Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-488

260 A nemzetgyűlés 488. ülése 1925. kőzik és itt alá kell irnom mindazt, amit mondott, jóformán az első szótól az utolsóig. Ott, ahol megállapítja ennek a kornak bűnösségét a hadirokkantakkal, hadiözvegyekkel és hadiárvákkal szemben, kétségtelenül tökéletesen igaza van; ott is, amikor arról beszól, hogy lát egy törvényjavaslatot, amely csak a bevételek elrendelését tartalmazza, de ezen bevételek felhasználását, kiadását nem tartalmazza, hanem csak jelzi, avizálja nekünk, hogy minderről majd rendeletekkel intézkednek. Erre vonatkozólag nekünk ellenzéki oldalon meg vannak a magunk tapasztalatai, tudjuk, hogy az ilyen törvény, amelyet kerettörvénynek, vagy nem tudom milyen törvénynek szoktak nevezni, amelyben felhatalmazást adnak a kormánynak ilyen rendelet kiad asara, hogyan fest.. Épen azért azt a határozati javaslatot, amelyet t. képviselőtársunk előterjesztett és amelyben indítványozta: mondja ki a nemzetgyűlés, hogy 1926 március végéig a népjóléti és munkaügyi minister ur a hadirokkantak, özvegyek és árvák ellátását célzó törvényjavaslatot terjesszen a nemzetgyűlés elé, helyeslem, mert ez megint olyan javaslat, amelyet egyetlenegy magyar képviselő sem támadhat. Ezt a javaslatot el kell fogadnia politikai és pártkülönbség nélkül mindenkinek, mert lehetetlen belenyugodnunk a szerzett tapasztalatok után abba, hogy ez a kérdés majd rendeletileg, nem a nemzetgyűlés, nem a törvényhozás akarata szerint, hanem a hatalmon levő kormány intézkedései szerint oldassék. még. Értesülésem szerint az az összeg, amely ebből a rokkantellátási adóból várható, mindössze — ha jól tudom — 7 millió aranykoronát tesz ki. Tudomásom szerint erre a célra 20 millió aranykorona kevés. Állítólag à legközelebbi költségvetésben erre a célra még külön 10 millió aranykorona lesz felvéve, ugy, hogy még mindig hiány van ezen a téren. Tény az, hogy ez megint olyan törvényjavaslat, amely az elkerülhetetlen kiadások fedezésére elegendő bevételi forrást nem jelent, viszont azonban mégis egy lépés, egy bevételi forrás és ugy hiszem, hogy az a helyes álláspont, ha mi követeléseket támasztunk és a rokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák ellátásának javítását követeljük; de ha jobb bevételi forrást megnevezni nem tudunk, a kormány pedig jön egy bevételi forrással, amellyel próbálkozik, ilyen körülmények között nem lehet más ut és mód az ellenzék számára sem, mint ezt a bevételi forrást elfogadni és a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául megszavazni. (Helyeslés.) Einök: Szólásra következik? Bodó János jegyző: Senki sincs feljegyezve. Elnök: Kérdem, kivan még valaki szólni? Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A pénzügymiiiister ur óhajt nyilatkozni. Bud János pénzügyniinister: T. Nemzetgyűlés! Pár nap múlva vagy talán már holnap a nemzetgyűlés karácsonyi szünetre megy. Azt hiszem, szebb feladatot nem teljesíthet, mintha teljesiti egy erkölcsi kötelezettségét. Ennek a törvényjavaslatnak a megszavazása tényleg régi erkölcsi kötelezettsége volt a nemzetnek azokkal szemben, akik életüket és vérüket áldozták a hazáért, s akik ennek a katasztrófának következményeit sinylik. Végtelenül sajnálom, hogy olyan disszonáns hang vegyült ennek a törvényjavaslatnak tárgyalásába a túloldalról, á szociáldemokrata párt részéről. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől és a középen.) Merem állítani, hogy ezt nem évi december hő 18-án, pénteken, lehet semmiféle alapon sem védeni. Hiába is próbálta meg Propper igen t. képviselőtársam ezt védeni! (Propper Sándor: Nem is próbáltam védeni, csak preciziroztam!) Önök általánosságban beszéltek, önök igenis, itt beszéltek, és ide beszéltek ennek a nemzetgyűlésnek padsoraiban ülő képviselőtársaikhoz. Mondom, sajnálom, hogy egy ilyen beszéd elhangozhatott, — merem állítani: nem hiszem, hogy másutt ez elhangozhatott volna, — s ezért csak csodálom a nemzetgyűlés higgadtságát... (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon és a középen. Nagy zaj a szélsőbalaldalon. — Propper Sándor: Ne mondja! Talán verekedni akar? — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Jöjjenek ide! — Esztergályos János: Verekedésre uszit! — Propper Sándor: Hol vagyunk minister ur? Hát gyerünk azzal a verekedéssel. — Dobóczky Dezső: Hol vagyunk? A kocsmában?) Elnök: Csendet kérek! (Hosszantartó nagy zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! (Felkiáltások jobbfelől: Szégyen-gyalázat így beszélni! — Szabó József: Felháborodást vált ki! — Propper Sándor: Eleget beszélt, üljön le! — B. Podmaniczky Endre: Micsoda beszéd ez?) Csendet kérek, képviselő urak! (Esztergályos János: Milyen uszitás!) Bud János pénzügy minister: Ezt semmiféle parlamentben szó nélkül elmondani nem lehetett volna (Ugy van! Ugy van! a jobb- és baloldalon és a középen.) és legkevésbé lehet egy olyan nemzetgyűlésben, egy olyan nemzettel szemben, amely nem akarta a háborút, . (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) amely nem önmaga akaratából vett részt a háborúban és amely

r ennek a háborúnak legigazságtalanabb áldozata. (Ugy van! Ugy van! — Élénk taps a jobb- és baloldalon és a középen.) Önök nem tanulnak és nem akarnak tanulni, (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) nem veszik észre, hogy a szociáldemokrácia külföldön, ha elvileg hirdeti is a nemzetköziséget, de ha odaállitják a csatasorba, akkor ő is odatartozónak érzi magát ahhoz a nemzethez, amelyhez valóban tartozik. (Ugy van! Ugy van! — Taps a jobb- és a baloldalon és a középen. — Esztergályos János: Ott voltak a magyar munkások is! — Nagy zaj. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől. — Propper Sándor: Ön a hivatalban ült, minister ur, a meleg szobában!) Ezt mindenki elismeri: a magyar munkásság teljesítette a nemzettel szemben való kötelezettségét és ezért meg vagyok róla győződve és bízom a munkásság jó érzésében, hogy az ilyen beszédeket nem teszi magáévá. (Ugy van! Ugy van! — Taps a jobb- és baloldalon és a középen. — Esztergályos János: A szociáldemokrata munkások százezrei voltak a harctéren. f — Héjj Imre: A magyar munkások véleménye nem azonos az önökével! — Propper Sándor: Ön a meleg ministeri szobában ült! — Kovács-Nagy Sándor (Propper Sándor felé): Maga hol ült? Nem a meleg szobában? — Propper Sándor: De legalább nem ütöm a mellemet féltéglával. — Nagy zaj és felkiáltások jobbfelől: A padot se üsse! — Héjj Imre: Semmi közük nekik a magvar munkássághoz! — Ugy van! jobbfelől.) Elnök: Propper képviselő urat figyelmeztetem, méltóztassék csendben maradni. Bud János pénzügyminister: Ami magát a törvényjavaslatot illeti, én elismerem, hogy céladóról van szó. Ma is fen tartom azt az álláspontomat, hogy én a céladókat helyteleneknek találom és tényleg a feladatokat lehetőleg a költségvetésen belül kell megoldani. Ha azonban ettől itt eltértünk, tettük ezt azért,