Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-492

338 A nemzetgyűlés 492. ülése 1926 kérem azonban az igen t. népjóléti minister urat, hogy legközelebb benyújtandó költségvetése keretében ezekre a célokra sokkal bőségesebb dotációról legyen szives gondoskodni. (Élénk helyeslés minden oldalon.) Elnök: Szólásra következik? Héji Imre jegyző: Kéthly Anna! Kéthly Anna: T. Nemzetgyűlés! Csatlakozva az előttem szólott t. képviselőtársam által elmondottakhoz, én mindjárt javaslatot is nyújtok be arra, hogy a 3. rovatba felvett 6.132,000.00«) korona tiz milliárd koronára emeltessék fel. Egyáltalában nincs tudomásom arról, hogy a múlt évi költségvetés óta a fertőző betegségek pusztítása alább hagyott, csökkent volna, sőt a mostani nyomorúságban legyöngült, leromlott fizikumok a fertőző betegségeknek ezután még fokozottabban adnak talajt, a fertőző betegségek pusztítását még fokozottabban elősegítik. Ez a hat milliárd és néhány millió korona alig elegendő arra, hogy a vódoltó iszereket előallitsák, vegyvizsgáló állomásokat tartsanak fenn és különböző, különösen vidéki városokban, vidéki községekben és falvakban a karanteneket fentartsák a fertőző betegek számára; legfeljebb olyan yasviilások zsoldjára elegendő ez, akikkel a régi időben védekeztek a falu határában a kolera ellen. Én tehát arra kérem a népjóléti minister urat, hogy a pénzügyminister úrtól az eddigi szűkkeblűség feladását kérje és erre a célra nagyobb ösiszegü előirányzatot vegyen fel a költségvetésbe. Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Csiliéry András! Csilléry András: T. Nemzetgyűlés! A népjóléti ministerium költségvetésének tárgyalása alkalmából néhány reflexiót szeretnék fűzni az eddig elhangzott felszólalásokhoz. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Kérnem kell a képviselő urat, méltóztassék valamivel hangoisabban beszélni, mert a gyorsírók nem hallják. A jobboldalon pedig csendet kérek! Csilléry András: ...Maga a népjóléti minister ur a legnagyobb elismeréssel adózik a főváros eddigi vezetőségének azokért a munkálkodásokért, amelyeket az ügykezelés terén tett. Belátja, hogy a főváros minden erőfeszítést megkísérelt arra nézve, hogy különösen a prevenció kérdésében a közegészségügy szolgálatába szegődjék, nem látja azonban ma sem indokoltnak azt, hogy a fővárosi kórházaknak 55.000 koronát kitevő napi ápolási díja 70.000 koronára emeltessék fel. Ezzel szemben legyen szabad nekem azt a külön álláspontot kifejtenem és a mélyen t. minister urnák szives figyelmét felhivnom arra, hogy én nem kérek mást, csak egyenlő elbánást a főváros részére más intézményekkel. Mert ha a főváros a mai viszonyok között tényleg nem tudja másként fedezni az ápolási költségeket, mint csak 70.000 korona napi ápolási díj mellett, ezt azok a körülmények involválják, hogy például a János-kórháznál a nehéz gépészeti, berendezés, a fűtőanyagoknak, az élelmiszereknek és más egyebeknek oda a magas hegyre való felszállitása már a fuvarköltségeknél is magasabb megterhelést jelent, aminek folytán ennél a kórháznál az adminsztrációs költség sokkal nagyobb lesz, mint tegyük fel, a Eókus-kórhaz vagy más kórház a dminisztrációs költsége. Hogy ebben a tekintetben tényleg kivételek lehetnek:, legyen szabad felhívnom a mélyen t. minister ur figyelmét arra, hogy a pestújhelyi munkáskórháznál ezidő szerint sokkal . évi január hó 20-án, szerdán. magasabb ápolási díjakat méltóztatott megállapítani a ministeriumnak, mint amilyeneket a főváros kórházaiban szednek. Én a magam részéről azért kívánom ezt leszögezni, inert én belátom azt, hogy az Országos Betegápolási Alapot nagyobb összeggel fogjuk terhelni a főváros részéről abban az esetben, ha 70.0U0 koronás napi ápolási díjat állapítunk meg. Én azonban előbbi felszólalásomban is hangsúlyoztam és ina is kifejezetten mondom, hogy nem óhajtom mentesíteni ez alól a költségmegtéritési kedvezmény alól azokat, akik az ápolási költségeket meg tudják téríteni. Hogy a főváros közkórháziainak költségvetése mégis nagyobb összeget involvál, a napi ápolási díjnál még egy momentumra szeretném felhívni a ügyeimet, amely tulaj donképen a fővárosnak indokolatlan megterhelését jelenti. Ez a fertőző kórház fentartási költségei. A törvény értelmében a fertőző kórházak költségeinek fele a népjóléti tárca terhére esik és annak a részéről térittetik is meg. Ezidő szerint Budapest székesfővárosban löOO betegférőhellyel rendelkező fertőző kórházat tartunk fenn. Ez a kórház nem vétetik igénybe, csak olyankor, amikor tényleg betegek vannak ebben a kórházban, egyébként ennek a kórháznak a férőhelyei üresen állanak. Megtörténik, hogy az lfeOO betegférőhellyel rendelkező kórházban csak 200—800 ágy van elfoglalva, viszont amikor nagyobb járvány üti fel a fejét, természetszerűleg még pótágyakkal is meg kell pótolni ennek a kórháznak a férőhelyeit, befogadó képességét. Ennek a kórháznak a költségvetése, akár vannak ott betegek, akár nincsenek, egyforma marad, hacsak a fogyasztási cikkek arányát nem tekintjük, mert sem az orvosi személyzetet, sem az ápoló személyzetet, sem az épületnek és a belső berendezésnek karbantartási költségeit lecsökkentni nem lehet. Legyen szabad rámutatnom arra. hogy a főváros itt is állami feladatot teljesít. Ezidő szerint a főváros nemcsak a saját területén lakó fertőző betegeket ápolja, hanem mindazokat a fertőző betegeket is, akik a főváros környékén levő kisebb rendezett tanácsú városokban, valamint községekben laknak. Mert bármiféle járvány üti is fel a fejét, bármiféle járvány van Erzsébetfalván, Kispesten, Újpesten, Budafokon vagy más apróbb községekben, az összes ott megbetegedett egyéneket mindig a fővárosba hozzák be. Megállapított tény az is, hogy a járványok behurcolása is onnan történik minden alkalommal. Én tehát indokoltnak tartom, hogy a fővárossal ebben a tekintetben méltányosabban bánjunk el, vagy ha a népjóléti minisetr urnák az álláspontjára helyezkedünk, méltóztassék a költségvetésnek ezt a két részét egymástól külön választani: külön tárgyaljuk le a közkórházak költségvetését, külön állapítsuk meg az itt megtérítendő ápolási díjakat és külön állapítsuk meg ezeket a fertőző kórházaknál. A költségvetésnek fele akkor a népjóléti ministeriumot fogja terhelni. Bá kell, hogy mutassak ezen a helyen arra is, hogy a fertőzőbetegségek elleni védekezésnél tényleg csak papíron történt intézkedés. A helyzet ugyanis az, hogy míg a községek fel nem lesznek szerelve megfelelő segéderőkkel, — mert hiszen fertőtlenítő készülékeik vannak most is a községeknek, amelyek azonban ép-, agy nem működnek, mint tűzvész esetén a vizi puskák — míg megfelelően képzett egészségőrök nem lesznek a községi és körorvosok rendelkezésére, addig a fertőzőbetegségek elleni védekezés tulajdonképen nem lesz végrehajt-