Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-492

332 A nemzetgyűlés 492. ülése 1926. évi január hó 20-án, szerdán, kis családot, akár egy munkáscsaládot, akár egy falusi kisgazda vagy zsellércsaládot, amelynek némi vagyona van, hogy egyik tagja elmebeteg lesz, esetleg gyógyíthatatlan formában, tehát évtizedekig kell az illetőt ápoltatni ön- és közveszélyes voltára tekintettel valamely nyilvános közintézetben, akkor a mostani törvényes rendelkezések szerint az ápolási díjakat. az illető családnak kell fedeznie, s amennyiben nem tudják, akkor rá kell terhelni birtokára és a birtokot végeredményében el kell árverezni. Én nem egészen a törvény betűje, de mindenesetre a törvényhozás intenciója szerint cselekszem, mikor ezeket a kiáltó eseteket megakadályozom, ugy hogy nem engedem azt, hogy ezeket az apró családokat és apró magyar exisztenciákat ezen a réven tönkretegyék. (Helyeslés.) Várom és kérem azonban majd, talán épen a következő költségvetés tárgyalása alkalmával a t. Nemzetgyűlés determinativ elhatározását abban az értelemben, hogy ezek a terhek tényleg ne visszarajonirozás alakjában, hanem adó alakjábn, mint régen volt, vettessenek ki, ami a legigazságosabb is, másrészt pedig, hogy bizonyos enyhítés legyen eszközölhető az előbb emiitett esetek kapcsán. A három igen t. felszólaló képviselő urnák ezt a választ voltam bátor adni s kérem őket, hogy most már méltóztassanak megnyugodni, hogy a kérdés ugy is revizió alatt van. (Helyeslés.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem, méltóztatnak-e a 2. cím 1- rovatát elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a rovatot elfogadta. Következik a 2. rovat. Kérem annak felolvasását. Láng János jegyző (olvassa): 2. Rovat. A törvényhatóságokat terhelő nyilvános betegápolási költségek 185.827,110.000 K. Elnök: Szólásra következik? Láng János jegyző: Csilléry András! Csilléry András: T. Nemzetgyűlés! A törvényhatóságokat terhelő nyilvános betegápolási költségeknek megtérítése, amint méltóztatnak tudni, az ország összes törvényhatóságait foglalkoztatja. A minister urnák épen előttem elhangzott kijelentései feltétlenül megnyugtatnak engem a tekintetben, hogy a pótadó eltörlése folytán szükségessé vált előteremtése ezeknek a költségeknek méltányos formák között meg fog történni. Kénytelen vagyok azonban ezzel szemben még egy megállapítást is tenni, nevezetesen azt, hogy nem akar ez ellentétek keltése lenni bizonyos társadalmi osztályok között, különösen falu és város között, de kénytelen vagyok leszögezni azt, hogy a székesfőváros területén is az itt kezelés alatt álló kórházi betegeknek 50%-a tulajdonképen a vidékről került ki. így tehát a főváros ebben a tekintetben erején felül bizonyos erőfeszítéseket tesz aziránt, hogy közkórházait a mai deficites nehéz gazdasági viszonyok között továbbra is fentartsa. Természetszerűleg méltóztatnak tudni, hiszen több Ízben is hangzott el szó ebben a tekintetben, hogy a közkórházaknak, de nemcsak a fővárosi, hanem a törvényhatósági közkórházaknak költségvetése is állandó deficittel küzd. A legnagyobb hibát ott látom, hogy részben túlságos liberalizmussal kezeljük a szegénységi bizonyítványok kiállítását, különösen a községek részéről, másrészről, hogy ezeknek a terheknek áthárítása megtörténik anélkül, hogy a szegény-katasztert felállították volna Magyarországon. Amíg ebben intézkedés nem történik, amig a szegénykataszter fel nem állíttatik mindenütt a törvényhatóságok részéről, addig ezek az anomáliák, amelyeket Pintér igen t. képviselőtársam is fel említett itt, elő fognak fordulni. Mert az a szegény-kataszter maga, után involválja azt, hogyha valakinek félházhelye

r vagy negyedházhelye van, ez olyan szegény embert jelent, aki tulajdonképen az ő betegápolási költségeit megtéríteni semmi körülmények között sem tudja, tehát ezt nem lehet azok közé sorozni, akik; a kórházi betegápolási költséget megtéríteni tudnák. Ami a Kiss Menyhért igen t. tép vis elő társam esetét illeti, azt kívánom, hogy preciziroztassék mindenkor a jövőre nézve, mert nagyon sajnos, hogy ezidő szerint nincsen megfelelő ellátási törvényünk. Ezt a helyzet hozza magával. Mert a helyzet az, hogy aki a katonai szolgálat sajátlagos volta következtében szerezte betegségét, annak az államkincstár részéről minden körülmények között ingyenes betegápolás és gyógykezelés jár épen ugy, mint annak, aki katonai ellátásban van. Ennek következtében nagyon szeretném, hogyha a népjóléti minister ur a népgondozási, hadirokkant kérdéseket illetőleg a jövőre nézve olyan intézkedést adna ki, hogy miután a községek nyilvántartják azokat a hadirokkantakat és hadisérülteket, akkor ezeknek részére minden alkalommal, amikor ők kórházi gyógykezelés céljából kérnek felvételt egy különböző bizonyítványt állítsanak ki és majd az illető kórház volna hivatva megállapitani azt, hogy mennyiben van eltörődöttsége és betegsége összefüggésben azzal a sérüléssel és törődöttséggel, amelyet a háború alatt szerzett. A régi ellátási törvény, az 1875. évi, azután az azt követő ellátási törvények mind prononszirozottan kiemelték és ezt kvázi kötelességévé tették a hadügyi tárcának. Ennek következtében szíves figyelmébe ajánlom a népjóléti minister urnák, hogy ez feltétlenül történjék meg, mert akkor azok az anomáliák, amelyeket Kiss Menyhért igen t. képviselőtársam felemiitett, ki fosnak küszöböltetni. A nyilvános betegápolás és az állami gyermekvédelem költségei ellen bizonyos mértékű fellebbezést jelentettek be ; a Magyar Városok Országos Kongresszusa felirattal fordult a nemzetgyűléshez és a kormányhoz. Én az abban foglaltakat nem akarom megismételni, ezt az igen t. képviselőtársaim mindnyájan megkapták, magunk részéről aláírjuk a dolgot, ezt más formában kell rendezni és erre a minister urnák ígérete is van. Ennek a memorandumnak egyik pontja meglep engem, amelyben arról van szó, hogy amennyiben a városok és törvényhatóságok ezeket a költségeket másuk osztanák el és hajtanák be, abban az esetben az ebből származó esetleges többletbevétel, mint amennyit kontingens formájában a népjóléti minísterium rájuk nézve mes'állapit, a törvényhatóságokra származó többletbevétel fordittassék testnevelési vagy társadalmi célokra. Amig közegészségügyi célokra olyan enormisan kicsi összeg áll rendelkezésre a közegészségügyi tárca keretében, ez ellen a magam részéről kénytelen vagyok tiltakozni, annak ellenére, hogy elismerem a városoknak, törvényhatóságoknak és vármegyéknek ehhez való jogát, de kénytelen vagyok tiltakozni ez ellen^ erről a helyről és nem hiszem, hogy a népjóléti minister ur arra az álláspontra helyezkedik, hogy amig,* faluhelyen nincsenek megfelelő szülőházak, megfelelő szegényházaink, ahol el lehet embereket helyezni, ahová majd azután később a hadirokkantak