Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-486

188 A nemzetgyűlés 486. ülése 1925. még zsidóbarát volt ! — Gr. Klebelsberg Kuno vallás és közoktatásügyi minister: Kérdezze meg a hazai zsidóságot, hogy a kultuszminisíer nem jár-e el méltányosan !) hogy ezt a koneiliáns szellemet továbbra is szem előtt tartja, de a kereteket nem lépheti túl. A minister ur akkor végeredményben azt javasolta, hogy az általunk benyújtott határozati javaslatot mint időeíöttit utasitsa el a Nemzetgyűlés. Nem akarok itt foglalkozni azzal, hogy a minister ur az izraelita hitfelekezetek vezető embereivel és mely vezető emberekkel tartott fenn jó viszonyt (Gr. Klebelsberg Kuno vallás-és közoktatásügyi minister: A központi irodák vezetőjével mint vallásügyi minister.) Lehet, hogy a minister ur ezek alatt azokat érti, akiket időközben kormány főtanácsosoknak neveztek ki, vagy lehet, hogy azokat a jómódú embereket, akiknek módjukban van (Horváth Zoltán: A választási kasszába adományozni !) fiaikat külföldi egyetemre küldeni, vagy akik enólkül is külföldi egyetemre küldték volna fiaikat. Én már pártállásomnál fogva sem képviselhetem csak ezeknek a kivánságait, mert én elsősorban a szegény zsidók érdekeit védem, akik közül kevésbé neveznek ki kormányfőtanácsosokat és akik nem is jutnak abba a helyzetbe, hogy fiaikat külföldi egyetemre küldhessék tanulni. A minister ur második beszédét 1923 július 31-én mondotta el. Valószinünek tartom, hogy erre az időre az az adatgyűjtés, amelyre az előbbi beszédében hivatkozik, már véget ért, mert itt a minister ur már mást mond. Nem hivatkozik szociális kérdésre vagy szociális problémákra, csak azt mondja, hogy mivel maradék Magyarországon élünk, valóságos lelkiismeretlenség lenne, ha tudva és ismerve ezt a helyzetet, tovább nevelnénk nagy számban olyan intelligenciát, amelyet belátható időn belül elhelyezni nem tudunk. (Ugy van ! jobbfelől.) Ugy tudom, az egyetemet végzettek tekintetében semmiféle kötelezettség nem hárul a kormányra és amiért valaki diplomát kap az egyetemen, ez nem kötelezi a kormányt arra, hogy alkalmazza is az illetőt valamilyen állásban. De egyébként is ez az okoskodás nem állhat fenn csak egy szakmára, csak egy társadalmi rétegre vonatkozóan, hanem végig kellene vinni az egész vonalon. Ha pedig igy végigvinnők, a minister urnák végeredményben nem maradna más hátra, mint hogy afelett keseregjen, hogy a magyar faj ne szaporodjék, (Zaj jobbfelől.) mert maradék Magyarországon ez a magyar faj esetleg nem tud megélni. (Ellenmondások jobbfelől. — Felkiáltások : Nagyon gyenge érv !) Ezzel szemben nekünk természetesen homlokegyenest ellenkező álláspontunk van. 1924. január 29-én újból nyilatkozott a minister ur és itt ismét ellenmondásba került az előzően elmondott két beszédével. (Horváth Zoltán : Ki van zárva nála !) Mert itt azt mondja a minister ur, hogy a nemzetnek csak egy állhat az érdekében : hogy minél több kiművelt tagja legyen. (Derültség balfelől. — Gr, Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi minister : Olvassa tovább !) Nem tudom, melyik felfogása volt helyes a minister urnák : amikor félévvel előbb ezt borzasztó veszedelemnek jelentette ki (Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister : Csak olvassa tovább a beszédet !) vagy amikor félév múlva azt mondja, hogy egy nemzetnek csak az állhat érdekében, hogy minél több kiművelt tagja legyen. (Gr. Klebelsberg líuno vítllás- és közoktatásügyi minister : Olvassa tovább a beszédet ! — Rassay Károly i Nem kell ezt szégyelni ! Ez egészen helyes Programm ! Minister is elmondhatja, olyan okos dolog ! Szükséges, hogy ezeket az ellen mondásokat szembeállítsuk egymással, mert ezek az ellemonévi december hó 16-án, szerdán. dások azt bizonyitják, hogy a minister urnák nincs határozott álláspontja ebben a kérdésben. Interpellációm elmondásával célt kivánom szolgálni, hogy lehetőséget nyújtsak a kormánynak arra, hogy ebben a kérdésben legyen szives most már határozott álláspontot elfoglalni és tájékoztatni a közvéleményt arról, hogy mi a kormány álláspontja. Hogy ez a kérdés ilyen formában idekerült, ez nem a mi hibánk, hanem a kormány hibája, amely nem igyekezett kellő időben ezt az alulról jövő és a demagógia hatása alatt keletkezett törvényt a mai kornak megfelelően reformálni, nem igyekezett ezt enyhiteni és fokozatosan megszüntetni, hanem fentartotta változatlanul mindaddig, amig idegen tényezők bele nem avatkoztak ebbe a kérdésbe. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Véleményem szerint ez a legnagyobb hiba. A kormánynak tudnia kellett volna, hogy ez a kérdés előbb-utóbb külföldi fórum elé fog kerülni, olyan fórum elé, amelynek jóindulatára különösen a mostani szanálási időben a kormány és az egész ország rá van utalva. De eltekintve mindettől, én egészen természetes dologüak tartom, hogy ez után a nagy világháború után kell lennie olyan szervnek, ahol a nemzetek találkoznak, ahol a nemzeteket érintő kérdéseket meg lehet tárgyalni és a jövőben nem kivannak minden vitás kérdést fegyverrel elintézni, hanem mindent megkísérelnek, hogy először békés utón éressék el eredmény. Felfogásom szerint ez helyes fórum is, mert nagy nyilvánosságot ad minden panasznak, és ha nein is orvosoltatnak ott mindenkor a kérdések, de legalább lehetőség nyilik a panaszkodásra és már ez is valami. ügy tudom, a magyar kormány ezt a panaszkodási lehetőséget igénybe is vette és nem egy alkalommal — véleményem szerint teljesen helyesen és jogosan — vitte oda ez elé a fórum elé a megszállott területen lakó magyarok sérelmeit, a kisebbségek sérelmeit és kért a Népszövetségtől orvoslást. Kértük a beavatkozást. (Kiss Menyhért : És semmit sem tett !) Hogy nem tett semmit, az nem tartozik szorosan ehhez a tárgyhoz, de tény az, hogy 'odavittük a panaszokat. Mi a magunk részéről ezt az eljárást csak helyeselhetjük, mert véleményünk szerint ez a kérdés odatartozik, ott kell igyekezni elsősorban a sérelmeket kiküszöbölni, mert jelenleg más mód, sajnos, nem áll rendelkezésünkre. De ha a magyar kormány odavitte a kisebbségek ügyét, akkor nem szabad csodálkozni afelett és előre kellett volna látnia, hogy azok a sérelmek, amelyek itt bent az országban vannak, akár az ország lakosai, akár mások részéről szintén oda fognak vitetni és akkor a magyar kormánynak ott állást kell majd foglalnia. A kormánynak erre bőségesen volt is ideje, mert az angol és a francia zsidó egyesületek már 1921 novemberében beadványt intéztek a Népszövetséghez; a kérdés tehát már 1921-ben, ha nem is egészen hivatalos formában, de valamelyes formában foglalkoztatta a Népszövetséget. De tovább megyek. Amikor^ 1925 júliusában Varsóban a népszövetségi unió foglalkozott ezzel a kérdéssel, a kormány akkor is egészen csendben maradt és ugy tett, mintha ebben a kérdésben neki semmiféle propoziciója nem volna; (Horváth Zoltán: Behunyta a szemét!) legalább nem hallottam ilyen nyilatkozatokat a kormány részéről itt a nemzetgyűlésen sem általában a költségvetési vita alkalmával, sem a kultusztárca vitája alkalmával. A kultusztárca vitája alkalmával a minister ur megelégedett azzal, hogy hivatkozott előzőleg elmondott beszédeire^ és három mondatban kérte a javaslat elutasítását. Én azt hiszem, a kérdés mégsem volt olyan