Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-491

A nemzetgyűlés 491. ülése 1926. évi'január hó 19-én, kedden. 289 Pesterzsébeten pedig a maguk keserves, kinos munkájukkal vályogból építették ilyen kislakásokat a Pacsirta-telepen. Ezek a kérdések kell, hogy elsősorban érdekeljék a magyar közvéleményt. Mindaddig, a inig nem lesz belevive a magyar nemzet, a magyar nép köztudatába, hogy nem a frázisokban kimerülő hazafiasság, hanem a munka hazafiasság amely megmenti az országot, addig ezen az országon segiteni nem lehet. Azt látjuk, hogy csonka Magyarországon '— eltekintve ettől a pesterzsébeti szigettől — a tüdővész következtében való halálozás arányszáma állandóan növekedőben van. Ha látjuk, hogy a rossz lakásviszonyok, a rossz táplálkozás — de bármi más körülmény következtében is — növekedőben van a tüdővész-bacillusok okozta halálozások arányszáma, ha nézzük, hogy ebben az országban milyen körülmények között laknak az emberek, kell hogy arra az álláspontra helyezkedjünk, hogy erre a célra inkább kell pénznek lennie, mint arra, hogy a Move a népjóléti ministeriummal olyan szerződést kössön, melynek értelmében lakbért a Bodmaniczky-uteai szabadkőmives-palota után tnlajdonképen alig fizet. (Esztergályos János: Nem fizeti — Malasits Géza: Nem eleget!) Nem tudjuk megérteni, hogy a népjóléti ministerium rendelkezésére álló összegek miért nem növeltetnek, hogy miért nincs egyes dolgokra pénz és miért van olyan célokra, mint pl. a Térképészeti Intézet, amelyet 10 milliárd koronával dotál a költségvetés. Miért van más célokra pénz, amelyeket mi hazafiasaknak el nem fogadhatunk soha? Mi ugyanis az ifjúság mostani nevelését fajvédő célnak soha el nem fogadhatjuk. Azt kívánjuk, méltóztassék oly célok javára adni a pénzt, amelyek kultúra tekintetében egészséges nemzedék nevelését, egészséges testű és egészséges lelkű, a gyűlölködő jelszavaktól és a gyűlölet beteg miazmáitól meg nem fertőzött lelkű ifjúság nevelését teszik lehetővé. Há jól tudom, van egy kormányrendelet, — gondolom a népjóléti minister ur adta ki — melynek értelmében a községekben tüdőgondozó intézeteket, dispensaire-ket kell felállitani. Elhiszem, hogy a ministeriumUak van ilyen rendelete, de nem látom a falvakban, a községekben, sőt a városokban sem a tüdőbeteg- dispensaife-ket. Pesterzsébeten is azt látjuk, hogy az is a maga erejéből, saját pénzeszközéi segítségével, a legnehezebb módon tudta csak a tüdőbeteg dispensaire-t felállítani. Nem tudom azt sem, hogy van-e a tuberkulózis kötelező bejelentésére vonatkozólag rendelet? Ha van, —- amint a minister ur kijelentette s neki ezt el is hiszem — ugy feltétlenül fontos, hogy a hatósági orvosok betekintést nyerhessenek ezekbe a bejelentési cédulákba. Különben is, már csak azért is fontos volna ez, mert ezzel meg lehetne akadályozni a fertőző tüdővész tovaterjedését is, a tüdővészes egyént ki lehetne vonni annak a családnak köréből, ahol betegsége fertőző hatással lehetne. « Ugy tudom, hogy a tuberkulózis elleni védekezésre való oktatás érdekében is érvénybea. van egy rendelet, mely szerint az iskolákban a gyermekeket az egészségtan-tanároknak, orvosoknak arra kellene oktatniok, hogy mikép kell védekezni a tuberkulózis ellen, de nem látom, hogy ez az oktatás tényleg folynék is. Valóságos oázisoknak kell tartanom azokat a községeket, hol az egészségtan-tanárok a kis gyermeket tanítják" arra, hogy mikép kell mosakodni; mert a gyermekeket még arra is meg kell tanítani, hogy mosakodniuk kell. tisztán kell magukat tartani. A tüdőbeteg gyermek családját, anyját és apját is figyelmeztetni kellene arra, hog'y mikép lehet beteg gyermekét megmenteni, vagy legalább is a családot megóvni a további fertőzéstől. Engedje meg a t. minister ur, hogy felhívjam figyelmét arra is, hogy a világ minden egyes nagyobb városában akkép törekednek védekezni e betegség ellen, hogy igyekszenek lehetővé tenni, hogy bent, a városokban lehetőleg kevés és kint a városok körüli kis villanegyedekben, vagy kicsiny falvakban minél több ember lakjék, mert egy angol közmondás szerint a nép ^egészséges tüdeje az ország egészséges tüdeje. Méltóztassanak elmenni akárhová, megnézni bárhol a világon — akár Londonban, akár Berlinben, akár itt, a közeli Bécsben is — hogy milyen állami akciók folynak abból a célból, hogy a székesfővárosok közvetlen közelében kulturfalvak alakuljanak ki, ahová a város lakossága kimehet lakni, ahová vari olcsó közlekedés, jó összeköttetés, s ahol emellett megvan az olcsó élelmezés is. EzzeUszeinben mit tapasztalunk Budapesten? Rossz és drága az összeköttetés, rossz az élelmezés, drága a lakás. (Peidl Gyula: A népjólét elemei!) Ha Budapest közvetlen közelében levő..községekből valaki be akar járni a fővárosba, ha háromgyermekes családja van, olcsóbban lakhat bent a Kossuth Lajos-utcában, mint Sashalmon, vagy Csömörön, mert a villamosköltség oly. sok, hogy drágábban lakik kint, mint bent. Ezen jelenleg nehéz segíteni, mert az egyik oldalon drága a villamos, drága a környékbeli községekbői a fővárosba való bejutás és igy aranyág drágább a^ lakás is, a másik oldalon pedig ott áll a helyiérdekű vasút, ez a magántársaság, amely a község keretén belül három megállóhely szerint három különféle "tarifát állapit meg, amelynek díjai sokkalta magasabbak, mint az amúgy is drága Beszkár díjai. Ez nem teszi kívánatossá és nem teszi nagyon csábitóvá az emberekre nézve azt, hogy a tüdejüket megmérgező városból és a szervezetet egészségtelenné tevő városi levegőből kikívánkozzanak a város környékére. , De ha a másik kérdést, az olcsó élelmezést tekintem, szükséges, hogy a környéken levő vasútállomások megkapják ugyanazokat a kedvezményeket, mint amilyen tarifális kedvezményeket megkap a főváros. Ezzel kapcsolatban az olcsó élelmezést illetőleg méltóztassék megnézni, hogy â környéki állomásokra, tehát a Budapesttől 7 kilométerre levő állomásokra, tehát kisebb távolságra 50%-al drágább az élelmiszerek szállítása, mint amennyibe a szállítás Budapestre kerül. De ha nézzük a villamostársaságoknak Budapestet a környékkel összekapcsoló politikáját... (Szabó József: Ki a vezérigazgató?) Egyike Rényí Dezső. (Szabó József: A másik!) Bódy Tivadar. Bocsánatot kérek, amint méltóztatik látni, t. képviselő ur, engem __ szimpátia, barátság és antioátia ebben a kérdésben nem vezet. Nekem az teljesen mindegy. Ugyanúgy támadtam a Hév-et, mint ahogy támadom a Beszkár-t. (Szabó József: Saját pártja!) Nem tartozik az én pártomhoz, de ha odatartoznék, ugyanúgy támadnám, mint ahogy támadom most, mert nem a párt, hanem véleményem szerint az ország érdeke a fontos. (Peidl Gyula: Kérünk keresztény részről ugyanilyen objek-