Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-491

300 A nemzetgyűlés 491. ülése 19 eiális meggyőződésük tekintetében. Ezeknek az indítványok keresztülvitele egymagában többe került volna, mint amennyi az egész német költségvetés egy év alatt. Erre rádupláztak a német kommunisták, túllicitálták a Hergtpártot, a szociáldemokratákat és olyan indítványokat tettek, hogy a német államnak akkor, ha mindezeket a javaslatokat, amelyeket a kommunisták előterjesztettek, meg akarták volna valósítani, külföldi kölcsönt kellett volna felvennie. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mit tartozik ez reánk?) A szociális politikában nem szabad tovább menni, mint amennyit a nemeztgazdaság elbir, mint amennyit a nemzet előteremteni képes, mert a szociálpolitika elsősorban pénzkérdés. Ha megvan a szükséges pénz, lehet szociálpolitikát csinálni. (Pikler Emil: Szociális érzés is kell hozzá, nemcsak pénz!) Minden nemzet és minden állam igyekszik a maga munkásságát annyira védelmezni, amennyire csak lehetséges. A német állam odáig ment, hogy olyan szociális intézményeket létesített, olyan javaslatokat emelt törvényerőre, amelyek az összmunkabérek 10%-ába kerülnek, s ezt az összeget a munkásság, a munkaadók és az állam adják össze. Ausztria ezen a téren még tovább ment és úgyszólván az összmunkabérek 15%-át fordítja szociális ' célokra. Magyarországról most ebben a pereben nem áll rendelkezésemre olyan adat, amely egy évnél korábbi volna, de jelenlegi adatom is az összmunkabérek 6%%-át használják fel szociálpolitikai célokra. Amig a szociáldemokrata munkásság meg nem került be a parlamentekbe, a törvényhozási testületekbe, addig hihetetlen módon agitált épen a szociálpolitikai követelések tekintetében. Amióta azonban benn ülnek a törvényhozó testületekben, azóta egész Európában mindenütt mérsékeltebben kezelik ezt a kérdést, mert érzik bizonyos felelősségüket a tömegekkel szemben és tudják nagyon jól, hogy mindazt, amit a népgyűléseken mondanak es követelnek, megvalósítani nem lehet. így a német szociáldemokrata munkásság, a német szocialista szakszervezet, maga a német szocialista párt most legutóbb, amikor a kormányba hívták, kikötötte, hogy szociálpolitikai intézkedéseket léptessen életbe a német kormány, de hozzátette, hogy csak ugy kívánja a szociális intézkedések megtételét, ha ugyanilyen intézkedéseket elfogad az angol és a francia ipar is. Mit jelent ez! A német munkásság érzi, hogy a saját iparukat nem lehelt jobban megterhelni, mint ahogyan az angol vagy a francia ipar meg van terhelve, — ha azt akarja, hogy az versenyképes legyen- A munkásságnak is érdeke tehát, hogy a saját hazájának ipara boldoguljon és ezért nem szabad nagy terheket rakni az iparra, mert a megterhelésnek megvannak a maga határai, lehetőségei, de céljai is, amelyeknél továbbmenni nem lehet Magyarországon a munkásság ogyik része valóban antipátiakat keltett maga iránt. A bolsevista viselkedés, az utolsó időkben történt politikai mozgalmak mind arra voltak jók, hogy a munkássággal szemben a társadalomban bizonyos autipátiákat keltsenek, már pedig ez a munkások érdekeinek sem felel meg. A munkásság érdeke az volna, hogy a maga* céljai számára megnyerje az egész nemzet közvéleményét, de az a munka, amelyet önök végeznek, t szélsőbaloldali képviselőtársaim, — látjuk itt naponként a Nemzetgyűlésen is — nem lesz hasznára a magyar .munkásságnak sem. (Esz». évi január hó 19-én, kedden, tergályos János : Azt bizza csak a munkásságra ! — Pikler Emil : Hódítsák el a tömegeinket ! — Zaj.) Ha önök folyton azt hangoztatják és azt mondják, hogy a munkások nevében vannak hivatva beszélni, ugy bizonyára elolvassák figyelemmel a saját szakszervezeti értesitőiket is, — vesznek annyi fáradságot, hogy elolvassák — s akkor láthatják, hogy azokban egyszer-kétszer megjelennek olyan statisztikák is, amelyek kimutatják, hogy a magyar munkásság közül hány ember van beszervezve a szociáldemokrata szakszervezetekbe. Ebből meg kell állapitanunk, hogy a magyar munkásságnak csak egynegyedrésze van ott. (Pikler Emil: Önöknél mennyi van?) Ma, amikor önök folyton arról beszélnek, hogy monopóliumot akarnak a munkásság jogai tekintetében, amikor önök folyton monopóliumot hirdetnek, amikor azzal gondolják félrevezetni a magyar társadalmat, hogy önöknek van egyedül joguk beszélni a magyar munkásság nevében: akkor tulajdonképen súlyos tévedésben vannak, vagy pedig félre akarják vezetni a magyar közvéleményt. Mert az igazság az, hogy önök nem képviselik a magyar munkásság egészét, hanem csak egynegyedrészét. (Pikler Emil: Bennünket kik választottak meg? Nem a munkások? — Rothenstein Mór: Mi köze ehhez a népjóléti ministeriumnak?) A népjóléti ministerium ügyeivel kapcsolatosan meg kell ragadni az alkalmat arra, hogy minél több szociális problémát ..tegyüuk legalább tanulmány tárgyává. Hiszen megoldottuk már az ipari törvénykezésnek azt a részét, amely az iparra vonatkozik, hagytuk azonban későbbre az ipartörvénynek ugyneve? zett szociális részét, amely a munkásnőkre, t.z ipari erő védelmére és a munkásjogok körülirására vonatkozik, hagytuk mindazt, amit munkásjegnak neveznek, későbbi időben való megoldásra. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el) Amikor minden nemzet foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, nekünk is fel kell készülnünk erre s ezért hangsúlyozom, hogy a népjóléti ministerium keretébe bele kell vonni az összes szociális ügyosztályokat, hogy idejekorán fel legyünk készülve ezeknek a nagy szociális problémáknak megoldására- Van egész sereg kérdés. Itt van a kollektív szerződés kérdése, amely a munkásság életében rendkívül nagy szerepet fog játszani, azonban ez a kér• dés Magyarországon jogilag nincs rendezve. Továbbá van egy sereg más nagy kérdés, amelyekre nézve a nemzetközi munkaügyi hivatal utasításokat ad, illetőleg javaslatokat tesz, amelyeknek elfogadására, letárgyalására és tanulmányozására okvetlenül kell egy központi szervet létesíteni és megbízni, amelynek közbenjöttével e kérdések egyik részével az egyik ministerium, másik részével a másik ministerium foglalkozzék. Azért állapitom meg ezt, mert szükségessé válik, hogy ezeket a különböző szociális osztályokat összefogjuk, egy kézben egyesítsük, hogy egy szellem vezesse és eredményes munkát tudjunk végezni. A ministerium egyik legszebb feladatköre a közegészségügy intézése. A háború után a közegészségügy lett egyik legfontosabb kérdés. Hiszen a háborúban az embert becsülték. Drága volt az ágyú, drága volt az élelmiszer, minden, minden drága volt, de az ember maga, az Isten teremtménye ingyen volt, ingyen nőtt, annyi volt, amennyi kellett. így tehát az embert kell táplálnunk a háború után, az enibei'-