Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-493

378 A nemzetgyűlés 493. ülése 1926. ha nem tartozik is tárcája keretébe, kizárólag rideg katonai, rideg honvédelmi érdekből, a jövendőről való gondoskodás okából az asztalra ütni és véget vettetni annak az állapotnak, hogy az utcán, különösen Budapesten kéregető hadirokkantakat lássunk. (Klárik Ferenc: De mennyien vannak! — Nagy Vince: Minden sarkon! — Malasits Géza: Ezzel csábítják az ifjúságot! Ennél jobb antimilitarista agitáció nincs! — "Gr. Hoyos Miksa: Sok svindler is van köztük! Olyan, aki nem hadirokkant! — Zaj.) Szeretném olvasni vagy hallani, legalább egyszer, — hiszen sokszor a ministeriumok belső ügyei fülébe jutnak az ellenzéki képviselőknek is — hogy a honvédelmi minister urnák erős küzdelme vagy összeütközése volt a hadirokkantak, hadiözvegyek, hadiárvák járulékainak felemelése kérdésében. És szeretném hallani, hogy mi az igen t. honvédelmi minister ur véleménye a hadikölcsönök valorizációja kérdésében is, azért, mert a honvédelmi minister urnák vissza kell emlékeznie azokra a katonai rendeletekre, amelyeket a háború tartama alatt a hadikölcsönök jegyzése tekintetében kiadtak, amikor valósággal csábítottuk, (Propper Sándor: Kötelezték, kényszeritették!) sőt magam is, mint egy zászlóalj parancsnoka, tudom, hogy valósággal beugrattuk a legénységet abba, hogy jegyezzen hadikölcsönt; (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) sőt jutalmaztuk azt, aki jegyzett, mert szabadságra engedtük azokat a katonákat, akik hadikölcsönt jegyeztek. Kérdezem az igen t. honvédelmi minister urat, visszaemlékezik-e minderre és érzi-e magában, mint katonaministerben azt az erkölcsi kötelezettséget, hogy ezeknek a volt katonáknak érdekében elsősorban az igen t. minister urnák kell sorompóba lépnie! És kérdezem, hogyan érinti az igen t. honvédelmi minister urat, mint katonaministert, a nyugdíjasokkal való elbánás? Kérdezem, hogyan érinti őt ez, amikor a hadsereg jövőjére s arra gondol, hogy esetleg nehéz időkben megint szükség lehet karokra, emberekre? Miként gondolkozik arról a szívtelen, kegyetlen elbánásról, amelyet a nyugdíjasok szenvednek? És kérdezem az igen t. minister urat, aki tudja a vasutak háborús tevékenységét és tudja a vasutasok megmérhetetlen becsű nagy háborús szolgálatait: nem bántja-e őt az, hogy a nyugdíjas vasutasok tömege ilyen elbánásban részesült most csak azért, mert a pénzügyi egyensúlyt az ő rovásukra helyre kellett állítani? És kérdezem az igen t. minister urat, mint katonaministert, érdekli-e őt a földreform sorsa ? (Malasits Géza : Odaadták a Honszere1 étnek Nagytétényt ! Pompás példa erre !) Minekutána évszázadok óta minden háború után földet juttattak a harcosoknak, érdekli-e az igen t. honvédelmi minister urat az a kátyú, amelybe a, földreform a legtöbb helyen — nem mindenütt, de a legtöbb helyen — belekerült ? Megvan-e az a belső érzése a honvédelmi minister urnák, hogy a háborús szolgálatok a földreformmal jutalmaztattak légyen, vagy nem ? És ha készül az igen t, honvédelmi minister ur — mint ahogy állásából kifolyólag készülnie kell — minden eshetőségre, megvan-e az a lelki nyugalma az igen t. honvédelmi minister urnák, hogy egy 52 hónapos világháború ugy van likvidálva csonka Magyarországon, ahogy azt likvidálni kellett ? Én azt hiszem, ha az igen t. honvédelmi minister ur szivére teszi kezét, be kell ismernie, hogy ebben a tekintetben nem járt el azoknak a kötelezettségeknek megfelelően, amelyeket az államhatalom magara vállalt akkor, amikor fegyverbe szóliévi január hó 21-én, csütörtökön. totta az egész ország lakosságát, mert Magyarországon ma nincs meg az a belső érzés az emberekben, hogy érdemes volt a fronton harcolni. (Lendvai István : Sajnos, de, ugy van !) Már pedig, ha nincs meg ez a belső érzés, akkor nem lehet rendben Magyarországon a honvédelem ügye. Épen azért ezeket a kérdéseket, amelyek más tárca körébe tartoznak, nem győzöm eléggé hangsúlyozva az igen t. honvédelmi minister ur nagybecsű pártfogásába ajánlani. Legyen szabad ezek után rátérnem arra a legutóbbi vitára, amely a szociáldemokrata párt között és közöttem a hadsereg kérdésében lejátszódott. (Halljuk! Halljuk!) Én erről a kérdésről az elmúlt hetekben nem nyilatkoztam, bár a szociáldemokrata párt kongresszusán brutális támadásokban volt részem és az elnöklő képviselők közül egyetlen egy szociáldemokrata képviselőtársam sem tartotta kötelességének megvédeni engem. (Lendvai István: Látszik, hogy még most sem ismeri őket! — Szijj Bálint: Bajtársi szeretet!) holott az elmúlt esztendő alatt igen nehéz parlamenti küzdelmeket vívtunk a szociáldemokrata párttal együtt. (Felkiáltások jobbfelöl: Ez a hála! — Gr. Hoyos Miksa: Megérdemelt hála! — (Halljuk! Halljuk!) A szociáldemokrata pártnak a honvédelmi kérdésekben, különösen a hadsereg kérdésében való álláspontját természetszerűleg ismertem és ismerem. Politikailag műveletlen ember az, aki a szociáldemokrata pártnak ebbeli különállását nem ismeri. És én, bár tudtam, hogy e téren eltérők nézeteink, mégis meghatározott politikai célok elérése érdekében a párttal egy esztendőn keresztül szövetségben voltam. Viszont azonban a szociáldemokrata párt tudta azt, hogy nekem ebben a kérdésben mi a véleményem,, sőt azt is tudta, hogy 15 esztendőn keresztül aktiv katonatiszt voltam. Ennek ellenére a szociáldemokrata párt, amely aiz elnökletein alatt álló blokknak egyik pártja volt, nem talált semmit abban, hogy Kéthly Anna t. képviselőtársunk — minden tekintet nélkül az én személyemre is — ezt a kérdést akként fogta meg, hogy a rokkantadó-törvényjavaslat törvényhozási tárgyalásánál, amikor a háború bűnöseit akarta felsorolni, olyan kifejezésekre ragadtatta magát, amelyeket egy önérzetes polgárember, de tovább megyek: egyetlen jó magyar ember szó nélkül nem hagyhatott. (Felkid tások jobbfelől: Rémes volt! — B. Podmaniczky Endre: Meg volt neki pairancsolva ! — Barabás Samu : A férfiak gyávák voltak elmondani ! — Patay Tibor: Vele mondatták el! — Halász Móric: Ez az egyetlen mentsége! — Barabás Samu: Beleugratták! — Zaj!) Ha Kéthly Anna t- képviselőtársam egy pacifista beszédet mondott volna, azt természetesen nem kifogásolhattam volna, ez esetben csak saját profframmjának megfelelően nyilatkozott volna. Mások is mondottak az elmúlt esztendőkben pacifista beszédet, igy például Rainprecht Antal képviselőtársam is. Ezt kifogásolni nem lehet, mert ez elvi álláspont és mivel elvi álláspont, következésképen tiszteletreméltó. Ellenben a szociáldemokrata párt programmjában és magában a pacifizmusban sincs benne az hogy becsületes magyar állampolgárokat, a magyar katonatiszteket hivatásos gyilkosoknak lehessen nevezni. (Lendvai István: A szovjet nem hivatásosan gyilkolt, csakúgy, amatőr módra! — Ugy van! Ugy vanJ a jobboldalon és a középen.) Tagadom azt, hogy a szociáldemokrata párt programmjában benne volna az, hogy a katonatiszti pályát egy, a tömeggyilkolásra