Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-492

 nemzetgyűlés 492. ülése 1926. mindenki csendben, feszült figyelemmel hallgat. (Zaj. — Esztergályos János: Ez az egységespárt! )

r Épen ez a körülmény szüli azokat a szerencsétlen tragikus botrányokat, amelyek egyikébe belesodorta az országot az a társaság, amely frankhamisítással akarja az országot megmenteni. Lelkileg meg kell változni ennek a nemzetgyűlésnek. Mindaddig, amig esak a szenzációkra és politikai összeütközésekre lesznek érzékenyek, az ország dolga, az ország nmnkásság-ának yisszamaradottsága iránt nem érdeklődnek és ezeknek a tárgyalásoknak nem akarnak tanúi lenni, ki vagyunk téve annak, hogy igenis ilyen szerencsétlen tragédiák következnek be, az országot közel viszik ahoz a szerencsétlenséghez, amelyhez most nagyon közel vitték, hogy a végén még ezt a maradék Magyarországot is felosztják. (Nagy saj.) T. Nemzetgyűlés! A munkanélküliség négy kategóriájára hivom fel a figyelmet. A Szakszervezeti Közlöny idevonatkozó legutóbbi számából fel fogom először olvasni, hogy a budapesti és általában a magyarországi szakszervezett munkásságban 1923-tól kezdve milyen ijesztő arányban növekedik a munkanélküliek száma. A második csoportba tartoznak azok az ipari munkások, akik szakszervezetekben nincsenek benn, azok az elzüllött kisiparosok és önálló exisztenciák, akik kimaradtak ezekből a szervezkedésekből azért, mert anyagilag tönkrementek. A harmadik csoportban vannak azok a munkanélküliek, akikről nem készült kimutatás, akik a kormáy szanálási törvénye következtében B. és C. listára kerültek és mint ilyenek veszítették el kenyerüket. A negyedik kategóriában benne vannak Magyarország agrártársadalniának földmunkásai és kisemberei, akik ezer, tízezer és ötvenezer számra keresnek munkát 15—20—30 ezer koronáért, de még ezt a nyomorult rabszolga éhbért sem tudják megkapni s hiába könyörögnek munkaalkalmat, a munkásokat senkisem juttatja kenyérhez. (Igazi TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Az első kategória adatait fogom bemutatni s ebből méltóztatnak megállapítani, hogy az ország anyagi lezüllésével milyen ijesztő módon emelkedik a szakszervezeti munkásságnál a munkához nem jutott munkások száma. A szűcsöknél 1924-ben nem egészen 5-3% volt munkanélküli, ebben az esztendőben 12*4%. A bőröndösöknél 1924-ben 6*8% volt munkanél kuli, ma 36 3%. íme tehát, még ha duplabélésü és titkos bőröndöket rendelnek is meg egyesek ebbein az országban, akkor; is ijesztő módon emelkedik a munkanélküli munkások száma. (Nagy zaj.), akik ma éhkoppon vannak ós nyomorban szenvednek. A cipészeknél 1924-ben 11-8% volt a munkanélküli, ma 18:1%, a pékek és molnároknál 1924-ben 16'4%, ma 21-8%. Az épitőknél 57:5% volt a munkanélküli 1924-ben, ma 60:1%. íme tehát a Bethlen-udvar és társai építkezések ellenére még mindig ijesztő módon nő azoknak a munkásoknak száma, akik nem tudnak kenyérhez jutni. A famunkásoknál 1924-ben 11 '5% volt a munkanélküli, ma 33*9%. A szabóknál a múlt évben 2-7% volt a munkanélküliek száma, ma ez a szám felemelkedett 8'4%-ra. Az üvegeseknél 1924-ben 8:6% volt a munkanélküliek száma ma 15*7%. A vasmunkásoknál a múlt évben 19*7% volt munka nélkül, ma 20*2%. (Zaj a jcbboldalon. — Drozdy Győző: Jó lenne egy NAPLÓ. XXXVIII. évi január hó 20-án, szerdán. 371 kis botrányt csinálni, hogy visszajöjjön az egységespárt !) A könyvkötőknél a munkanélküliek száma 149-9%-kal szaporodott, a szűcsöknél 133'3%-kai, a keztyüsöknél 96%-kal, a szobrászoknál 88-8%-kal, a bőröndösöknél 82'6%-kal, a nyomdászoknál 36-2%-kal. íme tehát a nyomdászoknál is növekedett a munkanélküliség, annak ellenére, hogy ujabban ebben az iparban némi lendület mutatkozott. A vasmunkásoknál 1:9%-kai növekedett a munkanélküliség. Ez azonban, — amint beszédem elején jeleztem. — csak a szakszervezett munkásság statisztikai kimutatása. Ebben nincsenek benn azok tisztviselők, kismunkások, alkalmazottak, kisiparosok, kiskereskedők, akik szintén a tönk szélén állanak. Azt hiszem, minden képviselő tapasztalta azt az ostromot, amelynek ki van téve, amikor az állást kérők tengere keresi fel napról-napra, akiket az ember szeretne elhelyezni és akiknek táborából kerülnek elő azok az emberek, akik a nagy hóesések alkalmával hólapátolásra is vállalkoznak. (Zaj.) Valósággal verekedtek a munkáért. Én nagyon szomorúnak találtam^ amikor a népjóléti minister ur egy intervjujában kijelentette, hogy ő végtelenül boldog és örvend annak, hogy nagyszerű hóesés van, mert milyen kitűnő munkaalkalmat ad ez nagyon sok munkanélküli embernek. De ugyanakkor, amikor ez a szerencsétlen kijelentés elhangzott, hallottam az egyik kerületi elöljárótól, hogy sokan azt kérték, hogy a mellékutcába küldjék őket havat lapátolni. Feltűnt, hogy miért akart mindenki mellékutcába kerülni, s akkor kiderült, hogy számtalan jogvégzett ember, doktor, volt katonatiszt, az érettségit tett emberek egész légiója jelentkezett, akik nem akarták, hogy ismerőseik lássák, hogy ők havat lapátolnak, ezért akartak mellékutcában dolgozni. Maga ez a szomorú kép mutatja, hogy ma hol áll Magyarország, De mutatja ezt az öngyilkosok statisztikai száma is. Nem tud az ember újságot kezébe venni, hogy naponta legalább 20—30 öngyilkosságot ne olvasson azokban. Már ismerőseink körében is. különösen a kisebb exisztenciák körében minduntalan hallja az ember, hogy ez vagy amaz eldobta magától az életet. Szomorúan kell megállapítani, hogy a kormányzat részéről állandóan ígéretek hangzanak el, az igen t. népjóléti minister iir is megígérte másfél esztendővel ezelőtt, hogy a munkanélküliség esetére való biztositásról törvényjavasatot fog idehozni. Magán utón arról értesültem, hogy a javaslat és a végrehajtási utasítás is készen van már. de az igen t. minister ur mindez ideig nem vette magának a fáradságot és alkalmat, hogy a Nemzetgyűlés elé hozza. Pedig senkit sem kell meggyőznön a tekintetben, hogy annak a törvényjavaslatnak letárgyalása és elfogadása sokkal fontosabb számtalan olyan dolognál, amely ma a nemzetgyűlést foglakoztatja. (TJgy van! bal felől.) Fontosabb még a frankhamisitási botránynál is, mert ha a kisemberek százezreit és millióit kenyérhez juttatjuk, akkor nem lesznek olyan desperált egyéniségek, kétes emberek, akik mindenféle lehetetlennél lehetetlenebb vállalkozásra odadobják magukat anékül, hogy a józan észre hallgatnának. A kormány részéről semmi sem történik sem az ipari munkásság javára, sem pedig a földmunkásság javára. Erről az oldalról már számtalanszor jöttünk javaslatokkal és indítványokkal, ugy a földmivelésügyi tárca, mint más szaktárca tárgyalásánál is, hogy történ53