Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-483

:4 A nemzetgyűlés 483. ülése 1925. évi december hó 12-én, szombaton. a tudományos módszerre, ahogyan Buday Barna ur ezt a kérdést kezeli. (Malasits Géza : Tegye hozzá: az aranytollas!) Buday Barna ur az ispánoktól, gazdatisztektől és gazdasági felügyelőktől, akiknek jelentéseiről az előttem szólott Dénes István képviselőtársam már megemlékezett, beérkezett statisztikai adatokkal és úgynevezett helyzetjelentésekkel akarta igazolni, hogy az uj törpebirtokos, az uj kisbirtokos nem termel eleget, nem dolgozza meg földjét és parlagon, hűtlenül hagyja azt a területet, amelyet ez az uj törvény szániára kijelölt. Ha a mi tudósunk, illetőleg az Ornge házitudósa, statisztikával szolgált volna a magyar közvéleménynek, amely statisztikában feleletet találtunk volna arra, hogy mennyi földet kapott átlag egy-egy kisember, hogy milyen minőségű az a föld, amelyet kapott, — (Malasits Géza : Homokos és vízmosásos !) és hogy felületesen művelték-e meg,* vagy pedig a föld rosszasága volt az oka annak, hogy nem termelt kellőképen, ha statisztikát adott volna arról, hogy ezek a földek a községektől, a földigénylők lakóhelyétől milyen távolságokban osztattak ki és, ha szakszerű előadást hallottunk volna arról, hogy mi az oka annak, hogy itt-ott egy-egy pareeha ugaron maradt, akkor azt mondanám, hogy Buday Barna ur és az őt követő felszólalók legalább igyekeztek kere>ni az igazságot és akkor nem mondhatnám a szemükbe, hogy ők, igenis tendenciózus és a saját számukra házilag előállított mesterségesen készitett statisztikát állítanak össze azért, hogy a magyar közvéleményt megtévesszék és, hogy ezt a kisbirtokos, törpebirtokos osztályt olyan színben tüntessék fel, mintha nem értene a földmivel éshez, mintha nem érdemelné meg azt a néhány kapavágásnyi földet s miutha hűtlenül hagyták volna ott az anyaföldet. Ezek az urak annyira mentek ezeknek a vádaknak hangoztatásában, hogy kirobbant egy indítvány, amely azt célozta, hogy állami felügyelet alá kell helyezni ezeket az uj törpebirtokosokat. — (Malasits Géza: Zsandárt a nyakukra!) hogy biztosokat kell kiküldeni a nyakukra, akik figyeljék, vájjon az a törpebirtokos eleget tesz-e a földdel szemben kötelességének és nem hagyja-e megműveletlenül és azt, ha műveli is, vájjon ez a művelés megfelel-e a gazdasági követelményeknek ? Álljunk meg itt egy szóra. Ha a földmívelést, a gazdálkodást állami félügyelet alá akarjuk helyezni, nekünk, legalább nekem nincs ellene semmi néven nevezendő kifogásom. Én helyeslem azt az állami felügyeletet, amely megvizsgálja, hogy a föld tulajdonosa eleget tesz-e kötelességének, intenziven, belterjesen gazdálkodik-e, kihozza-e abból a földből azt a hasznot, amelyre az a föld képes. Csakhogy abba már nem megyünk bele, hogy az egyik birtokososztályt, — mégpedig a legjobban elnyomott törpe-birtokososztályt — helyezzük csak állami gondnokság, állami felügyelet alá és a többit ettől felszabadítsuk. Mi az egyenlő elbánásnak vagyunk hivei ; igenis, belemegyünk oz állami felügyeletbe, de csak akkor, ha a nagybirtokokat is figyelni és vizsgálni fogják, hogy vájjon a nagybirtokos ur eleget tesz-e kötelességének, vájjon jól, többszörösen szánt-e. elegendő módon trágyáz-e, jól vet-e és hogy termése eléri-e azt az átlageredményt, amelyet egy gondosan mívelt földnek el kell érnie. Ebbe a felügyeletbe belemegyünk, de kereken visszautasitjuk a magyar kisbirtokos és a magyar törpebirtokososztály nevében az OMGE-ben elhangzott azt az indítványt, hogy egyedül ezeket az uj embereket a törpe- és kisbirtokosokat kelljen állami gondnokság, állami felügyelet alá helyezni. Felhangzik ott vád, hogy a földbirtokreformmal csak a proletariátust szaporítottuk, ujabb százezrekkel növeltük a proletárok számát. (Szeder Ferenc : Mik voltak ezek azelőtt t) Épen erről akarok beszélni, t. képviselőtársam. (Mayer János földmüvelésügyi minister : Nem így mondták !) Szórói-szóra igy mondták ! (Mayer János földmüvelésügyi minister: Nem igy mondták! Utánanéztem !) Hadik János grófnak a szavajárása minden harmadik cikkében benne van, hogy »a mezőgazdasági proletariátus szaporítása«. Ezt letagadni nem lehet. (Mayer János földmüvelésügyi minister : A gyorsírói jegyzetben más van !) Hadik János gróf az Ümge. gyűlésén is kijelentette, hogy a földreform a mezőgazdasági proletariátust szaporította. Ezért az állításomért, hogy ez igy van, vállalom a felelősséget, és ha nem igy van, hajlandó vagyok elégtételt szolgáltatni azoknak, akikről valótlant mondtam, de állitom, hogy igy történt. Nézzük, hogy ki tulajdonképen a proletár. Az a proletár, akinek van egy kis háza, van egy kis földje, akinek magántulajdona van ? Vagy talán az a proletár, aki kukoricamálén kénytelen az uraság bivalyait döngetni egész esztendőn keresztül f (Derültség, zaj. — Egy hang a középen : Nem eszik az kukorioakenyeret !) Szerintem, t. képviselőtársam, kukoricakenyeret ez szokott enni, sajnos, mert bizony nagyon sok helyen rászorul. Ki tehát a proletár ? Véleményem szerint nem az az ember, aki földhöz jutott, aki földet, házat szerzett, hanem a proletár az, akinek semmije sincs, (Ugy van! ügy van! a bai- és a szétsőbaloldalon.) a proletár az, akinek nincs magánvagyona. S a proletariátus kiirtására nem is az a módszer, amelyeta mi kormányunk követ, hogy beléjük fojtja a szót, nem engedi őket megu ozdulni, nem engedi őket gyűlésezni ; (Kováts-N; gy Sándor : ívem is gyűlés keil annak, hanem kenyér 0 hanem olyan törvény kell, mint a földbirtokreformtörvény, s ha ezt követné több hasonló, szociális jelentőségű törvény, igy lehetne csak kiirtani a proletariátust, mert minden uj darab föld, amelyet egy azelőtti proletár elfoglal, és minden kisgazdahajlék, amelyet ezen az uj házhelyen felépitenek, vára a magán vagy ónnak, vára ennek a hazának. Amidőn tehát Hadik János gróf ur és a köréje csoportosult sereg arról beszélt, hogy a földreform a mezőgazdasági proletariátust csak szaporította, akkor mi kénytelenek vagyunk azt mondani, hogy odaát talán niLCienek tisztában a fogaimakkal. (Szeder Ferenc : De nagyon jól tudják azok, hogy mit csinálnak ! — Malasits Géza : De mennyire tudják !) Hiszen, hogy a nagybirtokos osztály miiyen mostohán, milyen ridegen bánt el ezekkel a kisemberekkel, bizonyítja ezt minden foldbirtokreformtárgyalás. Országszerte, ahol csak megjelent a bíró és ahol összeült az a kis bizottság, amely határozott arról, hogy kit tart érdemesnek arra a kis krumpli- vagy kukoricaföJdre, ott mindig megjelent vagy maga a nagybirtokos, vagy az ispán és mindenféle lehető és lehetetlen kifogásokkal állott elő, csakhogy mennél kevesebben részesülhessenek a földreform áldásaiban. (Ellenmondások a jobboldalon.) Ha pedig a földmunkásság, az uradalmi cselédség köréből némelyek be merték jelenteni igényüket, akkor — nem mondom, hogy mindenütt, de nagyon sok helyen — az uradalomban mindennap Szentgyörgynap volt, (Felkiáltások jobbfelől: Na, na !) az a földmunkás, uradalmi bére^ vehette a botját, mert tömegesen mondtak fel nekik. {Ellenmondások a jobboldalon. Ugy van! Ugy van ! a bal- és szélsőbaloldalon.) Higyjék el nekem t

% képviselőtársaim, hogy ezt, amit most önök cáfolnak, a földmivelésügyi minister ur nem meri megcáfolni, mert küldöttségeket vezettem tömege-