Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.
Ülésnapok - 1922-486
150 A nemzetgyűlés 486. ülése 1925. évi december hó 16-án, szerdán. Igen í. képviselőtársaim aggályai nemheJ y esek. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Kizárólag pénzügyi természetű kérdésekről van szó és végeredményben, ha a pénzügy minister beszámol a nemzetgyűlésnek, akkor a kormány teljesítette a maga kötelességét. (Horváth Zoltán: Önök szerint! — Propper Sándor: Pártdiktatúra!) Annál inkább szükségesnek tartom, hogy a genfi tárgyalásokkal foglalkozzam, mert nem egy elvi jelentőségű kérdés került most eldöntésre és mert a hozott határozatoknak rendkivül messzemenő kihatásuk van az állami pénzügyekre és az egész gazdasági életre. A t. Nemzetgyűlés emlékébe vissza kell idéznem a két év előtti helyzetet. Hiszen ennek a hónapnak a végén két éve lesz annak, hogy a pénzügyi helyreállításra vonatkozó tervek keresztülvitele megkezdődött. Méltóztassanak csak visszaemlékezni arra, hogy — nem ítészéivé azokról, akik a terveket minden tekintetben helyeselték — igen sokan voltak, akik vagy szkepszisből, vagy tisztán politikai okokból ellenezték azokat. (Propper Sándor : Kevesebb volt a munkanélküli két évvel ezelőtt ! — Zaj. — Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Én megértem és tiszteletreméltónak találom, ha épen a válságos időkben felmerülő megoldásokkal szemben valakinek aggodalmai vannak, de sohasem tudok osztozni azok álláspontjában, akik ilyen nagyhorderejű kérdések megoldását tisztán politikai szemüvegen át nézik. (TJgy van! Ugy van! a jobboldalon.) Kifogásolták, hogy miért támaszkodtunk a külföldre, miért nem törekedtünk saját belső erőnkbői megoldani a kérdéseket. Igen egyszerű erre a válasz. Egyszerű a válasz azért, mert, t. uraim, nézzenek végig egész Európán s azt fogják találni, hogy ahol az államháztartás egyensúlya megzavarodik, ahol a pénz értékében erős árváltozások, helyesebben árcsökkenések következnek be, ott tulajdonkópen a bizalom rendül meg az állam ügyeinek vitele és a pénz iránt, ilyen esetekben pedig végeredményben e kérdések megoldásának sarkpontja a bizalom helyreállitása. (Igaz! Ugy van !) Én esak felhivom az igen t, Nemzetgyűlés figyelmét a francia ministerelnöknek a bemutatkozás alkalmával tartott rendkivül szép beszédére, amelyben igen élesen mutatott rá arra, hogy ha Franciaország kritikus pénzügyi helyzetbe kerül, ez következménye lesz annak, hogy a bizalom megrendül és akkor csak egy megoldás lesz, és pedig a bizalomnak az egész vonalon és teljes mértékben való helyreállitása. (Ugy van! Ugy van! jobb felől.) Ez volt a feladata a magyar kormánynak is, és merem állitani, hogy ezt a feladatát derekasan megoldotta. (Helyeslés a jobboldalon. — Propper Sándor : Klebelsberg segitett hozzá ! — Zaj a baloldalon.) Természetszerűleg kellett, hogy igénybe vegyük a külföld segítségét, mert ahol sokkal kevésbé rosszabb helyzet következett be, mint nálunk, ott is az egész vonalon azt látjuk, hogy e kérdések megoldásánál mindig a külföldre támaszkodtak. Méltóztassanak csak visszagondolni, hogy amikor megkezdődött az államháztartás egyensúlyának helyreállitása, olyan inflációt kellett csinálni, amely épen kétszerese volt az addig történt inflációnak. 50 millióról 110 millióra kelett felemelni a Nemzeti Banknál levő tartozásunkat. El tudja-e valaki képzelni, hogy ha az egész közvélemény és az egész külföld nem tudta volna, hogy a háttérben ott van segítségünkre n külföldi tőke támogatása, ezt az inflációt minden veszedelem nélkül keresztül lehetett volna vinni! Nem akarom, mert nem tudom, olyan sötét szinekkel festeni azt a képet, amely bekövetkezett volna, ha máskép kellett volna ezt az inflációt eszközölni. Kétségtelen, hogy ezáltal teljes katasztrófába és dezorganizációba kerültünk volna. (Rothenstein Mór: Elég sötét a helyzet igy is! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Az első félévben nagyobb összeget kellett igénybevennünk fennálló tartozásaink kiegyenlítésére. Ezt se tudtuk saját erőnkből megtenni, ehhez is szükség volt valahonnan a tőkeszerzésre. Ezek miatt kellett a külföldi kölcsönt igénybevenni, s igy a kormány helyes utón járt, amikor ehhez folyamodott. Arról nem is beszélek, hogy a külföldi kölcsönnel kapcsolatban a legnehezebb és legkritikusabb függő kérdést is megoldottuk, amely minden percben alkalmas volt arra, hogy megzavarja egész pénzrendszerünket. Értem ez alatt a jóvátételi kérdést, amelyet csak ezen az utón haladva lehetett megoldanunk. Beszédem végén majd rátérek arra, vájjon az a politika, amelyet ez alatt az időszak alatt követtünk, helyes, tervszerű és határozott volt-e. (Propper Sándor: Tervszerű volt, de nem helyes! Az inzolvenciák számát tessék megnézni! — Horváth Zoltán: Azokat a suszterokat tessék megnézni, akik tönkrementek! — Fábián Béla: Az adózó alanyokat tessék megnézni! — Saly Endre: Hogy helyes volt-e, azt majd mi mondjuk meg! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Méltóztassanak a közbeszólásoktól tartózkodni! Bïîd János pénzügyminisier: Ami a genfi tárgyalásokat illeti, elsősorban is tájékoztattam a Népszövetséget az idei budget-helyzetről. Annál nagyobb szükség volt erre, mert hiszen az a budget, amelyet most tárgyal az igen t. Nemzetgyűlés, — végtelenül sajnálom, hogy még nem fejeztük be, hogy ne kellett volna indemnitást igénybe venni — (Zaj a széhőbaioldalon.) igen sok tekintetben mérsékelni tudja azokat az óriási terheket, amelyeket az ország visel. Annak ellenére, hogy közben megtörténtek a költségvetésben keresztül vitt jelentős adómérséklések, felére szállítottuk le a házhaszonrészesedést, három százalékról két százalékra csökkentettük a forgalmi adót, (Propper Sándor: De felemelték az átalányokat! — Fábián Béla: 142 milliárddal többet vesznek be, mint ezelőtt! — Horváth Zoltán: Ez vicc, ez nem komoly! — Zaj a baloldalon.) és a vámkezelési illetékeket megszüntettük, az államháztartás egyensúlyát mégis meg tudtuk tartani. (Fábián Béla: Hát a magánháztartások egyensúlya hol van? — Peidl Gyula : Az opt ráció sikerült, de a páciens meghalt!) Ha az önök politikája érvényesülne, pár hét múlva teljesen felborulna a helyzet, (Sütő József: Igy is fel van az teljesen borulva!) s újra inflációhoz kellene folyamodnunk. A Népszövetség pénzügyi bizottsága is örömmel állapította meg, hogy mindezen adómérséklések ellenére a költségvetés, az államháztartás egyensúlya teljesen biztositva van, (Fábián Béla: Adómérséklések 1 ?) sőt, ha nem is olyan keretek között, mint a múlt évben, de bizonyos fokig* feleslegek fognak jelentkezni, amelyek lehetővé fogják tenni azt is, hogy az angol elearing-egyezménynek megfelelően, amely 1923-ban köttetett, már ebben az évben nagyobb fizetést fogunk tudni teljesíteni. Kátérek erre a kérdésre, mert láttam, hogy azt a kérdést a sajtóban teljesen rosszul értelmezik. Az 1923-ban vállalt kötelezettség értelmében az angol clearing-egyezményből kifolyó-
