez inkább csak a múlt évi tényleges bevétel eredményeit regisztrálja, amelyekről tudjuk nagyon jól, hegy az előirányzáshoz mérten meglehetős felesleget mutattak. Sőt — mint már szintén volt alkalmam múlt beszédemben megemlíteni — a bevételi előirányzat tulajdonképen már egy jelentékeny adómérséklés eredménye, amennyiben a kormány a folyó évben a bevételi többleteket már nem adóemelésektől, hanem a gazdasági helyzet fokozatos javulásától és különösen a pénzügyi adminisztráció helyes kiépítésétől reméli — kivéve persze itt a házbéradót és a kincstári házhaszonrészesedést, amennyiben a házbérek növekedése következtében a házbéradóbevétel is növekedik. Itt azonban a kincstári házhaszonrészesedés emelkedését ellensxílyozza az a körülmény, hogy a pénzügyi kormányzat időközben a 25 százalékos adóalapot már a felére, vagyis 12-5 százalékra redukálta. Sorra véve az egyes állami bevételeket, az általános előadói beszédemben elmondottakhoz még a következőket vagyok bátor hozzáfűzni : A földadó papirkorona-összege a múlt évivel szemben csak jelentéktelen eltolódást mutat, ami azáltal volt elérhető, hogy az aranykoronában megállapított földadó kulcsának megváltoztatásával az aranykorona és papírkorona értékviszonyában történt eltolódás kiegyenlittetett oly módon, hogy az adótétel papirkorona-összege lényegesen nem változott. Peidl t. képviselőtársam az általános vitában elhangzott beszédében azt emiitette, hogy a földbirtok úgyszólván alig visel adót. Èz állitásnak épen ellenkezőjére vagyok bátor most rámutatni, hiszen tudjuk, hogy a folyó költségvetési évben minden egyes adónemnél megváltozott a 17.000-es osztószám, egyedül csak a földadó volt az,, amelynél a 17.000-es osztószámot továbbra is fentartottuk. A társulati adóból eredő bevétel a múlt évi 78 milliárd pap ír koronával szemben 109 milliárd papirkoronában van most előirányozva. Bemélem, hogy az aranymérleg felállitása után bekövetkező'' reálisabb gazdálkodás és a gazdasági élet fellendülése ebben az adónemben a jövőre nézve nagyobb előirányzást tesz majd lehetővé. A jövedelem- és vagyonadó 652*5 milliárd papirkoronával szerepel az egyenes adók között, ami nagyjában megfelel a múlt évi előirányzatnak. Itt azonban rá kell mutatnom arra, hogy a két adónem között most jelentékeny eltolódás mutatkozott, amennyiben a jövedelemadónak közel 50 milliárdos csökkenését ellensúlyozza a vagyonadónak 56 milliárdos emelkedése. Ez az eltolódás főkép abból állott elő, hogy a jövedelem- és vagyonadó az a két adónem, amely már csak akkor vethető ki, amikor az összes többi adók ki vannak vetve. Ennek következtében a múltban a legnagyobb késedelem volt ennek az adónak kivetésénél, és az adóalap keletkezése, illetőleg értékelése és az adókivetés, valamint a befizetés között eltelt igen hosszú időköz miatt ez az adó szenvedett a legtöbbet a papírkorona romlásánál. A múlt évi költségvetés eredményei azt mutatják, hogy a jövedelemadó előirányzata némileg túlzott volt, és hogy egyelőre, mindaddig, amig a gazdasági élet jobban fel nem lendül s amig az adó adminisztráció teljesen ki nem épül, reálisan ebből az adóból nem remélhetünk annyit, mint amennyi az 1924. évi IV. tc.-hez mellékelt költségvetési előirányzatévi január hó 22-én,.péntek-en. 427 ban meg volt szabva. Ezzel szemben a vagyonadó-kivetés eredménye a múlt évre előirányzottnál jelentékenyen nagyobb tételt tesz ki, s ez most már a következő évben is remélhető. Jelentékeny a házadó emelkedése, amely a múlt évi 78 milliárd papírkorona, helyett 290 milliárd papirkoronában van előirányozva, aminek oka nemcsak a lakbéreknek törvényen alapuló fokozatos emelkedésében leli magyarázatát, hanem még az a körülmény is hozzájárul ehhez, hogy a házadó a törvény értelmében mindig felerészben az előző évi novemberi lakbér, felerészben a következő évi novemberi évi lakbér alapján lesz kivetve és igy az 1924/25. évi költségvetésben még a házadó-kivetés a szanálási törvényt megelőzőleg, tehát rendkívül minimális lakbérek alapján állapíttatott meg felerészben és csak felerészben állapíttatott meg az 1924. évi IV. te. alapján emelkedett lakbérek alapján, míg ellenben az 192526. évi előirányzat felerészben az 1924. évi lakbér, felerészben az 1925. évi novemberi lakbér alapján lett előirányozva, és ez az oka, hogy itt már a lakbér emelkedése igen erősen éreztette hatását az adótételekre is. A kincstári házhaszonrészesedés ezzel szemben, miután az évnegyedenként t ényleg fizetett lakbérek után jár, igy itt még a 25%-os adóalap fentartása esetén sem adott percentuálisan olyan nagy eredményt, mint a házbéradó. Miután azonban a házhaszonrészesedést időközben a pénzügyi kormányzat felére leszállította, igy ennek következtében a múlt évi 245 milliárdban előirányzott kincstári házhaszonrészesedés a folyó évben csak 217 és Va milliárdban van előirányozva. A forgalmi adó előirányzata az adókulcsnak egyharmad részre történt leszállítása ellenére is a múlt évi 1360 milliárddal szemben 1502 milliárdban van előirányozva, amit az előző év tényleges bevételi eredményei tettek lehetővé. Ugyancsak a múlt évi bevételi eredmények alapján volt lehetséges az illetmények előirányzatát a tavalyi 512 milliárd helyett 761 milliárdban előirányozni, valamint a fuvarozási illetékeknek 119 milliárdról 135 milliárdra való felemelését. A fogyasztási adók 527 milliárdról 800 milliárdra emelkedtek, ez a többlet nem az adótételek emelkedésének, hanem az általános gazdasági helyzet letagadhatatlan javulásának eredménye. Láttuk, hogy a közönség vásárlóképessége emelkedett s igy a fogyasztás nagyobb, mint a múlt esztendőben. Különösen szembetűnő ez a cukoradónál, amely 246 és % milliárdról most ebben az esztendőben 426 milliárdra volt felemelhető annak ellenére, hogy az 1924. évben a pénzügyi kormányzat a cukoradót nagymértékben mérsékelte. Épen a cukorfogyasztás fellendülése — bár tudjuk, hogy ez nem luxus-fogyasztás és a háború után a szegény nép állandóan szacharinnal pótolta a cukorfogyasztást — legjellemzőbb bizonyítéka annak, hogy az általános gazdasági helyzet bizonyos mértékben élénkül. A legnagyobb és több mint 100%-os az előirányzat kiadása a vámjövedéknél. Annak ellenére, hogy a vámkezelési illeték a folyó évben teljesen megszűnt, mégis a vámjövedék összes bevétele a múlt évi 613 milliárddal szemben ezúttal 1244 milliárdra volt előirányozható. Legnagyobb az emelkedés a behozatali vámoknál, ami azonban el fog tűnni abban a pillanatban, amikor a kereskedelmi szerződések meg lesznek Jkötve s igy a kereskedelmi szerző-