Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-483

16 A nemzetgyűlés 463. ülése 1925. moruan kell megállapítanom, már augusztusban átadtuk ezt a tőidet, de nem tudjak megművelni. Most itt a tél, tavasszal pedig — fájó szívvel kell rágondolnom, — bogy fogják megfizetni azt a kis bért. (Dénes István: Miért adja a kormány másoknak a támogatást? — Zaj.) A kormány megtesz mindent, amit tehet(üénes István: Semmit ezen a téren! — Zaj és élénk ellenmondások a jobboldalon. — Dénes István: 800 milliót adtak kölcsön! — Elnök csenget.) Méltóztassék figyelembe venni, hogy a földmivelésügyi minister ur és az igazságügymi nister ur egyhangúlag bejelentették, hogy 1 millió kat. hold föld az, amit a népnek a földreform háromnegyrészben már juttatott és egynegyedrészben még .juttatni fog. Ha csak azt veszem is kiszámítási alapul, hogy mi az, ami ehhez mint beruházás szükséges, akkor kijön egy akkora összeg, amellyel könynyen dobálózni mai viszonyaink között sajnos nem tudunk. Ennek ellenére méltóztassék tudomásul venni, hegy nemcsak azok az összegek vannak máris erre fordítva, amelyek itt a költségvetésben felvéve voltak, hanem a földmivelésügyi minister urnák igenis nagy tiszteletére, becsületére válik, hogy súlyos aranymilliókat harcolt ki azért, hogy részesítse ebben azokat a szegény kisembereket, akiket házhelyhez jutattunk, hogy fel tudják épiteni házukat. (Helyeslés a jobboldalon.) Gondoskodni kivan azonban arról is, hogy azokat a földeket, amelyeket eddig nagyon drágán munkáltak meg, különböző géperővel előre meghatározott olcsó áron munkálhassák meg. (Dénes István: Miért csak négy év után? — Zaj. — Sehadl Károly: Nem négy év után!) Erre a következőt válaszolom. Engedjék meg, hogy már egyszer leszögezzük: ha azt kívánják, hogy adjunk földet mi, akiknek földjük van, erre én is azt mondom, azt kellett adni nekünk, akiknek ez van. De sohasem halottuk, hogy azok, akiknek nem földjük, hanem házuk, értékpapírjuk, kamatozó nae-y jövedelmük van, azok abból adjanak. Én a földből élek, én abból adok. Miért nem állottak fel ezek is és nem ajánlottak fel a nemzet asztalára összegeket abból a célból, hogy ne csak a földbirtokosok, hanem azok is, akiknek más tőkéjük van, hozzájáruljanak ezeknek a földeknek felszereléséhez; akkor jogos lenne a t. képviselő ur vádja, (Éljenzés és taps a jobboldalon.) s akkor nekünk kötelességünk lenne, hogy levonjuk ennek konzekvenciáit. (Gaal Gaston: Még az ügyvédi eljárást sem adták ingyen! — Kuna P. András: Ez igaz! — Zaj. — Elnök csenget.) A birtokpolitika kérdéséhez tartozik még egy másik súlyos probléma, egy nagyon fontos kérdés, — mert az ország területéből még mindig nagy komplexumot foglal magában a hitbizomány — a hitbizomány kérdése. (Hall juk! Halljuk!) Azt hiszem, ezzel a kérdéssel immár mindenkinek tisztában kell lennie, maga a ministerelnök ur őexcellenciája, az igazságügyminister ur s a földmivelésügyi minister ur, tehát minden illetékes faktor kijelentette, hogy a kérdés megérett arra, hogy megreformáljuk a hitbizomány kérdését. A legutolsó, 1918-iki statisztikai kimutatás szerint a hitbizományok még mindig 1.287,000 katasztrális holdat foglaltak le. A hitbizományok területe tetemesen csökkent a földbirtokreformmal kapcsolatban, mert megállapíthatjuk, hogy ezeknek a területeknek mintegy 22%-a vétetett igénybe vagyonváltság és földbirtokreform keretében. De még akkor is, ha azt évi december hó 12-én, szombaton. vesszük, hogy megmaradt 850—900.000 katasztrális hold, — pontosan nem lehet megállapítani, hogy mennyi — kétségtelen, hogy ez olyan nagy komplexum, amely a földbirtokpolitika szempontjából nagyon súlyosan jöhet figyelembe. (Van van! Ugy van!) Nem titkolom szerény véleményemet s hangsúlyozom, hogy mindig azt hirdettem és hirdetem most is, hogy amikor földbirtokpolitikai célok miatt kénytelen vagyok a tulajdonjogot megsérteni és ezekből területeket igénybe venni, akkor nem tehetem meg, hogy ezt az 1687-iki és 1725-iki törvényen alapuló kiváltságot továbbra is fentartsam. (Baross János: Örökváltsággal kell megszüntetni! — Rothenstein Mór: Csak az a baj, hogy védi!) T. képviselőtársam, méltóztassék megvárni ennek a konklúzióját is. Azt hirdetem, hogy nekünk ezt a kiváltságos állapotot meg kell szüntetnünk, de a módra nézve — azt hiszem — élesen különbözők Baross képviselőtársamtól, mert én azt hirdetem, hogy ezt megszüntetni nálunk nem akként kell, hogy minden mélyebb megfontolás nélkül területeket vegyünk el, azt osszuk szét vagy más effélét csináljunk velük, hanem én igenis csak azt mondom, hogy nekünk a kiváltságokat kell megszüntetnünk. Ezzel jár két nagyon fontos körülmény. Az egyik az, hogy tulajdonjogot kell adnunk, mert azt mindenki tudja, hogy a hitbizomány birtokosa nem egyenlő a hitbizomány tulajdonosával. Nekünk rendeznünk kell ezt a kérdést és én meg vagyok róla győződve, hogy azzal, hogy tulajdonjogot adunk, a hitbizományos család között egyszerre meg fog oszlani a terület és igy a terület meg fog oszlani és egészséges, nagy-, közép- és kisbirtokok fognak kialakulni. (Helyeslés. — r Hegymegi-Kiss Pál: löldosztás a mágnások részére! — Dénes István: Családi földreform! —£aj.) A második logikus következés az lesz, hogy a hitbizomány szabad birtokká válva, a dolog természeténél fogva egy józan, helyes birtokpolitika fog kialakulni, és mind több és több föld fog jutni a magyar falusi kisbirtokosok kezére. (Dénes István: Ötszáz év múlva!) Erre azt mondja Dénes képviselő ur, hogy csak ötszáz év múlva. Csak egy példát akarok mondani arra, hogy hogyan folyt ebben az országban az utolsó ötven év alatt a magyar birtokpolitika. Faks ezelőtt teljesen nemes közbirtokosság volt. 26.000 katasztrális holdból ezelőtt 30 évvel csak 800 hold volt a kis falusi nép kezében, ma pedig a 26.000 katasztrális holdból csak 8% van három középbirtokos kezében, a többi pedig a falusi nép kezében. (Baross János: Hála Istennek!) Én is azt mondom, hogy hála Istennek, hiszen ezért hivatkozom erre! (Dénes István: A kivétel erősiti a szabályt! — Varsányi Gábor: Van ilyen másutt is!) Engedjék meg, hogy ne soroljak fel több ilyen helyet, de egész sort mondhatnék. Csak Tolnamegyében 12 ilyen községet tudnék felsorolni, de az idő előrehaladottságára tekintettel eltekintsek ettől. Csak egy helyen nem tudott terjeszkedni a kisbirtokosság, ott, ahol a hitbizományok nagyobb komplexumban vannak s ez megmakérdést, mert ne feledjük, hogy ugyanazt a korszakot fogjuk átélni, amit átéltünk Magyarországon az 1880-as és 1890-es esztendőkben, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Természetes, hogy az a tízezer holdas hitbizományos, akinek legalább 1%-ot hozott a földje, meg tudta tartani birtokát, mert a birtok hitbizomány volt és ez az indoka és magyarázata ennek. Természetesen súlyos sérelme volt ez a megkötöttség a családnak, amelynek volt két-