Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-486

A nemzetgyűlés 486. ülése 1925. évi december hó 16-án, szerdán. 155 pénzügyi bizottság a kormánynak, s ezt magam is oly nagy horderejű kérdésnek tartom hogy a márciusi népszövetségi ülésen most már tényleg konkrétumokkal kívánunk megjelenni, mert ez nagyban hozzá foar iárulni a kérdés megoldásához. Rámutattunk arra, milyen nehéz probléma ennek a reformnak a megvalósítása és hogy a magyar közélet már a háború előtt is foglalkozott a közigazgatás reformjának gondolatával, hiszen az 1901 :XX. te. is már e kérdés megoldására törekedett. Különösen tájékoztattuk a Népszövetséget arról, hogy az egységes íelebbviteli fórum rendszerét akarjuk megvalósítani. (Helyeslés.) Azt hiszem, ez elkerülhetetlen dolog, mert az, ami ma történik, hogy senki se tudja, hova kell felebbeznie, (Ugy van! Ugy van!) óriási zavart okoz az egész közigazgatásban és nemcsak lehetetlen munka megterhelést jelent, hanem a személyzet létszámát is fokozza. (Felkiáltások a szélsőhaloldalon: Csakhogy végre belát mk!) Tájékoztattuk épen ezzel a kérdéssel kapcsolatban a Népszövetséget arról is, hogy a gyámügyi eljárást is szabályozni akarjuk, és végül — amit nagyon fontos kérdésnek tartok, -- hogy egységes alapokra akarjuk fektetni a vármegyei, városi és a községi háztartásokat. (Általános helyeslés. ) ,Azt tartom, hogy a mai állapot tűrhetetlen, (Ugy van! Ugy van!) mert nincs igazságos és egyenlő megosztás. Ezt a kérdést tehát meg kell oldanunk az államháztartás szempontjából is, nem azért, mintha az állani innen ismét bevételekhez akarna jutni, de azért, mert kell, hogy kellő összhangot teremtsünk. Megigérem, hogy a belügyminister úrral esryetértőleg hamarosan megfelelő törvénvjavaslattal jövök a nemzetgyűlés elé. (Helyeslés.) A Népszövetség azért helyez különösen súlvt ezekre a reformokra, mert az adja meg az igazi végső keretét az adminisztrációnak és hoz bele állandóságot az adminisztrációba, ha tudjuk, hogy melyik az a személyzeti létszám, amely lyel állandóan számolnunk kell. A Népszövetség tudomásul vette azt, ami eddig ezen a téren történt. Valószinü, hogy itt is lehet további személyzet-megtakarítást elérni, kétségtelen azonban, hogy ez túlnagy méretű már nem lehet, hiszen amit lehetett, azt a magyar állam már körülbelül megvalósította a 'létszámcsökkentés terén. A nyugdíjasok kérdése egyik szintén nagyon fontos tárgyalási anyaga volt a mostani genfi tárgyalásoknak. A kormány ismételten beterjesztette a menekült nyugdíjasokra vonatkozó memorandumát. A ministerelnök ur nagy expozéjában teljesen kimerítően foglalkozott ez-' zel a kérdéssel és adatokkal igazolta, hogy micsoda lehetetlen terhet jelent ez az országra nézve. Rámutattunk arra, — amit már a múltkor is szóvá tettem itt a nemzetgyűlésben —hogy ötszörakkora nyugdíjterhet visel ma az ország, mint amekkorát viselnie kellene s az a nyugdijteher pénzértékben kifejezve, — amelyet nem Magyarországnak kellene viselnie, hanem a sukeessziós álamoknak — nem kevesebb mint 58 millió aranykorona. Amig ezt a terhet viselnünk kell, sok kérdést lehetetlen megoldanunk épen az államélet helyes irányítása szempontjából. A magyar kormány nem szűnik meg ezt a kérdést állandóan napirenden tartani mindaddig, amig ebben a kérdésben valami megoldás nem következik be. Hiszen még most is jönnek hozzánk kiutasított tisztviselők és könnyen megtörténhetik, hogy ezek nyugdijterhe megzavarja az államháztartás egész egyensúlyát. A nyugdíjasokkal más szempontból is foglalkoztunk a genfi tárgyalásokon; nevezetesen rámutattunk arra, hogy az 1924:IV. te. a szanálást a nyugdíjasok terhére viszi keresztül bizonyos mértékben s hogy a nyugdíjasok kategóriájának legnagyobb része nem kapja meg az őt megillető nyugdíj teljes összegét. Kértük a Népszövetség hozzájárulását ahhoz, hogy a nyugdíjat teljes összegében folyósíthassuk, azzal a fokozatossággal, amint azt az államháztartás egyensúlya megengedi. Ebben a tekintetben különösen a 15 évnél hosszabb ideig szolgált alkalmazottakra gondolok akik tényleg megérdemlik, hogy teljes nyugdíjukhoz hozzájussanak. (Helyeslés.) Megjegyzem, hogy ez a tehertétel nem lesz csekély, mert körülbelül 7 millió aranykoronát jelent egy évre. A Népszövetség ugy határozott, hogy a főbiztos ur hatáskörébe utalja át ezt a kérdést és a Népszövetség részéről ő van hivatva benne dönteni az államháztartás helyzetének és az ország üénzügyi viszonyainak figyelembevételével, (Peidl Gyula: Hát a nemzetgyűlés hol van? — Propter Sándor: Törődnek is ők a nemzetgyűléssel! — Zaj.) A kormányban megvan a teljes jószándék. és majdnem biztosan remélem, hogy ezt a kérdést megoldásra viszem anélkül, hogy legkisebb mértékben is veszélyeztetném az Államháztartás egyensúlyát. (Általános helyesMost meg csak egeszén röviden a teljesség kedvéért a kereskedelmi szerződésekre térek ki. Ami a kereskedelmi szerződéseket illeti, rámutattunk arra, hogy Magyarországot nem érheti szemrehányás azért, mintha nem volna meg benne a legmesszebbmenő szándék keres-, kedelmi szerződések kötésére. Rámutattunk arra, hogy Magyarország az első volt azok között az országok között, amelyek a tilalmakat megszüntették ; hogy nálunk — talán két-három cikket kivéve — nincs behozatali és kiviteli tilalom, ami pedig jórészt minden vámtarifában benne van. Rámutattunk arra is, hogy mindazokkal az államokkal, amelyekben szintén megvan a komoly elhatározás és szándék kereskedelmi szerződések megkötésére, a szerződések létrejöttek. Hiszen ebben az évben talán több mint öt országgal kötöttünk nemcsak legnagyobb kedvezmény alapján álló szerződést, hanem részletes tarifális szerződéseket is. Ami a szomszédos államokat illeti, számadatokkal igazoltuk azt is, hogy Ausztriával és Csehországgal hosszabb idő óta vannak folyamatban tárgyaiások és hogy Ausztriával 209 vámtétel közül, amelyeknél velünk szemben kívánságok voltak, több mint háromnegyedrészben megállapodás jött létre ; mindössze 56 tételre nézve nem jött még létre megállapodás. Ebből talán 10—20 tétel szerepel mint olyan, amely az osztrák érdekek szempontjából vitás és csak egy-két olyan, amely reánk nézve feltétlenül döntő fontosságú.^ A Népszövetség ezeket a tájékoztatásokat tudomásul vette és olyan határozatot hozott, amely — amint ezt a ministerelnök ur is megállapította — abszolúte semmi irányban sem befolyásolja sem az ország szuverenitását, sem tárgyalási szabadságát. A Népszövetség pénzügyi bizottsága Magyarországnak és egész Közép-Európának figyelmébe ajánlja, hogy törekedjék kereskedelmi szerződések megkötésére. Rajtunk ez nem múlik, kölcsönös engedmények utján Magyarország mindig kész megfelelő szerződések kötésére.