Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-486

A nemzetgyűlés 486. ülése 1925. évi december hó 16-án, szerdán. 155 pénzügyi bizottság a kormánynak, s ezt ma­gam is oly nagy horderejű kérdésnek tartom hogy a márciusi népszövetségi ülésen most már tényleg konkrétumokkal kívánunk meg­jelenni, mert ez nagyban hozzá foar iárulni a kérdés megoldásához. Rámutattunk arra, milyen nehéz probléma ennek a reformnak a megvalósítása és hogy a magyar közélet már a háború előtt is fog­lalkozott a közigazgatás reformjának gondo­latával, hiszen az 1901 :XX. te. is már e kérdés megoldására törekedett. Különösen tájékoztat­tuk a Népszövetséget arról, hogy az egységes íelebbviteli fórum rendszerét akarjuk megva­lósítani. (Helyeslés.) Azt hiszem, ez elkerülhe­tetlen dolog, mert az, ami ma történik, hogy senki se tudja, hova kell felebbeznie, (Ugy van! Ugy van!) óriási zavart okoz az egész közigazgatásban és nemcsak lehetetlen mun­ka megterhelést jelent, hanem a személyzet létszámát is fokozza. (Felkiáltások a szélső­haloldalon: Csakhogy végre belát mk!) Tájékoztattuk épen ezzel a kérdéssel kap­csolatban a Népszövetséget arról is, hogy a gyámügyi eljárást is szabályozni akarjuk, és végül — amit nagyon fontos kérdésnek tartok, -- hogy egységes alapokra akarjuk fektetni a vármegyei, városi és a községi háztartásokat. (Általános helyeslés. ) ,Azt tartom, hogy a mai állapot tűrhetetlen, (Ugy van! Ugy van!) mert nincs igazságos és egyenlő megosztás. Ezt a kérdést tehát meg kell oldanunk az államháztartás szempontjából is, nem azért, mintha az állani innen ismét bevételekhez akarna jutni, de azért, mert kell, hogy kellő összhangot teremtsünk. Megigé­rem, hogy a belügyminister úrral esryetértő­leg hamarosan megfelelő törvénvjavaslattal jövök a nemzetgyűlés elé. (Helyeslés.) A Nép­szövetség azért helyez különösen súlvt ezekre a reformokra, mert az adja meg az igazi végső keretét az adminisztrációnak és hoz bele ál­landóságot az adminisztrációba, ha tudjuk, hogy melyik az a személyzeti létszám, amely lyel állandóan számolnunk kell. A Népszövet­ség tudomásul vette azt, ami eddig ezen a té­ren történt. Valószinü, hogy itt is lehet to­vábbi személyzet-megtakarítást elérni, kétség­telen azonban, hogy ez túlnagy méretű már nem lehet, hiszen amit lehetett, azt a magyar állam már körülbelül megvalósította a 'lét­számcsökkentés terén. A nyugdíjasok kérdése egyik szintén na­gyon fontos tárgyalási anyaga volt a mostani genfi tárgyalásoknak. A kormány ismételten beterjesztette a menekült nyugdíjasokra vonat­kozó memorandumát. A ministerelnök ur nagy expozéjában teljesen kimerítően foglalkozott ez-' zel a kérdéssel és adatokkal igazolta, hogy mi­csoda lehetetlen terhet jelent ez az országra nézve. Rámutattunk arra, — amit már a múlt­kor is szóvá tettem itt a nemzetgyűlésben —­hogy ötszörakkora nyugdíjterhet visel ma az ország, mint amekkorát viselnie kellene s az a nyugdijteher pénzértékben kifejezve, — ame­lyet nem Magyarországnak kellene viselnie, hanem a sukeessziós álamoknak — nem keve­sebb mint 58 millió aranykorona. Amig ezt a terhet viselnünk kell, sok kérdést lehetetlen megoldanunk épen az államélet helyes irányí­tása szempontjából. A magyar kormány nem szűnik meg ezt a kérdést állandóan napiren­den tartani mindaddig, amig ebben a kérdés­ben valami megoldás nem következik be. Hi­szen még most is jönnek hozzánk kiutasított tisztviselők és könnyen megtörténhetik, hogy ezek nyugdijterhe megzavarja az államháztar­tás egész egyensúlyát. A nyugdíjasokkal más szempontból is fog­lalkoztunk a genfi tárgyalásokon; nevezetesen rámutattunk arra, hogy az 1924:IV. te. a sza­nálást a nyugdíjasok terhére viszi keresztül bizonyos mértékben s hogy a nyugdíjasok ka­tegóriájának legnagyobb része nem kapja meg az őt megillető nyugdíj teljes összegét. Kértük a Népszövetség hozzájárulását ahhoz, hogy a nyugdíjat teljes összegében folyósíthassuk, az­zal a fokozatossággal, amint azt az államház­tartás egyensúlya megengedi. Ebben a tekin­tetben különösen a 15 évnél hosszabb ideig szolgált alkalmazottakra gondolok akik tény­leg megérdemlik, hogy teljes nyugdíjukhoz hozzájussanak. (Helyeslés.) Megjegyzem, hogy ez a tehertétel nem lesz csekély, mert körülbelül 7 millió aranykoronát jelent egy évre. A Nép­szövetség ugy határozott, hogy a főbiztos ur hatáskörébe utalja át ezt a kérdést és a Nép­szövetség részéről ő van hivatva benne dönteni az államháztartás helyzetének és az ország üénzügyi viszonyainak figyelembevételével, (Peidl Gyula: Hát a nemzetgyűlés hol van? — Propter Sándor: Törődnek is ők a nemzetgyű­léssel! — Zaj.) A kormányban megvan a teljes jószándék. és majdnem biztosan remélem, hogy ezt a kérdést megoldásra viszem anélkül, hogy legkisebb mértékben is veszélyeztetném az Államháztartás egyensúlyát. (Általános helyes­Most meg csak egeszén röviden a teljesség kedvéért a kereskedelmi szerződésekre térek ki. Ami a kereskedelmi szerződéseket illeti, rá­mutattunk arra, hogy Magyarországot nem érheti szemrehányás azért, mintha nem volna meg benne a legmesszebbmenő szándék keres-, kedelmi szerződések kötésére. Rámutattunk arra, hogy Magyarország az első volt azok kö­zött az országok között, amelyek a tilalmakat megszüntették ; hogy nálunk — talán két-há­rom cikket kivéve — nincs behozatali és ki­viteli tilalom, ami pedig jórészt minden vám­tarifában benne van. Rámutattunk arra is, hogy mindazokkal az államokkal, amelyekben szintén megvan a komoly elhatározás és szán­dék kereskedelmi szerződések megkötésére, a szerződések létrejöttek. Hiszen ebben az évben talán több mint öt országgal kötöttünk nem­csak legnagyobb kedvezmény alapján álló szerződést, hanem részletes tarifális szerződé­seket is. Ami a szomszédos államokat illeti, szám­adatokkal igazoltuk azt is, hogy Ausztriával és Csehországgal hosszabb idő óta vannak fo­lyamatban tárgyaiások és hogy Ausztriával 209 vámtétel közül, amelyeknél velünk szem­ben kívánságok voltak, több mint három­negyedrészben megállapodás jött létre ; mind­össze 56 tételre nézve nem jött még létre meg­állapodás. Ebből talán 10—20 tétel szerepel mint olyan, amely az osztrák érdekek szem­pontjából vitás és csak egy-két olyan, amely reánk nézve feltétlenül döntő fontosságú.^ A Népszövetség ezeket a tájékoztatásokat tudomásul vette és olyan határozatot hozott, amely — amint ezt a ministerelnök ur is meg­állapította — abszolúte semmi irányban sem befolyásolja sem az ország szuverenitását, sem tárgyalási szabadságát. A Népszövetség pénz­ügyi bizottsága Magyarországnak és egész Közép-Európának figyelmébe ajánlja, hogy tö­rekedjék kereskedelmi szerződések megköté­sére. Rajtunk ez nem múlik, kölcsönös enged­mények utján Magyarország mindig kész meg­felelő szerződések kötésére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom