Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.
Ülésnapok - 1922-492
336 A nemzetgyűlés 492. ülése 1926. évi január íió 20-án, szerdán. ban van a dolog succusa, ez más alkalommal még egyszer előfordul. Ami az ápolási költségek mértékének megállapítását illeti, itt bizonyos eltérés mindig van a népjóléti ministerium és a különböző kórházfentartók, de különösen a székesiovaros között. Meg kell mondanom egészen őszintén, hogy én magam részéről egészen bizalmatlan voltam hosszú időn keresztül mind a két számítással szemben. Azt gondoltam, hogy talán a ministerium illetékes tényezői túlkicsire meretozik a költségeket költségkímélés szempontjából, a székesiovaros illetékes tényezői pedig túlnagyra méretezik, nem ttidom, minő okbólÉpen azért a múlt esztendő folyamán egy,^ a székesfőváros illetékes közegeit is ebbe a kérdésbe bevonó bizottságot küldöttem ki, amely azután megállapította a korona stabilizálásanek azt a kívánságát, hogy az 55.000 koronában az az összeg, amelyet tejenként és naponkint egy székesfővárosi elsőrangú kórházban jogosan kémi lehet- Ezt megállapítottuk, és mivel akkor a drágasági nagy indexszám 160-on felül volt és azóta ez szakadatlanul, hála Istennek, csökkent és most 130 és egynéhány körül van, ennek következtében nem találom indokoltnak, hogy a székesfővárosra, vagy bármiféle más kórházra nézve az akkor megállapított ápolási költségek mértékét emeljem. (Helyeslés jobbfelöl.) Én magam részéről teljesen elhibázottnaik tartom a székesfőváros illetékes tényezőinek azt a kivánáságát, hogy az 55.000 koronában megméretezett ápolási költség 70 és néhány ezer koronára emeltessék fel. Ez nem felel meg az okos és objektiv gazdálkodási elvnek (Ugy van ! jobbfelőL), de nem felel meg annak a mértéknek sem, amelyet a különböző tényezők figyelembevételével alkalmaznunk kell, józanul mérlegelve a lehetőségeket és a szükségszerűségeket. Ha a székesfőváros egyik-másik kórházában tényleg ilyen magasak az ápolási költségek, akkor én arra kérem a székesfőváros tisztelt vezetőségét, méltóztassék ott jobban gazdálkodni, méltóztassék a kórházvezetésnek különösen a gazdasági részét fokozottabb ellenőrzés alá venni (Helyeslés jobb- és bal felől.), méltóztassék a talán feleslegeseknek mutatkozó közbenső fórumokat kiiktatni a kórház gazdasági igazgatásából (Helyeslés a jobb- és a baloldalon), méltóztassék egyszerűbbé tenni az egész igazgatást épen ugy, ahogyan ez a törekvés megvan az államnál is. T. Nemzetgyűlés! Nagyon sajnálnám azonban, ha e megjegyzéseim olyan értelemben vétetnének, mintha én a székesfőváros illetékes tényezőivel szemben bizalmatlan volnék ezen a téren. Sem ezen a téren, sem más téren velük szemben bizalmatlan nem vagyok; viszont ne felejtse el azt a székesfőváros sem, hogy főhatóság vagyok, ennek következtében az objektív kritikának előadására és az intézkedéseknek megtételére nemcsak jogom van, hanem ez eminenter kötelességem is. (Ugy van! Ugy van! jobbfeW.) Én tudom azt, hogy a székesfőváros óriási áldozatokat hoz és a székesfőváros vezetőségét, valamint polgárságát igen nagy elismerés illeti. Amit közegészségügy terén a székesfőváros produkált és amit fentart, az kétségkívül a legelsőrangu és minden elismerést megérdemel. (Ugy van! jobbfelőL) Ha pedig itt közegészségügyről beszélek, akkor nemcsak kórházról beszélek, mert hiszen merem megkockáztatni azt az állítást, hogy a székesfőváros sokkal nagyobb szolgálatot tett és tesz a közegészségügynek akkor, amikor az útjait burkoltatjâ és portalanittatja, amikor vízvezetéket és csatoriiíáizást csinált, mint akkor, amikor a kórházait felállította, mert hiszen a csatornázás és a vízvezeték, a leveg'őnek egészségessé, füst- és pormentessé tétele, az árucsarnokoknak fölállítása, az élelem ellenőrzése, egészséges voltának megvédése : ez több közegészségügyi érték, mint a kórházak felállítása. (Ugy van! jobbfelőL) Amikor tehát én a prevenció fontosságát ez alkalommal is különösen kiemelem, de elismerem viszont az intézményeknek nagy értékét, ugyanakkor kérem a székesfővárost, méltóztassék a rendkivül nehéz gazdasági viszonyok közé kórházainak gazdasági vezetésével beilleszkedni. (Helyeslés jobbfelőL) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatik-e a 2. cím 2. rovatát elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a rovatot elfogadta. Következik a 3. rovat. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét felolvasni. Héjj Imre jegyző (Olvassa): 3. Rovat. Fertőzőbetegségek elleni védekezés 6.132,600.000 K. Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Beck Lajos! Beck Lajos: T. Nemzetgyűlés! A nemzetgyűlésen tegnap lefolyt események mindannyiunk őszinte sajnálatára megrövidítették azoknak a tárgyalásoknak idejét, amelyeket a népjóléti tárca kapcsán igazán országos jelentőségű és országot mentő kérdéseknek szentelünk. Annál nagyobb szomorúsággal kell ezt konstatálnunk, mert ha van tárca, amely minden pártkérdésen felül és pártkérdéseket kikapcsolva kell, hogy tárgyaltassék a nemzetgyűlés minden oldalán, akkor ennek a tárcának kell olyannak lenni, amelyet nem pártszempontból, hanem az összesség szempontjából kell mindenkor megbírálni. (Propper Sándor: A minister mindenesetre jól járna igy!) Ezért én újból csak sajnálatomnak adhatok kifejezést, hogy tegnap olyan kevés ideig folyt, ma pedig ilyen csekély részvét mellett folyik le ennek a tárcának vitája. (Propper Sándor: A minister nem haragszik érte!) Igazán sajnálom, hogy azok a súlyos nemzeti betegségek, amelyek ma is óriási r erővel pusztítják a nemzet életerejét, nem részesülhetnek abban az anyagi támogatásban, amelyben részesümiök kellene és minthogy értem és méltánylom, hogy az ország államháztartása rendjének megóvása olyan eminens követelmény, amelyet még ezen az áron sem szabad megkockáztatnunk, ennélfogva olyan utakat és módokat kellene keresnünk, hogy e nemzetmentő célok fedezésére kellő összeg rendelkezésre álljon. Tavaljá költségvetési beszédemben is hangsúlyoztam és ma is hangsúlyozni kívánom idevonatkozólag, hogy egyáltalában nem látnék semmi kivetni valót abban, ha a kormány olyan adójavaslattal lépne a nemzetgyűlés elé, amely bizonyos nagyobb vagyonok fokozatos megadóztatását venné célba ilyen céloknak és ilyen szükségleteknek kielégítésére- Ha van tér, amelyen a gazdagoknak és a vagyonban előkelőknek áldozni kötelességük, akkor ez a tér az és azt hiszem, hogy ezen a téren a nemzetgyűlés minden pártja készséggel állana rendelkezésére olyan kormánynak, amely e tekintetben meg merné ragadni az iniciativát. (Élénk helyeslés a jobboldalon és középen.)^ Az idő rövidségére való tekintettel ennél a kérdésnél csak az egyik legjobban pusztító be-