Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-486

176 A nemzetgyűlés 486. ülése 1925. évi december hó 16-án, szerdán. amely a többiek rendelkezésére áll. Épen a szólásszabadság érdekében vagyok kénytelen éhez ragaszkodni. Szilágyi Lajos: Nem tudja senki, — önök sem, akik a kormány mögött ülnek, és mi sem, akik a kormánnyal szemben állunk — mi és hogy van, s épen azért azt kérjük a ministerelnök urtól, hogy valljon szint, nyilatkozzék a Klebelsberg körüli forgolódásokról, jobboldali erők koncentrálódásáról és esetleges irányváltozásról, — hogy még világosabban és érthetőbben fejezzem ki magamat — nyilatkozzék a ministerelnök ur előttünk, hogy tudjuk, csináljunk-e vele szemben továbbra is ellenzéket, vagy pedig nincs értelme annak, hogy vele szemben tovább ellenzéket csináljunk, (B. Podmaniczky Endre: Ahogy jól esik! — Patacsi Dénes: Hadd fejezze be! — Zaj.) — vájjon megbukott-e már, vagy él-e még, vagy csak ugy mozog előttünk, mint egy nyeregre erősitett Szolimán! (Derültség a baloldalon.) Az indemnitási javaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés és taps a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Bodó János jegyző: Sándor Pál! (Nincs itt!) EL ök: A képviselő ur nem lévén jelen, töröltetik. Szólásra következik! Bodó János jegyző: Eőri-Szabó Dezső! Eőri-Szabó Dezső: T. Nemzetgyűlés! Talán nem szóltam volna fel az indemnitási vitában, ha a jelenleg érvényben lévő házszabályoknak a költségvetési vita korlátozására vonatkozó némely szakaszai meg nem akadályoztak volna igen sok ellenzéki képviselőt abban, hogy a költségvetési vitának egyik legfontosabb részében, az egyes tárcák feletti általános vitában részt vehessenek. Én az ellenzéki padokból is elismerem a házszabályok kellő szigorúságának létjogosultságát. (Helyeslés a jobboldalon.) Elismerem és vallom, hogy útját kell szegni minden, a szólásszabadsággal űzött visszaélésnek. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Nagyon helyesen korlátozni kell a sokszor végletekig terjengő felszólalásokat. De annak nem vagyok hive és mint már a példa is mutatja, feltétlenül szólásszabadságellenes dolog az, hogy bizonyos képviselők, akiknek lenne mondanivalójuk, elüttetnek attól a joguktól, hogy akármilyen fontos kérdésben, különösen a költségvetésnél az egyes tárcák általános vitájában résztvehessenek. (Zaj a jobboldalon. — Barthos Andor: Az általános vitánál húsz napig volt idejük!) Az egyes tárcák vitájáról beszélek. Annak nem vagyok barátja, hogy a kötségvetés általános vitájába részletkérdéseket vigyünk bele. Azoknak ott van a helyük, amikor az egyes tárcákat tárgyaljuk. Tessék ám korlátozni talán még egy óránál is kevesebb időre azokat a beszédeket, (Zaj.) de hogy egyik-másik képviselőbe belefojtsák a szót, ez már semmiképen sem egyeztethető össze a szólásszabadság elvével, az már igazán gillotinszerü módszer, amelyet (Patacsi Dénes : Kevés lesz az idő a mondanivalóra ! Térj a tárgyra !) a házszabályok által biztosított tárgyalási renden túlmenő volta miatt magam is nagyon szigorúnak tartok. Ezek előrebocsátása után bátor leszek egypár kérdésre áttérni, amelyeket, mondom, azért nem tehettem szóvá a költségvetési vitában, inert nálam szorgalmasabb, hogy ne mondjam élelmesebb képviselőtársaim előbb feliratkoztak. (Temesváry Imre : Akik itt voltak !) Én is itt voltam, de mikor például a belügyi és földmivelésügyi tárcánál fel akartam iratkozni, a szónokoknak már olyan tömege volt feliratkozva, hogy rám nem kerülhetett a sor. Mielőtt azonban ezekre az egyes tárcák körébe vágó kérdésekre röviden áttérnék, engedtessék meg nekem, hogy bizonyos formában reflektáljak előttem szóló Szilágyi Lajos igen t. képviselőtársamnak a numerus clausus tárgyában benyújtott memorandumára (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) annál is inkább, mert ugy vezette be ezt a memorandumot, hogy az az ellenzéki polgári pártok memoranduma. (Szilágyi Lajos: A blokk kötelékében lévőké!) Azt nem hallottam. Hogy van-e blokk, vagy nincs, azt nem tudom. (Mozgás a jobboldalo \ — Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Van! Van!) Eismerem, hogy van. Ha ezzel vezette be, az mindenesetre más. Okvetlenül szükségesnek tartom azonban leszögezni, (Patacsi Dénes: Ha ott sincs egység, nálunk hogy legyen!) hogy vannak ellenzéki polgári gondolkozású képviselők, akik ezzel a memorandummal nem értenek egyet. (Fábián Béla: ígéretet tettek választóiknak, hogy a numerus clausus ellen szólnak, s most ezt az Ígéretet ugy tartják meg. hogy a numerus clausus mellett vannak, mint a képviselő ur is! — Zaj. — Fábián Béla: A rabbinak irt a választás előtt, hogy \ támogassa!) El fogom majd mondani, kedves képviselőtársam, ne izguljon. (Fábián Béla: Én nem izgulok azért, hogy ön nem tartja meg a szavát! Azért izguljon ön!) Elnök: Fábián képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Rothenstein Mór: Ellenzéki, akit a tehenek választottak meg! — Zaj.) Rothenstein urat ezért a sértő kifejezésért kénytelen vagyok rendreutasítani. Eőri-Szabó Dezső: Nem mondhatok mást, mint azt, hogy a nemzetgyűlési választások előtt és azok idején azon az állásponton voltam, abban a régi, szinte belénknevelt ideológiában. — mondhatom — szenvedtem, hogy a numerus clausus-törvény tényleg a tanulási szabadság ellensége, és nem ismervén közvetlen-közeiről különösen a budapesti viszonyokat, igenis,, azt állitottam, — akkor — hogy ezt a törvényt nem tartom helyesnek. Megismerve ellenben a budapesti viszonyokat, megismerve a kérdés lényegét, nem szégyenlem bevallani (Patacsi Dénes: Nem is lehet szégyelni!) azt, hogy felfogásom e tekintetben megváltozott. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Viczián István: Nagyon helyes! — Fábián Béla: A rabbi irt neki is levelet, most ő visszavonja a levelét!) Nagyon örülök, hogy nemcsak magam vagyok ebben a helyzetben... (Zaj. —Fábián Béla: Pestre jött, és első látogatását egy zsidó felekezeti lap szerkesztőjénél tette! — Pikier Emil: Szereti a zsidókat! Az nem bűn!) Elnök: Fábián képviselő urat ismételten kérem, méltóztassék csendben maradni! (Folytonos zaj. — Patacsi Dénes: Betartotta a numerus clausus! ezen a téren is! — Fábián Béla: Azért választották meg. mert ellene volt a numerus claususnak!) Fábián Béla képviselő urat újból figyelmeztetem, hogy méltóztassék csendben maradni! (Helyeslés a jobboldalon. — Zaj, — Rothenstein Mór: Fogadják vissza! — Pikier Emil: Dezső, gyere vissza, minden meg van bocsátva!) Eőri-Szabó Dezső: Nagyon örülök, hogy ebben a tekintetben nem állok egyedül, hiszen a kultuszkormány vezetőjét, gróf Klebelsber-