Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-493

A nemzetgyűlés 4.93. ülése 1926. évi január hó 21-én, csütörtökön. 393 Nagyon szomorúnak tartom, hogy amikor a magyar királyi honvédség költségvetéséről van szó, a magyar törvényhozás a tárgy iránt . ilyen kevés érdeklődést mutat. (Barthos Andor: Ha nines skandalum, akkor nem érdekli a tárgyalás! — Pikler Emil: Az egységespártra ez nem áll! — Barthos Andor: Mindenkire áll!) Tisztelettel kérem a tanácskozóképesség megállapítását! (Pikler Emil: Többségben vagyunk az ellenzéken!) Elnök: Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a jelenlévő képviselő urakat megszámlálni! (Megtörténik.) A Ház nem lévén tanácskozóképes, az ülést 10 percre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja eU Elnök: Az ülést újból megnyitom. A szó Bajcsy-Zsilinszky képviselő urat illeti. Bajcsy-Zsilinszky Endre: T. Nemzetgyűlés! Tisztelettel kérem a tanácskozóképesség megáll apitását. Elnök: Kérem a jegyző urat, sziveskedjék a jelenlévő képviselőket megszámlálni. Forgács Miklós jegyző (megszámlálja a jelenlevő képviselőket): Negyvennégy! Elnök: Negyvennégy képviselő ur van jelen, a Ház tanácskozóképes, kérem tehát a képviselő urat, sziveskedjék beszédét megkezdeni. Bajcsy-Zsilinszky Endre: T. Nemzetgyűlés! Minket fai védőket idebenn a?, országban is, s a külföldön is, előszerettel mondanak itt is. ott is. a mi ellenségeink . militaristáknak. (Várnai Dániel: És önök előszeretettel nem tiltakoznak ez ellen"?) Majd meg fogom mondani. Ha militarizmuson azt értik, amit a gyűlölettel telitett francia közvélemény értett és ért ma is német militarizmuson, t. i. háborút, l'art pour l'art és a háborúra való készülődést, felkészülődést, mint az állami életnek úgyszólván lég-főbb célját akkor mi ezt az elnevezést élesen és határozottan visszautasitjuk. Ha azonban militarizmuson azt értjük amit mi szeretnénk érteni és amit mi értünk alatta, ha militarizmuson azt értjük, hogy a magyar nemzeti hadseregnek, a magyar honvédségnek jóval nagyobb jelentőséget kell tulajdonítanunk Magyarország világpolitikai helyzeténél fogva, mint úgyszólván minden más hadseregnek más államok életében; ha militarizmuson azt értjük, hogy mi a honvédségnek, a hadseregnek, mint intézménynek és a tisztikarnak, mint társadalmi rétegnek a jelentőságét sokkal többre tartjuk, mint a magyar közéletnek legtöbb tényezője; ha militarizmuson azt értjük, hogy mi az ősi ezeréves magyar katonai kéroess©

gebet, katonai tehetségeket, katonai beidefzettseget, katonai tradíciókat mint nemzetfentartó elemet fentartandónak. konzerválandónak és fejlesztendőnek tartjuk; ha militarizmuson azt értjük, hogy a hadsereg és a tisztikar a magyar nemzeti államnak legfőbb alapja, minden más intézménynél fontosabh és előkelőbb testülete, akkor mi ie-enis vállariuk ezt az elnevezést és magunkat hfi«7ÍVén velünk magyar militaristáknak. (Helyeslés a középen.) A forradalmak tanulságai után azt képzeltük, hogy a magyar közéletnek, a magyar politikának és társadalmi életnek minden tényezője versenyezni fog a hadsereg szeretetében és a hadseregért való gondoskodásban. Én azonban megállapítom, hogy a magyar közéletben úgyszólván kevés kivétellel csak kétféle megnyilatkozást látok, az első törvényhozásban és a második törvényhozásban is, a magyar hadsereggel és a tisztikarral szemben: bizonyos jóindulatú közönyt azok részéről, akik magukat katonabarátoknak vallják és határozott éles rosszindulatot a másik oldalon. És ha azt nézem, hogy a forradalmak óta hogyan kezelte a magyar állam és a magyar társadalom a katonákat, úgyis mint rokkantakat, úgyis, mint vitézeket, úgyis, mint háborút viselt kiváló harcosokat, hogy hogyan gondoskodott a katonákról, hogyan érvényesítette a katonai szempontokat a birtokreform körül is, akkor meg kell állapitanom, hogy ha nem is érvényesült épen antimilitarista szempont és antimilitarista felfogás ebben az országban, ebben a társadalomban és ebben a nemzetgyűlésben, de az a militarizmus, amelyet mi képviselünk és vallunk, semmi esetre sem érvényesült, T. Nemzetgyűlés! Én a katonai költségvetés mellett iratkoztam fel. Ez azonban nem azt akarja jelenteni, hogy én mindenben egyetértek a honvédelmi kormányzattal, hanem csak azt, hogy a költségvetésben megállapított öszszeget, mint minimumot elfogadom. De csak mint minimumot. (Helyeslés a középen.) Ha az állam pénzügyeit és az állam pénzügyeinek fejlődését vizsgálom a szanálási törvény meghozatala óta, akkor meg kell állapitanom, hogy mig a szanáláshoz csatolt költségvetés 410 millió aranykoronáról szólt, az első évi, tehát az 1924/25. évi költségvetés szintén 410 millió aranykoronáról, a mai költségvetés, az 1925/26-os, 460 millió aranykoronáról szól. Ez azt jelenti, hogy 50 millió aranykoronával nagyobb ez a költségvetés, mint ahogy előre tervezve volt. Ha azonban a katonai költségvetést, a honvédelmi költségvetést hasonlitom össze ezen a három ponton, akkor arra a szomorú eredményre jutok, hogy mig minden más tárcának kiadása növekedett, növekednie is kellett már a korona javulása folytán is 17%-kal, amint az a költségvetés indokolásában is meg van irva, a katonai költségvetés az első szanálási esztendőben, ha jól tudom, kerekszámban 14 millió koronával, a második esztendőben, tehát most kerekszámban 4 millió aranykoronával kevesebb, mint a mennyit a népszövetségi főbiztos és a szanálásban résztvevő összes egyéb faktorok is jóváhagytak. (Kuna P. András : A szocialisták még ezt is sokallják !) Ha tekintetbe veszem azt, hogy senkisem, maga a kormány sem számított arra, hogy r a szanálás a külföldi kölcsön felhasználása nélkül ennyire fog sikerülni, ha tekintetbe veszem azt, hogy az ez évi költségvetés 27 millió aranykorona felesleget mutat ; ha tekintetbe veszem azt, hogy a külföldi kölcsönnek legnagyobb része még mostanáig sincs felhasználva, akkor semmiképen sem tudom indokolni és semmi képen sem tudom a magam és pártom részéről jóváhagyni azt, miért kellett épen a katonai költségvetést redukálni ilyen nagy összegekkel. Én ezért az ódiumot nem akarom egészen a honvédelmi minister ur számlájára írni, mert hiszen bizonyára nem egyedül rajta múlt ez a dolog és nem hiszem, hogy valami különös nagy örömmel nyugodott volna bele a katonai költségvetésnek ilyetén szerintem nagyon indokolatlan és nagyon káros csökkentésébe. De igenis, az egész kormányt erősen kárhoztatom ezért, és bizonyos kicsinyességet látok a kor-