Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-492

358 À nemzetgyűlés 492. ülése 1926. évi január hó 20-án, szerdán.. amidőn arra is felhívom a t. kormány szíves ügyeimét, hogy hatezer beteg- jelentkezik éven­ként felvételre és az ágyak száma jelenleg' csak 320, nagyon kérem az igen t. kormányt, hogy azt a tervet, amely szerint a vármegye és a vá­ros egy 50 milliárdos kölesönt kivan esetleg fel­venni 85 évre a beruházási kölcsönből, amely­nek kamatszolgáltatásából 2 és fél milliárdot, vagyis a felét maga a vármegye és a város vál­lalná, elfogadni méltóztassék és remélem, hogy ebben a kérdésben a minister ur mindannyiunk­nak megnyugtató választ lesz szives adni. Elnök : Szólásra következik ! Forgács Miklós jegyző : Kéthly Anna ! Kéthly Anna : T. Nemzetgyűlés ! Inditvá­nyozom, hogy a fenti rovaton nem állami kór­házak karbahelyezésére 5.100,000.000 korona he­lyett 10 milliárd koronában állapíttassák meg az e célra fordítható összeg. Nem állami kór­házaink olyan rettenetesen leromlottak, any­nyira tönkre vannak téve, hogy szakértő épí­tészek szerint az indítványozott 10 milliárd ko­rona sem elegendő a karbahelyezési munkála­tok elvégzésére. Elnök : Szólásra következik 1 Forgács Miklós jegyző : Senki feljegyezve nincs. Elnök: Kíván-e még valaki szólani'? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát be­zárom, A népjóléti minister ur kivan szólani. Vass József népjóléti és munkaügyi minis­ter : T. Nemzetgyűlés ! Vas vármegye és Szom­bathely rendezett tanácsú város vezetősége, va­lamint Vas vármegye nemzetgyűlési képvise­lői, pártállásra való tekintet nélkül, felkarol­ták a Szombathely városi, illetőleg vármegyei kórház ügyét, és szívesek voltak nálam meg­jelenni nem sokkal ezelőtt ; felvetették azt a kérdést, amelyet épen mioist Beck Lajos igen t. képviselőtársunk ajkairól hallottunk. Az én válaszom akkor az volt, hogy közegészségügyi érdekből szükségesnek tartom, hogy az a terv a város, illetőleg a törvényhatóság megkerete­zésében megvalósuljon. Ami a hozzájárulást illeti, megígértem azt, hogy a beruházási programúiból, amennyiben nekem a megfelelő összegek rendelkezésemre bocsáttatnak, különösen az elmegyógy-kórház, valamint a tuberkulótikus pavillon megépítésé­hez hozzá fogok járulni, azonkívül pedig az ápolási költségek méretezésénél figyelemmel le­szek arra, hogy az amortizációs évi összeg vala­mikép a kórháznak rendelkezésére tudjon állni. Akkor ugy vettem észre, hogy mind a három tényező megnyugvással vette tudomásul ezt a válaszomat. Amikor ezt itt bátor vagyok ismételni, egy­ben csak azt vagyok bátor megemlíteni, hogy amint a beruházási Programm tárgyalása meg­történik és a kormány a szükséges felhatalma­zást megkapja, konkrétebb formában tudora vá ] as z o m a t m eg a dn i. / Ami a nem állami kórházak karbantartá­sara szükséges összeget illeti, tény, hogy ez az 5.100,000.000 korona nem tudja fedezni átjelent­kező összes szükségleteket. Mivel azonban vau reményem arra, hogy ez a rovat állandó ma­rad, tehát évekkel előre lehet rayonirozni a tennivalókat, — a legszükségesebbeket a leg­gyorsabban, amik várhatnak, azokat pedig egy kicsit halasztva, — másrészt pedig, mivel fede­zet most nem ál] c költségvetési tétel emelésére rendelkezésre, kérem, hogy ezt változatlanul meghagyni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyil­vánítom. Következik a határozathozatal. A rend­kívüli kiadások 1. rovatával szemben Kéthly Anna képviselő ellenindítványt tett, amelyben e rovat összegének 5.100,000.000 koronáról 10 milliárd koronára való felemelését indítvá­nyozza. Kérem azokat a képviselő urakat, akik eredeti szövegezésben kívánják elfogadni a ro­vatot, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház eredeti szövegezésben fogadta el a rovatot. Következik a 2. rovat. Forgács Miklós jegyző (olvassa): 2. Rovat. Nemi betegek gyógyítására szolgáló rendelő­intézetek felszerelésére és a prostituáltakat vizsgáló állomások létesítésére 438,000.000 K. Szólásra jelentkezett Beck Lajos. Beck Lajos : T. Nemzetgyűlés ! A részletes tárgyalás folyamán volt szerencsém a venereás betegségekről behatóbban szólani. Nem volt azonban alkalmam és módom azoknak az esz­közöknek megjelölésére, amelyek szerény néze­tem szerint ennek a bajnak az orvoslását gyö­keresen elősegítik. A kötelező vizsgálatról röviden szólottam, de ki kívánom jelenteni, hogy ennek a kérdés­nek a házasulandókra való kiterjesztését, ugy, mint tavaly propagáltam, különböző, most ki­fejtendő okoknál fogva támogatni nem tudom. Ugyanis a házasulandóknál való kötelező vér­vizsgálatnak ellene szólnak elsősorban az or­vosi nehézségek, az a tapasztalati orvosi tény, hogy a kezelés alatt álló venereás beteg köz­vetlen a kezelés folyamata alatt annyira el­tüntetheti magán a betegség külső tüneteit, hogy a betegséget az orvos megállapítani nem képes és .így az a veszedelem áll elő, hogy bi­zonyítványt állit ki az illetőről, anélkül, hogy tényleg alaposan meg lehetne bizonyosodnia afelől, hogy az illető ebben a venereás beteg­ségben nem szenved. Ez a francia nyelven u. n­blanche-irozás, a betegségnek u. n. fehérítése olyan, akadálya az ilyen orvosi bizonyítványok kiállításának, hogy ennek természetszerű fo­lyománya az volna, hogy míg egyfelől az il­lető hibás fél mentesülne minden felelősség alól, addig másfelől az orvosra hárulna min­den felelősség, és ig*y az orvosok az ilyen bizo : nyitványok kiállítása elől mindenképen mene­külni akarnának. Magvarországon azonban, sajnos, egyéb akadálya is van ennek a kötelező orvosi vizs­gálatnak. Magyarországon évente átlag 75.000 házasságot kötnek, ami mindkét fél megvizs­gálásánál 150.000 orvosi bizonyítvány kiállítá­sát jelentené. Miután pedig, sajnos, Magyar­országon — és ez elijesztő szám — összesen 50, mondd ötven szakorvos van, ennek az 50 szak­orvosnak e bizonyítványok kiállítása olyan nagy munkát adna, hogy azt ellátni nem vol­nának képesek, a nem szakorvosok által ki­adott bizonyítványok pedig épen az előbb em­iitett oknál fogva teljesen értéktelenek vol­nának. Ettől eltekintve azonban, egy általános em­beri pszichológiai ok is szól ez ellen, még pe­dig az a tény, hog*y a társadalomnak a házas­ság iránti úgyis nagy averziója ezzel csak fo­kozódnék és ezáltal a házasságból való vonako­dást és a vadházassásrok szaporodását vonná maga után. Ilven körülmények között tehát ez gyakorlati értékkel ebben a pillanatban ezen

Next

/
Oldalképek
Tartalom