Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.
Ülésnapok - 1922-486
164 A nemzetgyűlés 486. ülése 1925. ezt a tételt, az akkori sajnálatos események közepette, de én ezt magamévá tettem, vallom, igy van teljes egészében és csak sajnálkozásomat fejezhetem ki, hogy Apponyi Albert t. képviselőtársunk nem fejti ki azt a küzdelmet ennek a felfogásnak érvényre juttatása érdekébén, amelyet ez az ország érdekében is megérdemelne. Annak igazolására, hogy ez a tétel tehát nem teljesen igaz, felhozza a ministerelnök ur, bogy a háború előtt a legdemokratikusabb ország a legreakciósabb Oroszországgal kötött szövetséget, (Zaj és felkiáltások a középen: Még most sem fejezi be beszédét! — Láng Jánost Ez precedens lesz, ezt megjegyezzük magrun&âk! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Méltóztassék az elnökre bizni, hogy a házszabályokat szigorúan alkalmazza. A képviselő urat én már ismételten figyelmeztettem; de nem tartanám egy pártvezérre] szemben ildomosnak, ha, amikor azt mondja, hogy néhány mondattal befejezi beszédét, akkor a Ház egyes tagjai abból a felfogásból indulnának ki, hogy ő visszaélni akar a Ház türelmével s ezért őt hátralévő egy-két mondata elmondásában megakadályoznák. Ha azonban az elnök netalán azt venné észre, hogy a szónok a Ház türelmével csakugyan vissza akar élni, kötelessége mindenesetre megvonni tőle a szót, tekintet nélkül arra, hogy pártvezér-e vagy sem. (Zaj a középen. — Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek! Méltóztassanak tehát módot adni arra, hogy a képviselő ur beszédét befejezze. (Petrovácz Gyula: Szépen fejezi be!) Peidl Gyula: A ministerelnök ur maga azonban nyomban hozzáteszi, hogy ennek a szerződésnek volt a következménye a világháború és az a katasztrófa, amelybe szerinte Közép-Európa, szerintem majdnem egész Európa zuhant. Azt gondolom, hogy ez a legjobb bizonyíték az Apponyi gróf által felállított tételnek igazolására, hogy a jó külpolitikának csak a jó belpolitika lehet az alapja; mert abból, hogy ez a helytelen politika a háború előtt Franciaország ós Oroszország között érvényesülhetett, valamint az ebből származott katasztrófából az emberiség okult, tanult, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hasonló immorális szövetségeket nem köt; ennek a tanulásnak, annak, hogy az emberiség levonja a tanulságokat eseményekből, a következménye az, hogy mi, ha bukdácsolva is, ha talán akadályokat leküzdve is, de Locarnón keresztül genfi jegyzőkönyvekhez és még azon is messze túl fogunk jutni. (Ugy vem! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ennek a tanulságnak a levonását jelenti, hogy Vandervelde belga külügyminister nem fog kezet Mussolii olasz ministerelnök úrral, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) e tanulság levő násának következménye, hogy Mussolini ur nem teheti lábát angol földre. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De tovább megyek, illetőleg visszajövök ide. Felteszem a kérdést, vájjon a ministerelnök ur miért dobta sutba azt a bizonyos magyar-orosz gazdasági egyezményt, vájjon nem azért-e, mert a rossz belpolitika lehetetlenné teszi, az ő felfogása vagy a környezetének felfogása szerint, azt, hogy Oroszországgal ilyen gazdasági egyezmény létrejöhessen? Én állitom, hogy ez az egyetlen terrénum, amelyen a ministerelnök ur az eddigi felfogásával szemben koncessziót tett. De azt tartanám az ország szempontjából kívánatosnak, hogy ő vegye revízió alá. egyéb tekintetekben is a felfogását és hfl ezt objektiven megteszi, kizárólag az ország évi december hó 16-án, szerdán. és nem egyes osztályok érdeke szempontjából, akkor be fogja látni annak a szükségességét, bogy az eddigi felfogását egyéb területeken is nagyon alapos revizió alá kell vennie. Az indemnitást nem szavazom* meg. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik! Csik József; jegyző: Viczián István. Viezián István: T, Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk! jobb felől. — Györki Imre: Halljuk a inozihőst!) A legutóbbi költségvetési vita során, amely még befejezést sem nyert, én is voltam bátor felszólalni... (Peidl Gyula: Volt már bátrabb is, amikor a mozikat elvette! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Viczián István:... és itt a nemzetgyűlésen szóvátettem a szociáldemokrata szakszervezetekben uralkodó állapotokat. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Sütő József: Nem is ismeri őket!) Elnök: Nagyon kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a közbeszólásoktól tartózkodni! Eddig egészen csendben folyt a tanácskozás, méltóztassanak ezután is csendben maradni! (Kabók Lajos: Legyen a szónok tárgyilagos!) Viczián István: Ezzel a beszédemmel mintha csak darázsfészekbe nyúltam volna bele, olyan nyüzsgés támadt beszédem nyomán. (Pikier Emil: Túlbecsüli magát, ha azt hiszi!) Itt a Házban, vagy talán még inkább a sajtójukban, a szabadkőműves sajtóban és a szociáldemokrata sajtóban, mérges fulánkokkal csapkodtak felém. Azért mondom, hogy mérges furánkokkal, (Rupert Rezső: Miért nem hozott ide corpus delietinek egyet 1 ?) mert az én tárgyilagos ténymegállapításaimra ahelyett, hogy ezekre objektiv érvekkel válaszoltak volna, nekiestek személyemnek ós személyemet kezdték piszkolni. Azt mondották némelyek, és ezt a Házban is felém kiáltották, de különösen a szabadkőműves sajtóban történtek olyan megjegyzések az én személyemre vonatkozólag, hogy én forradalmi államtitkár voltam. (Pikier Emil: Persze, hogy az!) Aki engem ismer és ismeri az akkori viszonyokat, az tudja, hogy ez merő hazugság, (Ellenmondások a bal- és szélsőbaloldalon. — Horváth Zoltán: Haha!) mert t. Nemzetgyűlés és t. kacagó Horváth Zoltán képviselő ur, én sem forradalmi, sem semmilyen államtitkár soha nem voltam, én ma is csak helyettes-államtitkár vagyok (Felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon: Az mindegy!) és e kettő között, mint nagyon jól méltóztatnak tudni, az az óriási különbség, hogy mig a politikai államtitkárok túlnyomó részben politikusok, a helyetteállamtitkár sohasem politikus, hanem egyszerűen csak közönséges közigazgatási tisztviselő. (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon. — Pikier Emil: Igaz, hog*y ön nem politikus, hanem suszter!) Elnök: Csendet kérek! Viczián István: Azt mondom a tisztelt túloldalnak, hogy ott talán mégis csak közelebb állnak a forradalomhoz, mint én. Én a magam részéről soha sem fogom elkövetni azt a gyávaságot, — én, aki ma politikus vagyok — hogy a mai kormányrendszerért, amellyel szemben, mint kormányt támogató politikus bizonyos fokig én is felelős vagyok, majdan a hivatalban levő árvaszéki ülnököket tegyem felelőssé. De ugyanez áll a túloldalon ülő forradalmi politikusokra is, akik saját forradalmi politikai felelősségüket én reám akarják háritani, holott én abban az időben semmi egyéb j nem voltam, csak gyámhatósági ügyeket inl téző közigazgatási tisztviselő. t (Egy hang a I szélsőbaloldalon: És mozirekviráló! — Rupert
